Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

6. szám - Harmati István : Öntöző- és csurgalékvizek kémiaivizsgálata a Duna-Tisza közén

Harmati 1.: Öntöző- és csurgalékvizek kémiai vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1959. 6. sz. 457 8. ábra. Dunavölgyi-Főcsatorna vízvizsgálata 0ue. 8. MccAedoeaHue eodbi MaeucmpajibHoeo KaHaAa no doAune JJyHan Fig. 8. Water analysis of the Main Oanal of the Danube Valley kákát tenne szükségessé, ezért rövid időn belül természetesen nem valósítható meg. Viszont a dunavölgyi talajok eredményes javításának és hasznosításának alapfeltétele az öntözés, ezért szükséges, hogy addig is, a rendelkezésre álló vízzel takarékoskodva, azt minőségének és menynyiségének, valamint a talaj sajátságainak figyelembevételével a leggazdaságosabban és a szikesedés veszélye nélkül használjuk fel. így a talajba beszivárogni nem tudó csapadékvizet nem szabad mind a belvízlevezető csatornákba beleengedni, hanem annak bizonyos mennyiségét skatulyázással a gyepterületek hozamának növelésére vissza kell tartani. Ismeretes ugyanis, hogy a Dunavölgy területének kb. 30%-a rét és legelő, amelynek hozamát a talaj nedvesen tartásával sokszorosára lehet növelni. A gyepterületek megfelelő skatulyázásával hármas hasznot érnénk el. Öntözési költségek nélkül növelnénk a szénatermést, megakadályoznánk a belvizek jelentős részének az öntözőcsatornákba való jutását, clZclZ cLZ öntözővíz leromlását és végül csökkentenénk a belvizek motorikus átemelésének költségeit. Az ezután fennmaradó belvíz pedig a csatornák vízszintjének helyes szabályozásával, illetve a lehetőséghez képest az egyes eliszapolódott csatornák kitisztításával az öntözés megindulása előtt gyorsan levezethető lenne. A csapadékvizeknek a gyepterületek skatulyázásával való felhasználását Herke [6] már az 1934-ben megjelent ,,Magyar szikesek" című könyvében kihangsúlyozta, azonban ez gyakorlatilag még ma sem valósult meg. A dunavölgyi csatornarendszerben a belvizek levezetésével Trummer [13] adatai szerint évente kb. 168 millió m

3 vizet bocsájtanak be a Dunába, nagyobb részt kihasználatlanul. Ez azt jelenti, hogy évente sok millió forint megy veszendőbe. A belvizek nagy részét ilyen módon igen gazdaságosan lehetne felhasználni és az öntözővizet sem rontanák le. Ezzel természetesen nem oldható meg a Dunavölgy öntözésének problémája, mert a megfelelő öntözőcsatornarendszer kiépítése képezheti csak a biztonságos és eredményes öntözés alapját. Herke és munkatársainak sokéves, nagy kérdéskomplexumot magában foglaló kutatásai alapján a Dunavölgyben az öntözés körültekintő, szakszerű és nagyobb mértékű bevezetése hatalmas mértékben hozzájárulna e táj fejlesztéséhez. Eredményeink szerint hatalmas területű legelőket lehetne öntözéssel, műtrágyázással feljavítani. Nagyon gyengén, vagy egyáltalán nem termő területeket lehetne a rizstermesztésbe bevonni, annál is inkább, mivel ezen tájon a rizs barnulásos betegsége nem lép fel. Így a jóminőségű rizs termesztését erre a vidékre lehetne áttenni. Ezeken kívül az öntözővíz kilúgozná a talaj káros sótartalmát is, és így alkalmassá tenné igényesebb növények termesztésére is. összefoglalás 1954—1957. években a tenyészidő alatt rendszeres vízvizsgálatokat végeztünk a dunavölgyi csatornarendszerben, annak megállapítása végett, hogy az egyes csatornák milyen összetételű vizet tartalmaznak, és azok a szikesedés veszélye nélkül milyen talaj öntözésére alkalmasak. A dunavölgyi csatornarendszer csak belvizet szállító csatornái közül vizsgáltuk a XXXI., V., XIX. és XV. sz. csatornák vizét. Az elemzési adatok szerint a XV. és XIX. sz. csatornát kivéve, nagyon rossz minőségű vizet tartalmaznak, amelyek előzetes vizsgálat után legfeljebb csak szikes talajvi legelők öntözésére használhatók.