Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

6. szám - Szabó Gyula: Pest belterületének hidrogeológiai viszonyairól

420 Hidrológiai Közlöny 1959. 6. sz. Szabó Gy.: Pest belterületének hidrogeológiája Keleti pu.-ig ér. A XIII. kerületben levő tőzeges terület még a jelen század elején is nádas-mocsa­ras volt. A tőzegréteg vastagsága általában 1—2 m között változik, egyes részeken ennél vékonyabb is lehet egy-egy összefüggő területen. A VIII. kerületben a pleisztocén part lábá­nál a Mátyás tértől Dél felé egy másik tőzeg­nyúlvány képződött, az egykori vízfolyás nyo­mait jelezve. A fentieken kívül a talaj feltárások szerint a területen még néhány kisebb tőzegfolt található [5]. Az iszap és tőzegtelepek helyét az erre vonatkozó irodalomhoz csatolt térképmellék­letek részletesen feltüntetik [1, 5]. Az előzőekben tárgyalt talajrétegek és a jelenlegi terepszint közötti részt előbb változó vastagságban homokos talajok, majd különböző anyagú feltöltések egészítik ki. Á feltöltéssel elegyengetett felszín, az alapkőzettel közel pár­huzamosan, keletről a Duna felé esik. A vizsgált terület keleti szegélyén, az átlagosan 115— 110 mA. f. elhelyezkedő terepfelszín, a Dunáig a 106—104 m szintre esik le. A Rákospatak északon a vizsgált területet kelet-nyugati irányban szeli át. A patak szabá­lyozott medre a területre a Forgách utcától északra lép be. A fenékszint itt kb. 102,5 mA. f. A szabályozott meder a Tomori tér környékétől a Dunáig már a Rákospatak régi völgyében fekszik. A mederfenék a Mauthner Sándor utcától a Váci útig 2,5 m-t esik. II. Hidrológiai viszonyok Fővárosunk alatt hatalmas talajvíztömeg áramlik a Duna felé. A talajvíz szintje közelítő­leg a vízzáró altalaj esését követi. A vizsgált területre a talajvíz keletről érke­zik és a vízvezető kavicsos rétegekben áramlik tovább a Duna felé. Közeledve a Dunához, a talajvíz áramlási iránya fokozatosan délnyugat felé fordul, majd a folyam közelében azzal pár­huzamosan áramlik dél felé. A mozgó talajvíz­réteg vastagsága a pleisztocén parton általában 2—4 m között változik, míg a holocén ártérben az 5—10 m-t is eléri. A talajvízszintre vonatkozó adatokat a fúrá­sok egyszeri vízszintmérései, a kutak vízszint­adatai, valamint a talajvizes pincék bemérése szolgáltatták. A vizsgált területre esik a Fővárosi Csator­názási Művek által észlelt 20 „P" jelű kút. Ezen kutak közül 12-t rendszeresen 20 éve figyelnek, míg a többi kút hosszabb-rövidebb ideig tartó vízmérési adatai csak részben használhatók fel. Az utóbbi kutak nagyobbrészt eltömődtek. A vízszintmegfigyelő helyek sűrítése a terü­leten található egyéb ásott vagy fúrt kutak víz­szintészlelésbe való bevonásával történt. A fel­derített nagyszámú kút különböző időpontok­ban mért vízadatain kívül kb. 120 kút egy évig tartó heti rendszeres figyelési adatai is rendelke­zésre állnak [5]. A talajvízzel ideiglenesen, vagy állandóan elöntött pincék felkutatása és jellemző adataik­nak összegyűjtése, a talajvízszint maximális érté­kére és gyakoriságára szolgáltat adatokat. A Dunával szomszédos partmenti sáv vízszint­viszonyaira az 1954. évi árvíz idején mért kút­vízszintek és pincevízadatok nyújtanak felvilágo­sítást [4]. Az ugyancsak magas talaj vízállásos 1920-as év adatai az irodalomban megtalálhatók [1], A rendelkezésre álló vízszintadatok alapján egy becsült maximális talajvízszintet ábrázoló térkép készült (2. ábra). A térkép az adatokból megállapított és az eddig előfordult maximális talajvízszintek burkoló felületét ábrázolja. A külön­böző időpontokból származó vízszintadatok közös nevezőre hozása a rendszeresen figyelt kutak vízszintingadozási adatainak segítségével történt. A talaj víztérkép szerkesztése során figyelembe vett kutak, vizespincék és fúrások helyét a tér­kép szemlélteti.* A kutak kerületenként, 1-gyei kezdődően, sor­számozva vannak. Az la és lb ábrán bemutatott szelvények helyét a 2. ábra ugyancsak feltünteti. A szel­vényeken a kutak mellett feltüntetett számok a 2. ábrán szereplő sorszámokkal azonosak. Talajvízállás alakulása szempontjából a vizs­gált terület három jellemző részre osztható: 1. Pleisztocén terasz és pleisztocén part, 2. Holocén árterület, a Duna menti rész kivé­telével, 3. Holocén árterület Duna menti része. Az egyes területrészek egymástól éles határ­vonallal nem választhatók el, általában átmeneti területsávval kapcsolódnak egymáshoz. 1. Pleisztocén terasz és pleisztocén part A pleisztocén terasz a vizsgált terület keleti részén a pleisztocén partig terjed. A keletről áramló talajvíz szintje az alapkőzet esésével egyezően itt hirtelen néhány métert esik. A XIII. kerületben a Rákospataktól északra eső pleisztocén teraszon a talajvíz az újpesti határtól délnyugati irányban esik és részben a Rákospatak szabályozott medre, részben pedig a Duna felé áramlik. A terület északkeleti sarká­nál levő kútban (Mauthner S. u. 198. sz.) a 106,6 m A. f.-i szinten elhelyezkedő 1958. évi átlagos talajvízszint dél felé a Rákospatakig, és nyugat felé a Duna menti rész határvonaláig 103,0 mA. f. szintre esik le. A Rákospataktól délre, a pleisz­tocén teraszra csak a kerület keleti határán levő keskeny területsáv esik. Az itt levő P V jelű kút vízszintjét 20 éve rendszeresen figyelik. A maxi­mális vízszintet (105,8 mA. f.) 1957. III. hóban mérték. A maximális vízszintingadozás a kútban 20 év alatt 1,8 m. A VII. kerület területének a pleisztocén te­raszra csak jelentéktelen kis része esik. A Dózsa György út 25. sz. alatti P XVII. jelű kútban a *Az összegyűjtött talajvízszint adatokat tartalmazó táblázatok és az M = 1 : 10 000 méretarányú talajvíz­térkép az FTI tervtárában, valamint a szerzőnél tekinthető meg.

Next

/
Thumbnails
Contents