Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

6. szám - Szabó Gyula: Pest belterületének hidrogeológiai viszonyairól

416 Hidrológiai Közlöny 1959. 6. sz. Pest belterületének hidrogeológiai viszonyairól* SZABÓ GYULA Bevezetés Az utóbbi években Pest belterületén mind több és több pincét öntött el a felemelkedő talajvíz. A talaj vízszintemelkedés okainak keresése a terület részletes hidrogeológiai feldolgozását tette szükségessé. A vizsgálatok a Főváros V., VI., VII., VIII., IX. és XIII. kerületét magábanfoglaló városrészre terjedtek ki. Talajvízkárok ugyanis ezen a területen jelentkeztek tömegesen. Ezt a munkát a Fővárosi Házkezelési Igazgatóság megbízásából a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat készítette el az 1958. évben [5], A tanulmány feladatán túlmenően épületalapozások, egyéb mélyépítési létesítmények tervezéséhez is alapadatokat szolgáltat, valamint ipari víznek helyszínen, talajvízből való kitermelésének lehetőségére, a vízadó réteg vastagságára is támpontot nyújt. Mélyépítési létesítmények, épületalapozások helyes megtervezéséhez elengedhetetlenül szükséges az altalaj hidrogeológiai viszonyainak ismerete. Sőt kívánatos, hogy már az előtervezések, a távlati fejlesztési tervek is reálisan vegyék figyelembe az alapozásnál esetleg várható építési nehézségeket, valamint a várható építési költségeket. Horusitzky Henrik 1935-ben megjelent műve [1| a hidrogeológiai viszonyokat már részben tárgyalja. Az azóta eltelt időben további számos feltárás (talajkutató fúrás) készült. Ezeket az adatokat összegyűjtve, a főváros igen változatos altalajáról az eddiginél részletesebb kép alkotható. Hosszabb időszakot magábanfoglaló hidrológiai adatok birtokában a talajvízszint szélső értékei, a maximum és minimum értékek is pontosabban megbecsiilhetők. A talaj víz viszonyok megismeréséhez, azok helyes értékeléséhez, a következő feladatok megoldása szükséges : A terület vízzáró altalaja, amely felett a talajvíz áramlik, mily mélységben helyezkedik el ? Mily nagy a vízvezető kavicsos rétegek vastagsága a vízzáró fekü felett ? A vízvezető rétegekbe helyenként települt vízrekesztő, vízzáró tőzeges, iszapos rétegek elhelyezkedése (Geológiai viszonyok). A talajvíz függőleges, vertikális mozgása és horizontális irányú áramlása (Hidrológiai viszonyok ). I. Geológiai viszonyok A) Geológiai visszapillantás Fővárosunk altalaja igen változatos rétegződést mutat, mind a vízzáró alapkőzetet, mind az ezt fedő kavicsréteget nagyszámú régi medermélyedés szabdalja részekre. Ennek megfelelően * Az Épít őipari Tudományos Egyesület Mélyépítési Szakosztályának rendezésében 1959. április Í6-án elhangzott előadás. a talajvízhelyzet is igen változatos. Az egyes területrészek kialakításában döntő szerepe volt a Dunának, a XIII. kerületben a Rákospataknak is, amelyek részben a talajba való bevágásukkal, részben hordalékukkal alakították ki a mai hidrogeológiai viszonyokat. A mesterséges feltöltések és az építkezések csak a közvetlen felszíni rétegeket változtatták meg. Az Ős-Duna a pontusi kor végén a Visegrádiszoros áttörése után, a Pest környékén már elsekélyesedő tengeröbölbe torkollott és nagy erodáló hatást fejtett ki. Ez a letarolt tengeri üledék képezi Pest teherbíró alapkőzetét. A Duna torkolatánál, fővárosunk környékén, keletre egészen Gödöllőig, ennek az Ős-Dunának görgeteges hordaléka és a magával hozott letarolt képződmények kövületei mindenütt megtalálhatók a tengeri eredetű üledék felett. Később, a pleisztocén kor elején pedig finomabb kavicsot rakott le a betóduló víztömeg. A tenger fokozatos visszahúzódása után a Duna esése megnőtt és most már saját hordalékkúpjába vágta be medrét. Ez a bevágódás sok esetben teljesen elmosta az előző korban lerakott hordalékot és a medrét az alapkőzetben is tovább mélyítette. A pleisztocén végén a Duna partvonala az alapkőzet hirtelen emelkedéséből rajzolható meg utólag (la és lb ábra). Miközben a Duna végleges medrét egyre mélyebben vágta be az alapkőzetbe, az úgynevezett pleisztocén partig terjedő terület a kisebb Duna-ágak kivételével már csak időnként került víz alá és a holocén korban megkezdődött ennek a területnek feltöltődése. Először nagyobb szemű kavics, majd később különböző szemnagyságii üledékek rakódtak le. Ugyanakkor kelet felől a szél diluviális homokot is szállított. A lassan feltöltődő területet szigetekre szabdaló Duna-ágak közül a legnagyobb a jelenlegi Nagykörút vonalát követte. Ebbe torkollott északról a Váci út felől és a Rudas László út felől érkező ág, valamint több kisebb vízér is. Az egykori vízjárásos területek elhelyezkedését Horusitzky részletesen feldolgozta [1], A terület északi részén a visszahúzódó Duna szerepét a Rákospatak és a Városligeti patak váltja fel. Az alacsonyabb fekvésű, közel vízszintes területen a Rákospatak vize szétterült, vizenyős, mocsaras területek keletkeztek. A folyamatos feltöltődés következtében holtágak maradtak vissza, amelyek vízzel borított ligetek, nádasok képződését idézték elő. A legutóbbi időben a területre változó vastagságú mesterséges feltöltés is került. B) A terület altalajának felépítése A. talajrétegződés megállapítására, az alsó vízzáró alapkőzet, a felette levő vízvezető kavicsos réteg, valamint a föléje települt homok, helyenként iszap és tőzegrétegek elhelyezkedésé-