Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

5. szám - Urbancsek János : Az alföldi ártézi vizek vasassága és keménysége

370 Hidrológiai Közlöny 1959. 5. sz. Urbancsek J.: Az alföldi artézi vizek vasassága és keménysége 2. táblázat A Ihina—Tisza közinek és a tiszai-áruk északi részének rétegvíz vegj vizsgálati adatai Ta6/i. 2. Pe3yAbmamt>i xuMuiecKux uccnedoeaHuü riAacmoeux eod Ha meppumopuu MeMcdy p. Tucca u JJynaü u Ha ceeepnuü nacmu nonuMceHHoü meppumopuu p. Tuccbt Tabelle 2. Ergebnisse der chemischen Untersuehung der Schichtenwüsser im Gebiet zwischen Donau und Tisza sowie im nödrlichen Teil des Tisza-Grabens A Duna—Tisza közén A tiszai-árok északi részén Aikalinitás mg/l 4— 6 10—10 Klorid mg/l 6—10 20—30 Hőmérséklet, C° 200—250 m-ig 18—19 20—23 területe, ezért a fiatal törések mentén mélységi vizek felszállásával kell számolni. A mélyből felszálló vizek okozzák, hogy az itteni rétegvizek vastartalma és keménysége az Alföld területén a legkisebb. Megvizsgáltuk az alföldi rétegvizek alkalinitását, kloridtartalmát és a levantei depresszió, valamint a tiszai árok rétegvizének hőmérsékletváltozását. Az összefüggéseket a 2. táblázat mutatja. A táblázatból kitűnik, hogy a tárgyalt tájegység rétegvizének lúgossága, valamint kloridtartalma lényegesen nagyobb, mint a Duna—Tisza közén. Ez is szerkezetileg erősen igénybevett terület törésvonalain felszálló mélységi vizek sajátságára utal. Ugyancsak a töréseken felszálló melegvizek okozzák, hogy ugyanazon mélységből (200—250 m) ezen a területen melegebb rétegvíz termelhető ki, mint a környező más területekről. A fentiek összefoglalásából kitűnik, hogy az ismertetett tájegység rétegvize minőségileg kifogástalan. 5. Maros törmelékkúpja A Maros törmelékkúpjának csak az É-i része terül el hazánk területén, míg a D-i szárnya a Maros és Béga között alakult ki. A levantei sülylyedéket még a Duna ide áthúzódó üledéke töltötte fel és csak a pleisztocénben — amikor a Duna nyugatabbra vándorolt — borította el a Maros durvaszemű hordalékával. Sok vizet kap a HegyesDrócsa lejtőtörmelékéből és így az Alföld területén mélyresüllyedt vízvezető rétegekből sok víz termelhető ki. A pleisztocén homokos rétegek teljes vastagságukban jó vízadó szinteknek bizonyulnak, ellenben a levantei képződmények porózus üledékei már sokkal kevesebb vizet tartalmaznak. A táj szerencsés vízföldtani adottsága nemcsak a víz mennyiségében, hanem annak minőségéből is kitűnik. A pleisztocén és levantei rétegekből kitermelhető vizek vasassága és keménysége egyaránt megfelelő. Egyedül Mezőhegyes és Battonya környéki alsó pleisztocén rétegekből ismeretes olyan keménységű víz, amely lágyításra szorul. Mivel a Maros törmelékkúpjának rétegvize kémiai összetételénél fogva közfogyasztásra és ipari célra kifogástalan, ezért ezen a területen sem kell az ártézi víz minőségének javításáról gondoskodni. 6. Észa kalföldi peremi süllyedek Északalföldi peremi süllyedékterület néven foglalható össze az a süllyedéksorozat, amelynek lezökkenése már a levantei korszakban megindult és még a holocénben is tovább tartott. Az északi Középhegység lejtőjéről kiinduló Zagyva, Tarna, Gyöngyös, Eger-patakok törmelékkúpjának durva üledéke Jászapáti és Mezőkeresztes vonaláig követhető. Az előbbi tektonikai vonaltól délkeletre hirtelen nagy mélységre lesüllyedt ÉK—DNy-i irányban elnyúló fiókmedencék sorozatát már az előbbi törmelékkúpok finomszemű üledéke tölti fel. Az előbbi peremi süllyedékterülettől más földtani felépítettségű a Sajó—Hernád törmelékkúpja, mert ennek durva üledéke egész Tiszafüred, Polgár vonaláig nyomozható és csak itt süllyed le a Tisza vonalába. Az említett hordalékkúpok durva üledéke sok vizet tartalmaz, különösen a Sajó—Hernád messze délkeletre elnyúló hordaléka. Ezzel szemben a lesüllyedt medencék meglehetősen vízszegények. Az ismertetett peremi süllyedékek vízföldtani adottsága magyarázatot ad az itt kitermelt vizek kémiai sajátságára is. Azokon a területeken, ahol az állandó süllyedés következtében finomszemű üledékek halmozódtak fel. a kitermelhető víz nagy vastartalommal rendelkezik. Hasonlóképpen mindenütt nagy a víz keménysége is. Ez a magas vastartalom és a nagy keménység elsősorban a víz agresszivitásával magyarázható, de a vastartalom egyrésze rétegeredetű is lehet. Amíg a Zagyva-tiszai háromszög a Gyöngyös és Eger-patak törmelékkúpja, valamint a Taktaköz és Bodrogköz területén kitermelt rétegvizek vastartalma és keménysége a környező tájegységektől eltérően nagy, addig a Sajó—Hernád törmelékkúpjának rétegvize ilyen túlzott vasasságot nem mutat. Itt csak elszórtan kisebb területekről ismeretes vasas víz, amely részben rétegeredetű, részben pedig a víz agresszivitásából származik. Mivel ezen a területen a vízellátás biztosítása igen nagy feladat, ezért a kitermelhető kismennyiségű víz minőségének megjavításáról feltétlenül gondoskodni kell elsősorban az ártézi kutak korrózióvédelmével, de szükség esetén mesterséges vastalanítással is. 7. Hármaskörös köze A Maros és Sebeskőrös törmelékkúpja közötti terület a levantei és pleisztocén sőt még a holocén korszakban is állandóan süllyedő terület volt. A lassú süllyedés következtében az egész területet osztályozatlan finomszemű üledék töltötte fel és így nagyobb mennyiségű víz tárolására alkalmas porózus réteg alig ismert. A levantei és alsó pleisztocénkorú rétegekből csak kismennyiségű felszökő víz aknázható ki, de ezek minősége megfelelő. Ezzel szemben a felső pleisztocén porózus üledékek lényegesen több víz tárolására alkalmasak, azonban az innen felszálló vizek minősége nagyon kifogásolható, mert erősen vasasok. Rétegeredetű vasassággal is számolni kell, azonban hasonlóan az északalföldi süllyedékterülethez a víz vastartalmának túlnyomó mennyisége csőkorrózióból