Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

1. szám - Lipták Ferenc: Kettős szifon működése

Hidrológiai Közlöny 1959. 1. sz. 35 IV. A kis szifonra, előbb a legfelső pontjára 2 mm, majd a függőleges csőre 1,5 mm átmérőjű lyukat fúrtunk. Mindkét esetben teljesen a III. pontban leírt jelenség játszódott le, csak az első esetben a szifonok a h = 32 cm-es, a másodikban h = 18 cm-es nagy tartály vízszintig szállították a vizet, mivel ekkor már a bejutó levegő víztelenítette a szifonokat. Az I—IV. pontokban említett lyukak helyét a 7. ábra tünteti fel. 7. ábra. A nagy szifon vízszállításának megszűnése után a kis szifon leállítását a feltüntetett helyeken különböző átmérőjű lyukak segítik elő <t>ue. 7. riocAi npeKpaiyemiH nponycxa eodu öoAbwuM cuIPOHOM OCMAHOBKA MÜAEHBKOZO cuipona cdeAaemcn c noMoiqbio omnepcmuü pa3Hbix duaMempoe e yKa3amibix Mecmax Fig. 7. Following the stoppage of flow through the large syphon, the small syphon can be vented through holes having various diameters, and located at the points indicateil V. Amikor a nagy szifon alsó vége szabadon van, tehát nem borítja víz, akkor a nagy tartály kiürülése után úgy a nagy, mint a kis szifon vízszállítása azonnal megszűnik. Összefoglalás A kettős szifonnak, mint szakaszos vegyszeradagoló közömbösítő berendezésnek a tervezését csak igen nagy gonddal, az alábbi szempontok figyelembevételével végezhetjük el: 1. Helyesen kell megválasztanunk a nagy szifon átmérőjét, mivel nagy átmérő esetén a szifon vízszállítása nem fog megindulni, hanem azon mint oldal nyíláson bukik át a víz, kis átmérő esetén pedig, amennyiben az érkező vízmennyiség egyenlő vagy nagyobb, mint a szifonnak a vízszállítóképessége a legkisebb h esetén, nem fog leállni, hanem folyamatosan működik. 2. Helyesen kell megválasztani a kis szifon átmérőjét, hogy az a szükséges arányban adagolja a vegyszert. 3. Amennyiben a savközömbösítést mésztejjel akarjuk végezni, akkor problémát jelent annak gyors ülepedése. Az ülepedést a kis tartályban valamilyen keverési eljárással meg kell akadályozni. 4. Biztosítani kell azt, hogy a nagy szifon vízszállításának megszűntekor a vegyszeradagolás is megszűnjön. Ez történhetik a nagy tartályban levő szifoncsőre, annak a végétől legalább 6—8 cm távolságban fúrt lyukkal, amelynek a nagyságát a gyakorlatban kísérletileg kell úgy megállapítani, hogy a szifon csak a nagy tartály teljes leszívásakor kapjon annyi levegőt, hogy a vízszál benne elszakadjon és utána a lyuk a szifont víztelenítse. Kz a megoldás azonban nehézkes és a kis átmérőjű lyuk könnyen el is tömődhet. Célszerűbb úgy tervezni a szifont, hogy annak alsó vége ne legyen víz alatt, vagyis a közömbösítő tér bukóéle felett végződjön 2—3 cm-rel, mivel ekkor a kis szifon vízszállítása a nagyéval együtt megszűnik. 5. Annak érdekében, hogy az adagolandó vegyszer mennyisége közel állandó legyen, a kis tartályt nagyobb alapterületűre és kisebb magasságúra kell tervezni. 6. Biztosítani kell azt, hogy a kis tartályban állandóan legyen vegyszer, mert annak kiürülése után a szennyvíz a nagy szifonon átbukva közömbösítés nélkül távozik el. 7. Rendszeresen ellenőrizni kell, hogy a szifonok el ne duguljanak. 8. Biztosítani kell azt, hogy télen a víz a tartályokban ne fagyhasson be. FELHASZNÁLT IRODALOM Wilhelm Laber : Gas- Wasser-Abwasser. Schlösser, Braunschweig 1956. 291. oldal. PABOTA ílBORHOrO CMOOHA 0. JlunmaK Bo3iiiiKaiomiiecH B npoMbimjieHHux npeAnpiuiTiuix CTomiwe BOflu c pa3HbiM XHMHHCCKHM AeiícTBiieM n pa3Hoií KOHneHTpauHH menoiei! II KHCJIOT nejiecooöpa3Ho coönparb u neíiTpajui3npoBaTb eme na TeppiiTopmi npe/inpn>itu5I. íloflaMa b CTűHHyio BOfly o6e3Bpe>KHBaiomero MECTBA MO>KCT np0ii3B0/uiTbCfl HenpepbiBiio, HJIH npepi.iBHO, HenpepbiBHyio noAany MO>KHO pemiiTb Taic, HTO B 3ABIICNM0CTM OT BejTHHiiHu pH npHTeKaiomeíícfl CTOHHOfi BOflbi oGopy/tOBaHMe-noflaBajibuuiK sneKTpoHniecKH ynpaBJifleTCH npnöopoM H3McpnTejiH pH. OSIUHM pemeHHC'M oőe3Bpe>KimaHii>i CTOHHOH BOÁM npepbiBHOíi iio/ianeíí xiiMHMecKHx MaTepnaJioB flBJUieTCH ABOÍÍHOÍÍ coOnpaTeJibHbiíi őacceiíH. /Ijih npepbiBHOi! noflanii xwvumecKHx MaTepnajioB .naeTCH H0B0e peiueHiie, omicaHHoe B n3aaHiiH 1956-ro rofla „ra3 — Baccep — ASBaccep" n noKa3aHHoe Ha <J)HR. 1. PaöoTa ABOHHbix CH(|)OHOB, npiiMeHíieMbix RJISI noflaiH xiiMHHecKHx MaTepnajiOB uccjieAOBajiacb c niApaBJIHMeCKOÍÍ T0HKH 3peHHfl C IlCn0JIb30BaHHeM MI1CT0IÍ BOAbl. HccjieAOBaHiie npoBOAiuiocb B jiaSopaTopini i<a(J)eApi>i 1. PiiApoTexHiiKH II MeJiHopauHii. OöopyAOBaHne A-Hfl nciibiTaHiiH ii30őpa>KeHo Ha <})"•'. 2. Mcc-neAOBaHiiH npoBOAiijiHCb c noMombio ycTpoiicTB Aoyx BapiiaHTOB. ripii nepBOM BapnaHTe („A") npiiMeiiaJiiiCb MeAHbie Tpyöbi c BHy-rpcHHUM AHa.vieTpoM 30 MM y Sojibixiero n 7 MM y MeHbmero cinJioHa. ílpii BTOPOM BapiiaHTe („B") npiiMeHHJiHCb Tpy6bl 113 PVC C BHyTpCHHIIM AHaMeTpOM 25 MM y ÖOJIbmero II 7,5 MM y MeHbuiero CH(j)0Ha. ÍIOAPOÖHO HCCJieAOBajincb na6jiiOAac'Mbie JIBJICHHH npn Hanajie nponycKa BOAbi CII(J)OHOM, BO BpeMji nporiycKa BOAH iepe3 ciHjioii H bo BpeMa npeKpameHiui nponycKa BOAIJ. KORAA MajieHbKHíi pe3epByap HANOJIHEH H Sojibuioü pt'3epiiyap HanonHHCToi, XORAA ypoBeHb BOAH B 6ojibIIIOM cii(|)0He ocTaeTcji Hiiwe, neM B SojibiiiOM pe3epByape. FlepBbiH B03AyuiHbiií ny3bipeK noíiBJiweTCH y HiDKHcro KOHua Sojibiuoro cii({)0Ha npH 10 CM-BOH PA3HIMBI — KQTopayi ycTaH0BiiTC5i cHaMaJia B öojibmoM pe3epByape