Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

5. szám - Hartyányi László : Vízháztartási vizsgálatok a kondorosvölgyi minta belvízgyűjtő területen

330 Hidrológiai Közlöny 1959. 5. sz. Hartyányi L,.: Vízháztartási vizsgálatok minta belvízgyűjtőn A 4. képen látható nagyobb átbukási magasságokhoz tartozó vízhozamgörbe-szakaszt azonban sem számítással, sem sebességmérésekkel [7] nem sikerült megbízhatóan meghatározni. Itt említem meg, hogy sebességmérés céljára a bukó feletti csatornaszakaszon 15 m hosszú talajbeton burkolatot [1] építettünk. A talajbeton a helyszínen kitermelt agyagos lösz felhasználásával kísérletképpen, különböző keverési arányban, 1956. októberében készült és viszonylag tartósnak bizonyul. A bukó tarázás bizonytalanságának a megszüntetésére sikerült olyan mérési eljárást kidolgozni, amely a nagy vízhozamok pontos mérését is lehetővé teszi. Ennek az eljárásnak a lényege a következő : A bukó alatti, 10 m-es burkolt csatornaszakasz alsó végére felszereltünk egy könnyen és gyorsan nyitható-zárható különleges tiltót, amely az 5. kép előterében látható. A tökéletesen záró és vízszintes tengely körül lengő tiltó, valamint a mm pontossággal leolvasható úszós vízmérce (6. kép) segítségével a mérőbukó alatti burkolt csatornaszakaszt egy 7 m

3 befogadó képességű köböző edénnyé képeztük ki, amellyel már a rajzoló vízmércével felszerelt mérőbukó hitelesítése — kis vízhozamtól a nagy átbukás vízhozamáig egyaránt — rendkívül gyorsan és szabatosan elvégezhető. A lengőtiltó táblája csak hitelesítés alkalmával kerül a helyére, a beépített keret tengely csapjaira. Az úszós vízmércét is csak a mérés alkalmával szereljük fel az állványára. A vízhozammérő berendezés kezdettől fogva hiba nélkül és megbízhatóan teljesítette feladatát. A vízgyűjtő terület másik alapvetően fontos berendezése a csapadékmérő hálózat. Tekintettel arra, hogy ezen a 22 km

2 területű vízgyűjtőn várhatólag a záporból keletkező fajlagos lefolyás a mértékadó, a csapadékmérőket a lehetőség szerint sűrűn helyeztük el. A 15 csapadékmérő mindegyike tanyák mellett, az ott lakók kezelésében van. A csapadékkép. A mérőbukó 7 m

3-es köbözőmedencéje a lengőtiltóval és úszómércével <t>ue. 5. 7 M

3-biü 06beM0-e0d0MepHbiü öacceün eodocjiueau3MepumeAH c KanamufUMcn 3ameopoM u c njiaeawufeü peüKoií III. 5. The 7 cu. m hasin of the measuring weir with tilting sluice and floating gage 6. kép. Üszósmérce leolvasása köbözésnél 0ui. 6. Ómenem ruiasawujeü peüKu npu oöbeunoM eodoMepe III. 6. Floating gage recording at cubage mérőket nagyjában egyenlő oldalú háromszögek csúcsain telepítettük, amint az az 1. ábrán látható. Az egymástól 1,5—2,0 km-re levő állomások hálózata a vízgyűjtő területét jól befedi. A hálózatnak ez a közel egyenlő területű háromszögek csúcsain való elhelyezése lehetővé teszi, hogy a területen lehullott csapadékmennyiség számítása során az egyes állomások azonos súllyal szerepeljenek. A csapadékmérő hálózathoz tartozik a terület hossztengelyének a közelében elhelyezett 5 db ombrográf is, a csapadékhullás időbeni lefolyásának és az intenzitásának az ellenőrzésére. Ezek közül 3 Hellmann-féle, 2 pedig Anderko—Bogdánffy rendszerű. Az ombrográfokat az ellenőrzés biztosítása érdekében mindenütt a hálózat egy-egy csapadék mérője mellett helyeztük el. A terület közepén levő éghajlatkutató állomáson (7. kép) az általában előírt észleléseken kívül Wild- és Piche-féle műszerekkel a párologtató képességet és 1 m

2 szabad vízfelszínről történő párolgást is észleljük. A talajhőmérsékletet nemcsak a felszín közelében, hanem Zaraoraí-szekrénnyel 2 m mélységig mérjük. A talaj vízszín ellenőrzésére, ugyancsak a tanyáknál, az ott lakók kezelésében levő, 7 db talajvízszínészlelő kút szolgál. 6 kútban harmadnaponként, az éghajlatkutató állomás 1613. sz. észlelő kútjában pedig naponta háromszor észlelünk. Ebben a kútban minden észleléskor a talajvíz hőmérsékletét is mérjük. A folyamatos észleléseken kívül esetenként a területen levő 400 ásott kútban is végzünk méréseket. A belvízcsatorna lefolyási vízszínének ellenőrzésére, szintén tanyák közelében, 5 db vízmérce van a csatornába beépítve. Ezeken az észlelés az árhullám levonulásakor 3 óránként történik. A talajnedvesség változás ellenőrzése az éghajlatkutató állomás közélében naponta két helyen történik, 5, 15, 25, 60, 100, 150, 200, 250, 300 cm mély-