Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

4. szám - Jaskó Sándor: A földtani felépítés és a karsztvíz elterjedésének kapcsolata a Dunántúli középhegységben

Jaskó S.: Karsztvíz a Dunántúli Középhegységben Hidrológiai Közlöny 1959. 4. sz. 293 törésvonalak mentén — számos langyos- és melegforrás jelzi a mélybeli karsztvíz feltörési helyeit. A legmelegebb termák a Dunántúli Középhegység délnyugati és északkeleti végén lépnek fel. Ott, ahol a hegység folytatása a mélybe süllyed [17]. Nagybőségű források csak a mészkő- és dolomitperemeken törnek fel, mert főleg a mészkőben és dolomitban van meg a bő vízjáratok kialakulásának lehetősége. Ezekbe a melegvízzel teljesen kitöltött üregekbe nem lehet behatolni, azonban alakjukra és nagyságukra következtethetünk a régebbi földtörténeti korok — ma már kiszáradva álló —- hajdani forráskürtőiből : Szemlőhegyibarlang, Sátorkőpusztai-barlang. Ezek a hajdani hévforráskürtök mind a jelenlegi melegforrások közelében találhatók és úgy száradtak ki, hogy a völgyek bevágódása következtében a termális víz ma már alacsonyabb ponton is elérheti a napvilágot. Az iszkaszentgyörgyi bauxitbánya forrásoknak vízhozamingadozásai alapján kimutatható, hogy a sziklahasadékok időnkénti eltömődése változást okozhat a mélybeli vizek működésében [8]. A Dunántúli Középhegység karsztos kőzetei a harmadkori fedőrétegek alatt a mélyben továbbterjednek, mint annak a hatalmas, mezozoos parageoszinklinálisnak a tartozékai, mely délnyugat felől Budapest felé húzódik. A Dunántúli Középhegység karsztvíztömege hosszúkás vonulatot tölt ki a mélyben, melynek északkeleti és délnyugati vége csatlakozik a Magyar-medencét körülvevő hegységkeret kiemelkedő részeihez, míg hosszabb, megnyúlt oldalait északnyugaton és délkeleten vízzáró kőzetek határolják. A parageoszinklinális délkeleti szegélyvonulata jól ismert, a balatonmenti permi homokkő- és fillit-kibúvások, a Füle és Urhida melletti hegyrögök, a Velencei-hegység, valamint több kőszénkutató fúrás eredménye alapján. Budapest környékén a triászmészkő és dolomit legdélibb előfordulásait a Ginza-puszta melletti kőfejtőben (Etyeknél), továbbá Kelenföldön a Tétényi úti kórház fúrásában ismerjük. A Gerecse és Buda— Pilisi hegység közé benyomuló Zsámbéki öböl alatt mindenütt triász mészkő és dolomit van. A parageoszinklinális északnyugati határvonala csak nagy vonalakban jelölhető ki a Kisalföld alatt. Itt ugyanis csak kevés fúrás hatolt le a medence aljzatáig. Ha eltekintünk a tektonikai részletformáktól, mint a felpikkelyeződések, haránttörések stb., nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy a mezozoos kőzetek és így a bennük lévő karsztvíz is olyan északkelet-délnyugati csapású hosszanti vonulatot alkotnak, melynek délkeleti szegélye a felszínen vagy a felszín közvetlen közelében húzódik, északnyugati szegélye pedig a neogén medencefeltöltés alatt nagy mélységre süllyedt. Ahol a karsztkőzetet fedő harmadkori rétegekben a karsztvízszintnél nagyobb mélységben homok- vagy kavicsrétegek vannak, megvan a lehetősége, hogy ezek a vízvezető rétegek és a karsztvíz között összeköttetés létesüljön. Várpalotán a kőszénmedencében kimutatható, hogy a víz vezető rétegek a karsztvízszint alatt érintkeznek a peremi dolomittal, mely azokat a törésvonalak mentén vízzel táplálja. A csatolt 2. ábra a Dunántúli Középhegység főkarsztvizének elterjedését ábrázolja. A térképen elkülönítve ábrázoltam a nyílt karsztot, vagyis ahol a főkarsztkőzet (dachsteini mészkő és felső triász dolomit) fedőtakaró nélkül van a napvilágon. Egyszerűsítés kedvéért a nyíltkarszttal összevonva ábrázoltam azokat a szabadtükrű fedett karsztrészeket is, amelyekben kis terjedelmüknél fogva, a karsztvíz megegyező helyzetű az előző területekkel. Külön ábrázoltam a Középhegység besüllyedt medencéit, amelyeket kitöltő vastag, harmadkori rétegsor nagyobb mélységre nyúlik a főkarsztvíz nyugalmi szintjénél és így zártükrű fedett karsztot alkotnak. Megjegyzendő, hogy a Középhegység területének nagyrésze ide sorolható. Külön ábrázoltam a Középhegységtől északnyugatra fekvő területet, ahol a főkarsztkőzet ezer métert meghaladó vastagságú neogén takaró alatt nagy mélységbe süllyedve található. Ez már a Kisalföld medencéjéhez tartozik. A Középhegység délkeleti oldalán a főkarsztkőzet hiányzik, mert ennél idősebb rétegek vannak közvetlenül a felszínen (Balatonfelvidék, Velencei-hegység), vagy pedig aránylag nem nagy vastagságú neogén takaró alatt (Tabajd, berhidai és "ősi kőszénkutató fúrások). A térképen feltüntettem a főkarsztvízszint felszínének hidroizohipszáit, mégpedig olymódon, hogy a nyílt karsztnál szaggatott, a fedett karsztnál pedig pontozott vonallal ábrázoltam. A fedett karszt hidroizohipszái nem a leszorított szintre, vagyis a főkarsztkőzet mélybeli reliefjére vonatkoznak, hanem a fúrólyukakban és bányafeltárásokban megnyitott főkarsztvíz nyugalmi tükrére (piezometrikus felszín). Ebbe a szintbe azoknak a forrásoknak vízszintmagasságai is beleillenek (Hévíz, Tapolcai-tavasbarlang), amelyek a nem karsztosodó, de vízáteresztő fedőkőzeteken keresztül — a közlekedő edények törvényének megfelelően — a felszínre emelkednek. A szerkesztéshez nem használható fel azonban a fedett karszt területén a főkarsztkőzet feletti magasabb karsztemeletekben megrekedt leszálló karsztvíz. A csatolt karsztvíztérképből megállapítható, hogy a főkarsztvízszint csak helyenkint és nagy vonásokban igazodik a felszíni domborzathoz. Több helyen -—- így Nyirád és Tapolca között, Dudarnál stb. — a főkarsztvíz felszíne egyöntetű lejtésű a felszíni vízválasztó vonal mindkét oldalán. A felszíni domborzat részletformái, vagyis az egyes hegyrögök alakja pedig úgyszólván semmi kapcsolatban sincs a mélybeli hidroizohipszák körvonalaival. Az újabb adatokkal kiegészített és átdolgozott hidroizohipszás térképből (2. ábra) megállapítható, hogy a főkarsztvíz felszínén két kidomborodás húzódik, melyek keresztezik a Dunántúli Középhegység felszíni vízválasztó gerincvonalát. A főkarsztvíz felszínét elsősorban a főkarsztkőzet feküjének, továbbá a forrásoknak és vízemelő aknáknak a térbeli helyzete szabja meg. A Dunántúli Középhegység karsztvíztükre ott a legmagasabb, ahol a vízzáró fekükőzetek is kiemelkednek a <10)