Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

4. szám - Petrasovits Imre: A növények víztűrőképességéről

Petrasovits /.: A növények viztűröképességéről Hidrológiai Közlöny 1959. 4. sz. 287 A tenyészidő előrehaladtával legkevésbé a cukorrépa víztűrőképessége fokozódott. A kukorica és a napraforgó érés kezdetén már csak kismértékben sínylette meg a vízborítást : 10%-os terméscsökkenéssel és 3—4 nap tenyészidő rövidüléssel védekezett a kedvezőtlen környezeti behatás ellen. Egyik kísérletünkben a napraforgón tenyészideje közepétől 4 hétig tartottunk vizet. A napraforgó sajátos védekezésének tekinthetjük annak a sok járulékos ,,lég"-gyökérnek a képződését, amelyek a talaj felszínén a vízben fejlődtek. Ezek mintegy pótolni igyekeztek a talajban, teljesen levegőtlen körülmények között életműködésüket beszüntetett eredeti, elsődleges gyökérzetet. 1. kép. A napraforgón 4 hétig vizet tartva, védekezésül a vízben „lég"-gyökerek fejlődnek 1. ipue. Ha nodcoAuemuKe naxodnujeioc.H nemupe nede.ni nod eodoü ÖAH 3aiifumu pa3eueawmcH ,,eo3dyuiHue KOPHU" e eede Bild. 1. Bei einer Uberschwemmung von vier Woehen entwickelt die Sonnenblume als Abwehr ,,Luftivurzeln" im Wasser Ez a jelenség arra mutat, hogy kényszerhelyzetben nemcsak a higrofita rizs, hanem kisebb-nagyobb mértékben — hosszabb rövidebb ideig — a mezofita ökotípushoz tartozó növényeink szántóföldi viszonyok között is képesek gyökérzetükkel a vízben oldott állapotban levő O felvételére. Feltehető, hogy a víztűrőképesség különböző foka szoros összefüggésben van a növények azon sajátosságával, hogy mennyire képesek fejlődésük különböző szakaszaiban átmenetileg nélkülözni a gyökérzóna szabad O-jét és pótolni a vízben oldott O-nel. Ezenkívül valószínű nagy szerepük lehet bizonyos redukciós termékek toxikus hatásával szembeni ellenállóképességüknek is. A táblázat növénymagasság-adatai — a pillangósok vonatkozásában — azt a megfigyelésünket támasztják alá, hogy a víz alá került növényeknek minden esetben lényegesen nagyobb hányada pusztult el akkor, ha földfeletti szerveiket a víz teljesen elborította és kevesebb, ha száruk, illetve levélzetük egy része szabad levegőn volt. A növények víztürőképességét feltehetően számos környezeti tényező befolyásolhatja. Ezek közül különös jelentőségűek lehetnek azok, amelyek 'az 0 igényes életfolyamatok (pl. légzés) intenzitásának fokozódását eredményezik (pl. a hőmérséklet). Mindezek további kutatásokat igényelnek. Összefoglalás A növények számára optimális levegő- vízarányt a talajpórusokban a statikai vízigény fejezi ki [3]. Ez az optimum szárazság esetén a vízhiány tekintetében eljuthat egy szélső értékhez — a hervadási ponthoz [4], Hazai viszonyaink között azonban mind árés belvíz, mind túlöntözés esetén a talajpórusok víz levegő egyensúlya eltolódhat egy levegőhiányos szélső értékig és ezt a növények szempontjából a szerző fulladást pontnak nevezte el. Az egyes növényeknek azt a képességét, hogy milyen gátlásokkal és meddig képesek a fulladási pontnál életfunkcióikat fenntartani, a szerző a növények víztűrő képességével fejezi ki. Nyolc gazdasági növény víztűrőképességét tenyészedényben és szabadföldön — két esztendő folyamán — a tenyészidő három időpontjában vizsgálta és ezt az egyedpusztulás és a terméskiesés mértékével határozta meg. A fulladási ponttal kapcsolatos jelenségeket minden alkalommal 4 napig tartó és 15 cm mély vízborítással idézte elő. A kísérlet eredményei szerint minden növény víztűrőképessége a tenyészidő elején a legkisebb. Különösen ilyennek bizonyultak a lucerna, cukorrépa, kukorica, napraforgó, valamelyest jobbnak a vöröshere. A tenyészidő elején is jó víztűrőképességűnek mutatkozott a szálkásperje és a lódihere. A tenyészidő előrehaladtával legkevésbé fokozódott a cukorrépa és a tavaszi árpa víztűrőképessége. Az éréskori vízborítás kukorica és napraforgó esetében mindössze 10%-os terméscsökkenést és 3—4 nap tenyészidő rövidülést okozott. A napraforgó különösen sajátos védekezést mutatott a tenyészidő közepén adott vízborítással szemben. A levegőtlen talajban elpusztult gyökérzete helyett a vízben fejlesztett másodlagos gyökérrendszerrel vegetált jóformán érésig. IRODALOM [1] Fehér D.—Frank M.—Hank 0. : Beszámoló (1923— 1938.). Erdőmérnöki Osztály, Sopron. [2] Frenyó Vilmos: Növényélettan. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1959. 273 p. [3] Kreybig Lajos : Az agrotechnika tényezői és irányelvei. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1956. 104 és 136. p. [4] Maximov, N. A. : Növényélettan. Tankönyvkiadó. Budapest. 1951. 398. p.