Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

4. szám - Léczfalvy Sándor: A talajvíz párolgásának néhány kérdése

Léczfalvy S.: A talajvíz párolgása Hidrológiai Közlöny 1959. 4. sz. 283 Párolgás a talajvízből [mm] 7. ábra. A talajvízpárolgás havi és évi jelleggörbéje Abb. 7. Charalcterisitische Monats- und Jahreskurven der Orundwasserverdunstung Fig. 7. Monthly and annual curves of evaporation from the groundwater hogy egy adott szinten helyetfoglaló talajvíz esetében az évi párolgásnak a zöme 85—90%-a a nyári félévben történik, főleg június, július és augusztus hónapokban. A (8) képletet a kísérletek alapján más matematikai formulába is önthetnénk, amely megkönnyítené más szerzők által adott párolgási értékekkel történő összehasonlítást. Mindenesetre azonban így is megállapítható az, hogy az évi párolgásra vonatkozóan a (8) képlet elég kicsi értékeket ad, ami magyarázható azzal, hogy ezekben az értékekben a transpiráció nem szerepel, a kísérleti szemcsés üledékes kőzet gravitációs hézagtérfogata kicsi volt, valamint a képlet kiszámítását a levegő napi középhőmérsékleti értékeivel végeztük, amely középhőmérséklet valamivel alacsonyabb, mint a terepen uralkodó hőmérséklet. Azt, hogy a (8) képlet érvényes-e a természetben és milyen határok között, természetesen csak további más irányú kísérletek elvégzése után dönthetnénk el. E) A párolgási kísérletek értékelése A kísérleteknél a fenti tényezőkkel mértük a levegő nedvességtartalmát, — amiből a páratelt. ségi hiány számítható —, valamint a talajvíz hőmérsékletét is. Ezeken kívül a talajvízből történő párolgás minden bizonnyal még több tényezőtől is függ. így például mindazon tényezőktől, amelyektől a szabad vízfelületek párolgása is, pl. a felszíni szélsebességtől. Vizsgáljuk meg egyenként ezeket a hatóerőket. A szél sebességének jelentősége szabad vízfelületek párolgásának analógiájaként — elsősorban abban nyilvánul meg, hogy kevésbé telített levegőtömegeket szállít a terület fölé. A légmozgás azonban a szemcsés üledékes kőzetek kis átmérőjű hézagaiban kevésbé függhet a szélsebességtől és mennél mélyebbre hatolunk a terepszint alá, annál kisebb lehet az egyébként is csekély hatás. Minden esetre a kísérleteket erre az esetre is ki kellene terjeszteni. A levegő párateltségi hiánya a kísérleti berendezés fölött a kísérletek időtartama alatt gyakorlatilag nem változott, akármilyen nagyságú volt is a terepszinti hőmérséklet. Ez minden valószínűség szerint azzal a ténnyel függ össze, hogy a kísérlet területe a környezet változatlan párateltség hiányával rendelkező nagy területéhez képest kicsi volt. E kérdés tisztázása is újabb kísérletek feladata. A talajvíz hőmérsékletétől nyilvánvalóan függ a párolgás. Ez a hőmérséklet viszont elsősorban a terepszinti hőmérsékletnek a függvénye. Kísérletünkben is a magasabban fekvő talajvíz általában magasabb hőmérsékletet mutatott, mint az alacsonyabban fekvők. Ezek a különbségek azonban csekélyek voltak és éppen azért, mivel értékük a külső hőmérséklettel arányos, a külső hőmérséketet figyelembe véve, a változót rejtve ugyan, de a kísérleti eredmények tartalmazzák. A D) fejezetben közölt kísérleti eredményeken túlmenően a kísérleteket tovább folytatva meglepő eredményekre jutottunk. Ti., ha a párolgási kísérleteket úgy végeztük el, hogy a kisebb terepszinti hőmérsékletről indultunk a magasabb felé, és utána vissza, a párolgási értékek azonos talajvízszint magasságban nem voltak teljesen ugyanazok, csak egy bizonyos mélység után. Ezek a kísérletek mutattak rá arra, hogy a talaj hőháztartási vizsgálatának a talajvízből történő párolgás meghatározásánál fontos szerepe van. Esetünkben nyilvánvalóan ez abban jelentkezett, hogy az előzőleg már felmelegedett talaj a felmelegedett molekuláris vízzel egyetemben a felülről jövő hőt kevésbé kötötte le, mint a hidegebb