Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)
4. szám - Starosolszky Ödön: Kisebb vízkivételi műtárgyak vízszállítása
264 Hidrológiai Közlöny 1959. 4. sz. Starosolszky ö.: Vízkivételi műtárgyak vízszállítása í A vízkivételi csö benuú/ósa Kedvezőtlen 1 7 Kedvező a, t te f r i / 1, Ayízkívete/ szöge 3, A vízhozamok meglegkedvezőbb, ha a-Oi osztása legkedvezőbb, '/t / ai kedvezőtlen, ha a^SO' haO.-Q,, tovább/olyas a lap csa tornán nincs haa° a veszieshtinjiezö30 «? a o,3 60 OA 90 0.5 { A vízkivételi csö fejének kialakítása a, a— 1 ^-O.n - ( - ( V////////, 23S3 D / / / 5, A szórngfaiak kialakítása 4 R / C r/0 0,15 2. ábra. A csőáteresz vízszállítását befolyásoló tényezők a belépésnél Abb. 2. Faktorén die am Eintritt die Wasserführung des Rohrdurchlasses beeinflussen. Fig. 2. Factors affecting the discharging capacity of culverts at the entrance fejét lekerekítettük legalább r/D = 0,125 viszonyban és ha a hozzávezető szárnyfalak kúpos rávezetést biztosítanak. A helyszíni és laboratóriumi mérések Helyszíni méréseket a tiszafüredi öntözőrendszerben 6 vízkivételnél végeztünk (I. mellékcsatorna 4+0,85 és 6 + 0,20 szelvényében, a Harcos és Petőfi Tsz. vízkivételében és a főcsatorna 16— 200 és 21—250 szelvényben lévő vízkivételnél). A mérések eredményei szerint a csőátereszek kevesebb vizet szállítanak, mint amekkorát a Schewior-YvoraogT&mm ad, de többet mint amennyi az Öntözésügyi Hivatal által használt görbéről leolvasható. A helyszíni méréseket Zsesztkovszkij rendszerű sebességmérő-szárnnyal földmederben végeztük. Ez a körülmény a mérési vízhozamok és sebességek mellett kb. +20% relatív középhibát is eredményezhet. Ráadásul a mérések ideje alatt sem az alvizet, sem a felvizet nem sikerült állandó szinten tartani. Megjegyezzük, hogy a jövőben kisebb vízkivételi műtárgyak vizsgálatát sebességmérő szárnynyal végezni nem célszerű, hanem az alvízi csatornába ideiglenes hordozható vízmérő műtárgyat kell beépíteni. A helyszíni mérések során egy teljesen lezárt áteresz csurgását is megmértük. Mivel méréskor a felvíz és alvíz szintkülönbsége nagy volt, a megmért csurgó vízhozam nagyobb (10—30 l/s) volt, mint részben nyitott elzárószerkezet esetén, a kis szintkülönbségű üzemi állapotnál. Ez a körülmény arra hívja fel a figyelmet, hogy a vízkivételeken mérés nélkül átcsurgó vízhozam — figyelembevéve, hogy az üzemelési idő, mikor az észlelést végzik, az egész idényhez képest rövid — nagy hibát eredményezhet. I A laboratóriumi mérések során, amelyeket Haszpra Ottó végzett, 30 cm csőátmérőjű táblás tiltós vízkivételt a tápcsatornára merőlegesen 2—4 m csőhosszal vizsgáltunk. A műtárgy a 2. ábra áa és 5c vázlatához hasonlóan a tápcsatornára merőlegesen épült meg. A Szolnoki Vízügyi Igazgatóság által tervezett és gyártott pillangós tiltós átereszt szintén 30 cm csőátmérővel és 4 m csőhosszal építettük meg. A modellek vízszállítását elsősorban teljesen nyitott állapotban, nyomás alatti átfolyásra és 5—50 cm vízszintkülönbség esetére határozták meg. A mérési adatok feldolgozása során megkülönböztettük azokat a vízhozamokat, amikor a víz egyrésze a tápcsatornában tovább folyt, vagy teljesen a csőátereszen áthaladt, illetve amikor a vízkivételi cső záradékvonala fölötti alvízi borítás 10 cm-nél kisebb vagy nagyobb volt. A mérési pontok nagy szórása azt bizonyítja, hogy a csőáteresz vízhozam mérésre nem a legmegfelelőbb. A mérési pontok közé interpolálható kiegyenlítő egyenes viszont azt mutatja, hogyha megelégszünk a +20% relatív középhibával terhelt eredménnyel (ami azt jelenti, hogy kedvezőtlen esetben ennek háromszorosa is előfordulhat), szükségből mérésre használható. A kettős logaritmus hálózatban ábrázolt mérési eredmények közé a kiegyenlítő egyenest úgy húztuk meg, hogy a közismert Q = CF f 2~gh (3) összefüggés érvényben maradjon. Valójában az összefüggés — ha a vízhozamtényezőt állandónak tételezzük fel — nem négyzetgyökös, hanem annál alacsonyabb fokú, a gyökkitevő 1/1,9—1/1,8 (Föltehetően a vízhozamtényező változik). Ez a hatás különösen nagyobb mérőmagasságok esetében érvényesül. A gyakorlati számításokra azonban a régi, elméleti összefüggés tökéletesen megfelel. A kidolgozott segédletek Az egyes vízkivételek vízhozamának számítására a hazai és külföldi vizsgálatok alapján segédleteket dolgoztunk ki. A G vízhozamtényező és a ]' 2gli szorzatának számítására ffc = 1 és A l!D = 0,24, valamint £j = 0 és 1,5 közötti érték esetére táblázatot állítottunk össze. A táblázat első oszlopában szereplő h mérőmagassággal egysorban a YYgh V £ b + A — + függvény olvasható ki. A £b alapértékként 0,74-nek vehető fel, amelyet a 2. ábra alapján a helyszíni viszonyok figyelembevételével lehet módosítani. Egyes esetekben közvetlenül a vízhozam javítandó. Logarlécen a vízkivételi cső keresztszelvényének területét beállítva a táblázat megfelelő oszlopának értékeivel az írott vízhozamgörbe egyszerű szorzatként megkapható .
