Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)
3. szám - Kovács György: A gát alatt átszivárgó vízhozam megoszlása a mentett oldalon
Kovács Gy.: A gát alatt átszivárgó vízhozam Hidrológiai Közlöny 1959. 3. sz. 197 előtti egységnyi területnek és a leképzés utáni területnek hányadosaként számíthatunk : v = v xcp. (18) A leképezés során a mozgás síkjára merőleges méretek nem változnak. Az ebben az irányban felvett egységnyi hossz tehát változatlan. így az eredeti rendszerben felvett egységnyi terület mérőszámát a leképzett rendszerben a mozgás síkjában felvett egységnyi hossz transzformálás utáni hossza adja meg. A kérdéses szorzótényezőt a £ értékének az x szerint történő differenciálásával kaphatjuk meg a (15) egyenletből: <p = dx i (19) 5. Összefoglaló A tanulmányban a vízáteresztő rétegre helyezett vízzáró gát vagy töltés alatt meginduló szivárgás vízhozamának jellemzőire javasolt összefüggéseket ismertetjük. Az egyenletek meghatározásához alapul elektromos analógia kísérletek szolgáltak. Ennek megfelelően a javasolt egyenletek csak közelítőek, ha nem teljesednek a mérések során alkalmazott közelítő feltevések (sík, potenciálos és permanens áramlás, homogén egyrétegű, fedetlen és alul vízzáróan határolt vízvezető réteg, a mentett oldali felszín metszete is potenciálvonal, vízzáró, sík gát vagy töltéstalp). Ezeknek a közelítéseknek a figyelembevételével azonban a sík alaplemez és az egysoros szádfal tetszőleges kombinációja esetében számítani tudjuk a szivárgó vízhozam jellemzőit, éspedig mind az átszivárgó teljes vízhozamot, mind a mentstt oldalon feltörő vízhozam megoszlását, illetve a vele azonos kilépési sebesség helyétől függő értékét. A bevezető után a tanulmány 2. fejezete korábbi tanulmányok eredményeit összefoglalva ismerteti a teljes átszivárgó vízhozam számítására szolgáló összefüggést [(1) egyenlet] és az összetett alapozási körvonalrajz transzformálására levezetett képletet [(2) egyenlet], A 3. fejezet az egyszerű sík alaplemez alvíz felőli oldalán kialakuló kilépési sebességet vizsgálja. Alapul a végtelen mély áramlási tér esetében érvényes, elméletileg levezethető egyenletet használjuk fel és ehhez keresünk olyan szorzótényezőt, amely a mozgás fizikai jellegéből adódó határfeltételeket éppúgy kielégíti, mint a mérési adatokat. A javasolt (10/a) egyenlet megbízhatóságát a 3. ábra szemlélteti. Az összefüggésből határfeltételként adódik a szivárgással érintett területsáv szélessége is [(11) és (12) egyenlet, 4. ábra]. A tanulmány befejező része az egyszerű sík alaplemez alatti szivárgásra vonatkozóan levezetett összefüggéseket általánosítja olyan összetett alapozási kör vonalrajzok esetére, amelyek a sík alaplemez és az egysoros szádfal tetszőleges kombinációjaként adódnak. Ebben az esetben a kilépési sebesség számítására a (16) egyenlet szolgál, az érintett területsáv szélességét pedig a (17) egyenletből határozhatjuk meg. Az ezekben szereplő változók transzformációval határozhatók meg a (2), (14), (15), (18) és (19) egyenletek segítségével. A (16) egyenlettel számított értéket a 6. ábrán hasonlítjuk össze a mérési eredményekkel. Mégegyszer hangsúlyozzuk, hogy a felírt összefüggések az elmondott közelítő feltevések esetében érvényesek. Tekintettél arra, hogy ezekben a csaknem mindig jelenlevő fedőréteg hatását elhanyagoltuk, a számítható eredményeket a vízhozam szempontjából kritikus szélső értéknek tekinthetjük. A mentett oldali fedőréteg megnyújtja az áteresztő rétegben kialakuló áramlást, így a szivárgással érintett sáv szélességét növelheti. Az átszivárgó vizet lecsapoló rendszerrel a legtöbb esetben össze kell gyűjtenünk. A gyűjtőcsatornák pedig többnyire benyúlnak a vizet vezető rétegbe, mert csak így biztosíthatjuk azok hatékonyságát, és a gyűjtőfelületek állékonysága is gazdaságosabban elérhető. Ebben az esetben azonban a mentett oldali fedőrétegnek az áramlás kialakulására hatása nincs. Szerepe mindössze annyi, hogy a megoszló terhelésként érkező vízhozamot szétosztja a koncentrált megcsapolást jelentő csatornák vagy drének felé. Mindezek figyelembevételével úgy véljük, hogy a levezetett közelítő összefüggések a gyakorlati feladatok megoldásában is megbízható, sőt biztonságot adó eredményt szolgáltatnak minden felvetett kérdéssel kapcsolatosan. FELHASZNÁLT IRODALOM [1] Bligh : The Practical Design of Irrigation Works. D. Van Nostrand Co, New-York, 1910. [2] Dyck. S. : Empjrische Ansátze zur Untersuehung der Grundbruch gefahr. Wasserwirtschaft, Wassertechnik, G. évf. 4. füzet, Berlin 1956. [3] Khosla, A. N.—Bose, N. K.—Mc. Kenzie Taylor, E. : Design of Weirs on Permeable Foundations. Publication N. 12. of. the Central Board of Irrigation, India (Simla), 1936. [4] Kovács Qy. : A fakadóvíz elleni védekezés különböző eljárásainak hidraulikai összehasonlítása. Hidrológiai Közlöny, 1956. 2. [5] Kovács Gy. : A gát alatti szivárgás vizsgálata. Hidrológiai Közlöny. 1956. 3. [6] Kovács Gy. : A gátak alatt átszivárgó vízhozam számítása. A Magyar Tudományos Akadémiához benyújtott doktori disszertáció. Budapest, 1958. (Kézirat). [7] Kovács Gy. : A gátak alatt átszivárgó vízhozam számítása. (Összefoglaló) Víziterv Értesítő, 1958. 2. [8] Lane : Trans Americ. Soc. of Civ. Eng. (ASCE) Vol. 100, 1934. S. 1234. [9] Leliavszky, S. : Irrigation and Hydraulic Design. London, 1955. [10] Mailét, Ch.—Pacquant, J. : Erdstaudámme, VEB, Verlag Technik, Berlin, 1954.
