Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

1. szám - Kozák Miklós: A Rakaca-völgyi tározó árapasztó szifonjának modellkísérlete

18 Hidrológiai Közlöny 1959. 1. sz. Kozák M.: A Rakaca-völgyi tározó árapasztó modellkísérlete 1. kép. Bukóüzem. A szifon bukókoronáján éppen annyi víz bukik át, amellyel az aknák légtelenítése megkezdődhet <Pomo 1. Paőoma eodocAuea. eodocAue cutpOHa tipoxodum KCLK pa3 maKoü pacxod, npu KomopoM HanunaemcH co3daHue eaKyyMa III. 1. Weir action. The flow over the syphon erest is just sufficient to start priming of the shafts 2. kép. Az akna légtelenítésének folyamata egyre fokozódik. A szívás mértéke szemmel látható <Pomo 2. ílocmeneHHO ycuAueaemcsi npoqecc C03danuH eaKyyMa e uiaxme. Xopoiuo eudna cmenenb ecacbieanun III. 2. Priming of the shafts in an advanced stage. The extent of depression ean be observed visuálly 3. kép. A szifonüzem már tökéletes, légszállítás nincs Oomo 3. Paőoma cwpona yjice coeepuieHHasi, nponyena eo3dyxa nem III. 3. Complete syphon-action, no air entrainment telenítési folyamat részleteire később még visszatérünk). Az alvízi meder fokozott védelme szempontjából fontos követelmény, hogy a négy szifon ne egyszerre lendüljön üzembe, hanem egy meghatározott tározási szintnél előbb a belső, majd a tározási szint további emelkedésével a külső szifonok váltsanak át szifonüzemre. A bukóüzemről a szifonüzemre történő áttérés hidraulikai folyamata igen szoros összefüggésben van a szifon aknáinak belső nyomásviszonyait szabályozó és a szifon automatikus üzemét biztosító légvezető nyílásokkal. Az az üzemi követelmény, hogy a külső és belső szifonok különböző tározási szinteknél váltsanak át bukóüzemről szifonüzemre, már előre meghatározta az egyes szifonfejekhez szolgáló légvezetékek beáramlási keresztszelvényének különböző magassági elhelyezését. így a légvezetékek keresztszelvényeinek vízszintes tengelyvonalát a belső szifonpárnál az 154,375, a külső szifonpárnál pedig az 154,475 mA. f.-i szintre tervezték. A légvezetékeket (aknánként 2x4 = 8 db) 5 cm átmérőjű csővezetékek alkotják. Felső szélük szintje — ami az aknák légtelenítése szepmontjából igen fontos — 154,40, illetve az 154,50 mA. f.-i magasságban található. B) A szifon tervszerinti működése A bemutatott szerkezeti megoldás esetén a tározási szint emelkedésével vagy süllyedésével a szifonok üzeme, tehát a következőképpen alakul : 1. Ha a pillanatnyi tározási szint a szifonok bukókoronájának magasságában a 154,30 mA. f.-i szinten, vagy az alatt van, víz nem juthat be a szifonokba. Ekkor a szifonon vízátfolyás nincs. 2. Ha a tározó szintje fokozatosan a normál tározási szint (154,30) fölé kezd emelkedni, de még nem érte el a belső szifonok légvezetékei külső nyílásainak felső szélét (tehát a 154,40 mA. f.-i szintet) valamennyi szifon bukóüzemmel dolgozik. 3. Ha a tározási szint az 154,40 mA. f.-i értékre emelkedik, akkor a víz teljesen lezárja a belső szifonpár légvezető nyílásait. E pillanattól kezdve meg kellene indulnia az aknák légtelenítési folyamatának, melynek megtörténte után a belső szifonpár bukóüzemét szifonüzem váltaná fel. Ekkor a külső szifonok továbbra is bukóként, a belsők pedig már szifonként működnének, kb. 20 mP/sec vízszállítással. Szükségesnek látszik, hogy a szifon-üzemre történő áttérés fizikai követelményeit, folyamatát egy kissé részletesebben leírjuk. Amikor a szifon még bukóként működik és a légvezető nyílások sem zárultak le, megfigyelhető, hogy a szifonbukó koronáin átbukó vízsugár légbuborékképződéssel csapódik be a szifonkönyökben levő alvízpárnába, ahonnan a tovaáramló víz bizonyos levegőmennyiséget magával ragad. Ez a levegőmennyiség közvetlenül a szifon aknában levő levegőből származik. Mivel azonban a légvezető nyílások -— a feltétel szerint — e pillanatban még nem zárultak le, pótolni tudják azt a levegőmennyiséget, amely a buborékképződés révén az aknából eltávozik és így az aknába is a külső légköri nyomásnak megfelelő p

0 = 1,0 atm. nyomás uralkodik. A légvezetékek lezáródása pillanatától kezdve azonban a fizikai folyamat döntően megváltozik. A lezárt