Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

3. szám - Bulkai Lajos: A Győri Víz- és Csatornaművek 75 esztendeje

180 Hidrológiai Közlöny 1959. 3. sz. VÍZELLÁTÁS A Győri Víz- és Csatornaművek 75 esztendeje BULKAI LAJOS A Győri Víz- és Csatornaművek 1958 nyarán ün­nepelték 75 éves fennállásukat, mely alkalommal a Magyar Hidrológiai Társaság jubileumi ankétot rende­zett Győrött, aliol a résztvevők megtárgyalták az üzem jelenlegi problémáit. Ezen ankét alapját nyúj­totta az alábbi tanulmány, mely az üzem múltjával és jelenlegi állapotával foglalkozik. Ivóvíz Győr városa folyókkal részekre osztott sík területen helyezkedik el átlagosan 113 m-rel az Adria szintje felett. A település legmagasabb és legalacsonyabb szintje közt a különbség 10 m. A föld színe alatt azonban a geológiai réteg­ződések egyáltalán nem helyezkednek el ilyen közel vízszintes formában. Az 1. ábra délkelet ­északnyugat irányú metszetben mutatja e terület­rész geológiai elrendeződését, melyből látható, hogy a Bakony röghegységére támaszkodnak a pannon (agyag-homok) rétegek, majd ezek a Győrtől délre elhelyezkedő dombvonulatok Győr­szabadhegynél, a város határában eltűnnek a föld színéről s a Kisalföldi-medence lesüllyedésének megfelelően a föld alatt folytatódnak. E rétegek fölé azután a Duna, Rába stb. folyók jégkorszak­beli és jelenkori kavics, ill. homokos kavics hor­dalékai kerültek. Ezt a kavicsréteget ugyanezek a folyók ál­landóan táplálják vízzel, miért is itt a legfelső talajvíz szintje állandó függvénye a folyók víz­állásának. Természetesen a talajvíz szintje sem képzelhető el vízszintes síknak, hanem az a Nagy­Duna, ill. Pozsony irányából Győr felé lejt. Ez a hatalmas kavicskatlan tehát, ami a Kisalföld és főként Szigetköz alatt rejtőzik, szinte kiapadha­tatlan vízforrás. Csupán az itt tárolt víz minősége ellen lehet kifogás, mivel az a Nagy-Duna felől a Mosoni­Dunaág felé, ill. Győr felé közeledve növekvő vas­és mangántartalmat mutat. Míg a Nagy-Duna ^^, ^m n^ Fjn 7 r Banoiy "r-wróos Pannóniai rétegek Pleisztocén és hoiocén fúrt kutak Vetődések terepe Duno-Sóbo kavics 1. ábra : Geológiai metszet 'Győr környékéről 0ue. 1. reoAoemecKuü pa3pe3 OKpecmHOcmu z. üb'ép Abb. 1. Geologisches Profil durch die Umgebung von Győr mellékén 0,3 mg/I Fe-t és nyomokban kimutatható Mn-t, addig a Mosoni-Duna, s Győr mellett 3,5 mg/l Fe-t, valamint 0,3 mg/l Mn-t mértek. Érdekes, hogy a Nagy-Duna mellékén a homokos kavicsréteg felső része, míg a Mosoni-Duna mellett az alsó rész mutat kevesebb vastartalmat. A vastartalom előbb vázolt alakulását a következőképpen lehet magyarázni. A felülről lefelé szivárgó csapadék oxigéndús vize főként a legfelső iszapos, homokos rétegekben kimutat­ható vastartalmat oldja ki az ugyanazon rétegek­ben található szervesanyagok bomlásából származó szénsav segítségével. Ezért magasabb általában a vastartalom (de a mangántartalom, sőt a szén­savtartalom is) a homokos kavics felső részén. A Nagy-Duna mellett viszont érvényesül a folyam öblítő hatása, mely főként a réteg felső részén csökkenti a vas és mangántartalmat. E víztartó kavicsréteg vastagsága, ill. a pannonüledékek legfelső agyagrétegének teteje Győr városában 6—8 m-re, a révfalui vízműnél 30—40 m-re, Ásványrárónál 70—80 m-re, Ma­gyaróvárnál több száz méterre található meg a térszint alatt. A pannonüledékek nagyobbrészt agyagréte­gek és a víztartó homokrétegek elég vékonyak, finom szemcséjűek, ezért vízhozamuk is viszonylag kevés. Összehasonlításul közlöm egy átlag révfalui,, tehát kavicsrétegbe fúrt és a legújabb kiskúti artézi kút (pannonhomok) szűrőfelület m 2-re és 1 m depresszióra vonatkozó vízhozamát komp­resszorozáskor : Révfalui vízmű 36,0 l/perc/m 2/m depr. Kiskúti vízmű 2,6 l/perc/m 2/m depr. Az előbb leírtak tehát önmagukból adódóan határozzák meg azt, hogy a város vízellátásának alapja elsősorban a folyók által táplált kavics­réteg lehet. Valóban, amikor 1883-ban, Magyar­országon a főváros után legelőször, nyolc évi huza­vona után Frischauf Kandid bécsi mérnök terve szerint elkezdődött a győri vízmű építése, annak kútját a vízvezetékrendszer megépítésének leg­lelkesebb apostola, Bierbauer Lipót bencés tanár javaslatára a kiskúti ligetben erre a kavicsrétegre telepítették. Akkor ugyan még nem a tudományos hidrogeológiai kutatás, hanem a város fekvése és a vizet adó kút fertőzésmentes, környezetben való elhelyezhetősége indokolta a kiskúti vízmű tele­pítését. Ott — ma is működő — 0 5,6 m és 7 m mély ásott kutat, majd gőzgéppel hajtott du­gattyús szivattyúk számára kazánházat, géphá­zat, szolgálati lakásokat létesítettek. Innen mint­egy 2 km hosszú 0 225-ös ö. v. csővezeték szál­lította a vizet az ugyanakkor megépült Budai úti

Next

/
Thumbnails
Contents