Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

3. szám - Ubell Károly: A Kisalföld déli, Magyarország területére eső részének talajvízviszonyai

HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 39. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 1959. JÚNIUS HIDROLÓGIA A Kisalföld déli, Magyarország területére eső részének talajvízviszonyai UBELL KAROLY, a műszaki tudományok kandidátusa Alföldi, síkvidéki területeken a vízháztartás egyik legfontosabb tényezője a talajvíz. Hazánk területének több mint 2/

3 része síkság. Ennek jelentős részét a Nagyalföldnek és a Kisalföldnek hazánk területére eső részei alkotják. Adottságainkat tekintve, a talaj vízháztartás hazánk vízgazdálkodásában fontos szerepet játszik. A talaj vízkutatás hazánkban és világszerte is új keletű. A mintegy húsz éve folyó rendszeres talaj vízészlelésünk az első években csak a Nagyalföldre szorítkozott. Hazánk más területein, így a Kisalföldön is a rendszeres talajvízészlelés csak az utóbbi években indult meg. A Nagy alföldön a talaj víztároló réteget általában finomabb szemcséjű talajok alkotják és a talajvízháztartás fő jellemzője a vertikális irányú nedvességmozgás, a fedőrétegen keresztül beszivárgó csapadék és a párolgás. A Kisalföld talaj vízhelyzete a durvaszemcséjű talaj víztároló réteg miatt egészen más. Ez a terület a Duna, és mellékfolyóinak hatalmas hordalékkúpja, főleg pleisztocén lerakódásokkal feltöltött medence. Szabatos vizsgálat csak a Kisalföld egészére végezhető, mert geohidrológiai egységet alkot. Ennek megfelelően a budapesti Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és a bratislavai Vyskumny Ustav Vodohospodársky közös kutatási téma keretében tanulmányozta ennek az értékes és igen összetett vízháztartással rendelkező területnek a talajvízviszonyait. így a geohidrológiai egységet alkotó medence jelentős része megismerhetővé vált, bár még most is mutatkoznak hiányosságok a kapcsolódó határmenti osztrák területek miatt, mert ezeknek a talajvízhelyzetét nem ismerjük. A következőkben a Kisalföld déli, Magyarország területére eső részének az ún. Győri-medencének a talaj vízviszonyait ismertetjük. A vizsgált területet északon a Duna, nyugaton az országhatár, délen és keleten a dombok lába határolja. Az utóbbit az átlagos talajvízszint 118 m A. f. magasságnak megfelelő hidroizohypsájával vettük azonosnak (1. ábra). A terület mintegy 2000 km

2. A talajvíz megfigyelését összesen 141 db észlelő kút segítségével végeztük, amelyek közül 118 db nyolc, a Dunára közel merőleges kútsorban, a többi szétszórtan helyezkedik el. Öt évi rendszeres talajvízmegfigyelés segítségével (1952. XI. 1.—1957. X. 31-ig) megállapítottuk a talajvíztükör elhelyezkedését, az átlagos, az alacsony, valamint a magas talaj vízállás terep alatti mélységét, a talaj vízszíningadozás nagyságát és a talajvízjárás főbb jellemzőit. Ezeknek az adatoknak részletesebb ismertetésével nem foglalkozunk, mert egyes szakirodalmi munkákból már ismeretesek [1, 4, 7, 8]. Velük kapcsolatban azt kell megjegyeznünk, hogy a rövid megfigyelési időszak miatt még nem tekinthetők egészen pontos jellemzőknek. A talajvízmegfigyelési adatok alapján vizsgáltuk a kérdéses terület talajvízháztartását. A földtani felépítés szempontjából a Győrimedence két részre bontható. A Dunától a Hanságig a dunai hordalékkúp helyezkedik el. Ez egyszerűbb felépítésű. A pleisztocén kavics, homokos kavics alapréteg teljesen összefüggőnek tekinthető, közbetelepült homok vagy finomhomok rétegek ritkábban találhatók, s ezek is rendszerint a homokos kavics és a holocén fedőréteg között, mint átmeneti réteg, helyezkednek el. A Hanságtól délre elhelyezkedő hordalékkúp, amit az Ikva, Rábca, Répce és Rába alakított ki, nem ilyen egységes. A fúrási adatok alapján megállapítható, hogy kavics, homok, finom homok, vályog és agyagrétegek sűrűn váltogatják egymást. Általánosságban az egész medencében a pleisztocénréteg az uralkodó, ami helyenként a felszínig ér. A legtöbb helyen azonban finomabb szemcséjű holocén fedőréteg takarja. A pleisztocén rétegek vastagsága egyes helyeken a 200 m-t is meghaladja. A talajvíz ebben a nagy vastagságú rétegben helyezkedik el. A Kisalföld egyike azoknak a síkságoknak, ahol a durvaszemcséjű talajvíztároló réteg miatt nagy területre kiterjedő, összefüggő talajvíztükör