Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

1. szám - Könyvismertetés

16 Hidrológiai Közlöny 1959. 1. sz. Rónai A.: Adatok a folyók üledékképző munkájának ismeretéhez Niveaus gut unterscheiden : das Bett, die Hügel am Ufer und das flache Überschwemmungsgebiet. Zwischen den Dünen am Ufer und dem Bett findet sich háufig ein ziemlich breiter fiacher Streifen ; dies ist das innere Überschwemmungsgebiet, das durch die Dünen vom áusseren, in der Regei bedeutend grösseren und tiefer liegenden Überschwemmungsgebiet abgesondert wird. Die gröbsten Ablagerungen findet man im Bett ; im inneren Überschwemmungsgebiet lagern sich háufig veránderliche Korner verscliiedener Grösse ab, wáhrend sich in den Dünen am Ufer grober oder feinerer Sand anháuft — je nach dem Charakter des Flussabschnittes. Das feinste Matériái gelangt auf die áusseren Überschwemmungsgebiete. Abb. 2 und 5 zeigen das Schema, Abb. 3 und 4 die Lageskizze des Ufergelándes von Flachlandflüssen. Als Vergleichsmasstab dient in Abb. 8 eine Flachlandstrecke der Donau. Bei der Identifizierung der Schichten oder bei der Untersuchung von Ausdehnung und Zusammenhang einzelner Schichten in den Schichtenreihen von flussgeschütteten Becken muss man mit allén drei Ursachen rechnen. Die Lage verwickelt der Umstand, dass im Pleistozán erhebÜche Lössablagerungen erfolgten und dieser Löss in Ilöhenlagen, die von Ilochwássern unberührt blieben, noch heute vorhanden ist, wenn er auch spáter Durchfeuchtung oder Bewegungen erlitten hat. Die bedeckten Lösschichten bedeuten in den grossen quartáren Becken die Schichten grösster Ausdehnung und ziemlich gleichmássiger Beschaffenheit. Abgesehen von diesen, entsprechen den tektonischen Bewegungen Dr. Németh Endre: Hidrológia és Hidrometria, (Tankönyvkiadó, Budapest, 1954. 662 oldal, 596 ábra, 55 táblázat, 85 fénykép és egy térkép melléklettel). A nagy külföldi visszhang időszerűvé teszi, hogy komoly mulasztást pótolva megemlékezzünk Dr. Németh Endre professzor Hidrológia és Hidrometria tan- és kézikönyvéről. Kolupaila S. professzor a hidrológia világhírű művelője a könyv megjelenéséről írt méltatásában mint a nagyszerű magyar hidrológiai hagyományok folytatásáról emlékezik meg. Megemlíti, hogy Németh prof. könyve méltó folytatása Hajós Sámuel 1906-ban megjelent Hidrometriájának, amely mint ismeretes, az első ilyen kézikönyv volt Európában. Pardé M. professzor a hidrogeográfia kiváló művelője szerint Németh professzor könyve az utóbbi években a különböző nemzetiségű szerzőktől származó hasonló természetű könyvek között is a legjelentősebbnek tekinthető. Dr. Németh Endre professzor tan- és kézikönyve négy főrészre tagozódik. Az első főrészben a meteorológiai alapismereteket tárgyalja és a meteorológiai megfigyelések eredményeinek a hidrológiában való hasznosítását boncolgatja. A második főrész a hidrológiával foglalkozik és az alapvető fogalmak és hidrológiai jelenségek ismertetése mellett felöleli a szárazföldek felszíni és földalatti vizeire, valamint a tengerekre vonatkozó tudnivalókat is. A potamológiai és limnológiai vonatkozások mellett új megfogalmazásban ismerteti a hidrogeológiai részleteket is. Ez a főrész különösen azzal a törekvéssel tűnik ki, hogy minden téren tiszta fogalmakat, pontos definíciókat alkosson. A harmadik főrészt a Szerző a hidrometriának szenteli és a vízállásmegfigyelésektől kezdődően a legkorszerűbb hidrometriai feladatoknak is önálló fejezeteket, illetőleg alfejezeteket szentel. Különösen kitűnik teljességével a víz sebességének mérésére, valamint a vízhozam meghatározására vonatkozó fejezet. A hordalékmérésekről, valamint a jégmegfigyelésekről és a jeges mérésekről írt fejezetek pedig talán első ízben tárgyalják tan- és kézikönyvben ezeket a fontos hidrológiai feladatokat az általános mindennapi gyakorlatnak megfelelő formában. Ez a főrész a benne foglalt tíz fejezettel nemzetközi viszonylatban is a legkorszerűbb anyagot tartalmazza. A negyedik főrész a hidrográfia feladataival foglalkozik és az adatok gyűjtésével és közzétételével kapcsolatos eljárások felsorolása után részleteiben is ismerteti a módszertani eljárásokat, valamint az egyes vízjárási elemek közötti kapcsolatokat. A Szerző ennek a főrésznek az anyagát elsősorban az oktatási célokat und den zyklischen klimatischen Ánderungen je eine von der gröbsten bis zur feinsten Körnung nach oben hinauf feiner werdende Schichtung. Diese Ordnüng wird durch die Bettverlegung des Flusses und die hieraus folgende örtliche Veránderlichkeit der Ablagerungen modifiziert. Die derzeitige Geschiebefracht der beiden Hauptflüsse in der ungarischen Tiefebene zeigt die Tabelle nach Messstationen geordnet. Die letzten drei Kolonnen der Tabelle enthalten den Mittelwert der gelösten, schwebenden und rollenden Feststoffe in kg/s. Im Hauptfluss der grossen ungarischen Tiefebene, in der Tisza sind die Schwebstoffe weit überwiegend. Der Anteil dieser Feststoffart wáchst im Flachland-Fluss nicht nur gegenüber dem Geschiebe sondern auch im Vergleich zu den aufgelösten Stoffen. Vergleicht man die Geschiebemengen der Flüsse im heutigen Ungarn am Eintritt in die Tiefebene und am Austritt an der Grenze, dann gelangt man zu dem Ergebnis, dass die derzeitigen Flussablagerungen das Niveau der Tiefebene nicht mehr heben. Die Masse der an der Grenze aus dem Land geschleppten Ablagerungen erreicht, ja sie übersteigt sogar ein wenig die Geschiebezufuhr der Flüsse auí die Tiefebene. Das Flachlandgebiet wird heute nur an den Randgebieten aufgeschüttet, in den Flachlandzonen überwiegt die Erosion. An dieser Erscheinung spielt auch die Eindeichung der Flüsse mit, der Umstand, dass ein grosser Teil der natürlichen Überschwemmungsgebiete von der Ablagerungstátigkeit der Flüsse abgeschnitten wurde. tekintve állította össze. Fokozatosan vezeti be az olvasót a hidrológiai tényezők között fennálló kapcsolatok meghatározásánál alkalmazandó módszerekbe és eljárásokba. Üj, egyéni meglátással a hidrológia szempontjait figyelembe véve dolgozza fel a vízjárási elemek időbeli változásának vizsgálatánál a harmonikus analízis módszereit. De a matematikai statisztika módszerénél is érvényesíti a hidrológiai adatfeldolgozások legfőbb szempontjait. A könyv teljességével kiváló tankönyv, de egyúttal rendkívül hasznos kézikönyv is. A Szerző tárgyalásmódja szabatos és világos. Tárgyalásmódja világosan visszatükrözi a Szerző nemzetközi viszonylatban is kiváló képességeit és tárgyismeretét. Szerencsésen megválasztott ábra-, táblázat- és fényképanyaga igen jól megvilágítják még a legnehezebb elméleti tételeket is. A bemutatott példák természetesen elsősorban Magyarország hidrológiájához kapcsolódnak. Ily módon sikerült a Szerzőnek egy általános tan- és kézikönyv keretén belül a legteljesebb mértékben bevezetni az olvasót Magyarország hidrológiájába. A Szerző a hidrológiát és hidrometriát természettudományos gondolkodás alapján tárgyalja és könyvének minden részében igyekszik a természet törvényszerűségéit anyagi alapon megmagyarázni . A nagyszámú külföldi ismertetés közül megemlítjük többek között Kolupaila S. professzor cikkét, amely az Applied Mechanics Reviews 9. kötet 8., 1956. augusztusi számában jelent meg, Pardé M. professzor nagyterjedelmű összefoglalását, amely az Annales des Géographie LXVI. évfolyam 357., 1957. szeptember—»októberi számában jelent meg, valamint Friedrich W. kivonatát, amelyet a Die Wasserwirtschaft 48. évfolyam 11., 1958. augusztusi számában adott közre. P. Danel a Houille Blanche 1956. januári számában nagy elismeréssel emlékezik meg Németh professzor könyvéről és egyúttal kiemeli a magyar hidrológiának világszerte elismert munkásságát. A könyv külföldi értékelését az bizonyítja legjobban, hogy csaknem valamennyi ismertetésben sajnálkozással állapítják meg, hogy a magyar nyelv korlátozott elterjedése folytán viszonylag szűk körben kerülhet mindennapos használatra. Ennek megállapítása mellett a világnyelvekre való lefordítás szükségességét is többen hangsúlyozzák. A könyv nagy nyeresége a magyar műszaki irodalom számára és magas elméleti színvonalával, a tárgykör részletes feldolgozásával nagy segítséget jelent mind az egyetemi tanulóifjúság, mind pedig a gyakorló vizimérnökök számára. Bogárdi János