Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

2. szám - Pató Tibor–Sz. Muhits Katalin: Hazánk első felületi levegőztetéssel működő élesztett iszapos berendezésének tanulmányi vizsgálata

Pathó T.—Sz. Muhits K.: Élesztett iszapos szennyvíztisztító Hidrológiai Közlöny 1959. 2. sz. 149 talanul működik. A nyers szennyvíz betáplálásánál a terhelést 1 1/mp-re csökkentettük és lassan tértünk vissza a 2,8 1/mp terhelésre. Az üzemzavar magyarázatára az a feltevésünk, hogy a kétszintes ülepítőbe betáplált élesztett iszap az ülepítő- és gázosítóteret elválasztó ferde lapokon a rothasztótérbe lecsúszni nem tudott. Az élesztett iszap, amennyiben levegőt nem kap, egy része elpusztul, az iszappelyhekben apró kis gázbuborékok keletkeznek és emiatt felúsznak az ülepítő felszínére. Hasonló jelenséget tapasztaltunk az élesztett iszapos medence ülepítőjében is, ahol szintén kisebbnagyobb pelyhek jelentek meg a víz felszínén. Feltehető, hogy a 60 fokos dőlésű oldalfalra tapadt iszappelyhek gázosodásnak indultak és felúsztak. Ezen csak a rézsüs fal állandó lekotrásával tudtunk segíteni. A kétszintes ülepítőben ugyanaz a jelenség játszódott le. Meg kell jegyezni, hogy az utóülepítőben ezt a jelenséget csak kisterhelésű működtetésnél tapasztaltuk, az .azóta folyó 10 m

3/m

3es hidraulikus terhelésnél nem állt elő. Mindezekből azt a következtetést vontuk le, hogy az élesztett iszapos tisztítás fölös iszapját nem ajánlatos kétszintes ülepítőbe bocsátani, mert annak üzemét zavarja. Különösen áll ez akkor, ha az ülepítő zárt építésű. További kellemetlen nehézséget okozott a visszatérő iszap mennyiségének beállítása. Az utóülepítő iszapcsöve 200 mm átmérőjű. Ha a visszatérő iszapot a befolyó víz 30%-ára állítottuk vólna be másodpercenként 1 liter iszapot kellett volna az iszapcső tolózárának szabad nyílásán beengedni. A 200 mm átmérőjű tolózárnál ez olyan kis nyílást eredményezett —- kb. 1 mm széles rést a tolózár alján— hogy a sűrű visszatérő iszap minduntalan eltömte. A beállítás után az iszap kiáramlása már rövid idő múlva elapadt, illetve a keskeny nyíláson kifolyó iszap olyan híg lett, hogy nem volt elég a levegőztető koncentrációjának fenntartásához. Kénytelenek voltunk ezért jóval nagyobb, kb. 80—100%-os recirkulációval üzemeltetni, hogy az említett zavaró körülményt kiküszöböljük. A forgó kefék által felvett elektromos teljesítményt 0,38 kW-nak találtuk, kefefolyóméterenként. A motorteljesítmény nem teljes kihasználása miatt azonban a cos cp igen kicsi volt, így az igénybe vett teljesítmény 0,5—0,6 kW között ingadozott a vízhozzáfolyástól, illetve a kefebemerüléstől függően. Az élesztett iszapos berendezés természeténél fogva jóval érzékenyebb az elektromos hálózat áramkimaradásaival szemben, mint más tisztítási módszer. Kísérleti telepünket az ilyen irányú zavar miatt tartalékáramforrással láttuk el. Ez ugyan csupán a levegőztető kefék áramszükségletére volt elegendő, de segítségével meg tudtuk akadályozni, hogy a nehezen kitenyésztett iszapanyag minduntalan elpusztuljon. Telepünk három hónapos üzeme alatt a legfontosabb és legmeglepőbb tapasztalat a felületi szellőztetéssel működő élesztett iszapos tisztítás bámulatos alkalmazkodó és regeneráló képessége volt. A leírásunkban nem részletezett üzemzavarok és kezelési tapasztalatlanság ellenére a három hónap alatt csupán 1—2 napon nem volt kielégítő a tisztítóhatás. A kísérleti periódus alatt egyszer sem találkoztunk olyan jelenséggel, melyet az iszap felfúvódásának lehetne nevezni. * A fentiekben összeállítottuk és táblázatban lefektettük azokat a szerintünk értékes adatokat és tapasztalatokat, melyeket kísérleti berendezésünk üzembe helyezése és rendszeres üzemeltetése során szereztünk. Ilyen jellegű kísérleti munka hazai viszonylatban még nem volt. Tudomásunk van arról, hogy hazánkban három Simplex-rendszerű élesztett iszapos berendezés épült, ma azonban ezek már nem működnek. Reméljük, hogy eredményeinkkel a hazai szennyvízkutatást, a technológia és tervezés eddig elért eredményeit öregbítettük ; továbbá, hogy tapasztalatainkkal hozzájárultunk más hazánkban később létesítendő, hasonló berendezés üzemeltetésének megkönnyebbítéséhez. Összefoglalás A Fővárosi Csatornázási Művek pestlőrinci szennyvíztisztítótelepének szükséges bővítését kísérleti munkára is alkalmas élesztett iszapos részleg megépítésével oldották meg. Szerzők e kísérleti berendezésben kívánták kipróbálni a különböző irányban haladó felületi levegőztetéses módszereket. Vizsgálataik eredményeivel a gazdaságosság és a továbbfejlesztési lehetőségek elveinek tisztázásához szeretnének hozzájárulni. Közleményük a tervezett kísérletsorozat első részét hozza nyilvánosságra, a kisterhelésű, klaszszikus élesztett iszapos berendezés üzemeltetésével nyert tapasztalatokat. Kísérleteik folyamán legérdekesebb észlelésük a felületi levegőztetésű élesztett iszapos berendezés nagy alkalmazkodó és regeneráló képessége volt. IRODALOM Kessener H. J. N. H.: Ribbius F. J. : Comparison of Aeration systems for the activated sludge process. Sewage Works Journal. Vol. VI. 1934. No 3. Pasveer A. : Untersuchungen über das Belebtschlammverfahren für die Reinigung von Abwasser. Gesundheits Ingenieur 76. 1955. Nr. 21—22. Wahrmann K. : Iligh-rate activated sludge treatment and its relation to stream sanitation. Sewage and Industrial Wastes. Vol. 26. 1954. No 1. HEPBOE I1ÜBEPXHOCTHO-A3PM3AHMOHHOE OBOPy^OBAHHE AKTHBHOPO MJ1A, IIPMMEHEHHOE B HAlllEH CTPAHE ^Jlfl OMHCTKH CTOMHblX BO/l T. ílamo—K. Myxun B r. IleiiiTceHTjiapuHU nocrpocHO HcnbiTaTejibHoe oGopyflouaime aKTHBnoro HJia ripeAnpHHTHeM no KaHaJin3aumi CTOJTHUbi EyAaneniT ajw OMHCTKH CTOMHHX BOA na 1000 MCJIOBC'K. HcnwTaTeJibHoe oöopyAOBamie COCTOIIT H3 2x35 M

3 riOBepxHOCTHO-aspimunonHoro SacceiiHa c aKTHBHbiM HJIOM CHCTCMbi Kecct'Hcpa h H3 nocjieAyiomero OTCTOÜHIIKa B 41 M

3 CHCTCMbi JJopTMyHA. BnHTailHeM MOJKC'T cjiy>KiiTb cbipafl cTOMHaa BOAa h npeflBapHTejibHO OTCTaiiBaeMaa cTOMHa>i boa3 nocjie BbixoAa 113 AByxjipyCHOrO OTCTOHHHKa. Uejibio ncribiTaHiiii nBJiHJiacb HcribiTamie no pa3HMM nonpaBjieHHHM pa3BHBaeMoro ii0BepxH0CTH0-a3pii3ami0HHOrO OÖOpyAOBaHHÍI C aKTHBHMM HJIOM AJ1H Toro, HTOŐbl