Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)
2. szám - Pató Tibor–Sz. Muhits Katalin: Hazánk első felületi levegőztetéssel működő élesztett iszapos berendezésének tanulmányi vizsgálata
146 Hidrológiai Közlöny 1959. 2. sz. Pathó T.—Sz. Muhits K.: Élesztett iszapos szennyvíztisztító nap után a levegőztetőmedencében 420 mg/l volt az iszapkoncentráció. Az oxigénfelvételi vizsgálatok szerint megengedhető iszapkoncentrációt május 22-re értük el, tehát a levegőztetés megkezdése után két hétre. A május végi meleg időjárás hozzásegített minket ahhoz, hogy 3 hét alatt az élesztett iszap is kialakuljon és ennek biológiai vizsgálata a jó élesztett iszap képét mutassa. A bedolgozás során, a vizsgálatok eredményei (a 2. táblázat ,,a" rész) szerint, a levegőztetés hatására már az első napokban is mutatkozott tisztulás, a terhelés ugyan igen kicsi volt, indulásnál csak 0,48 m 3/m 3/nap, de a terhelés lassú növei /st / \ \ / \ \ 1 We V2L 1,51 /se c — — [ óro ] 19 20 21 22 23 1 2 3 4 5 S 7 8 9 10 11 12 13 « 15 1S 17 2. ábra. Az ábra felső része a pestlőrinci tisztítótelepre érkező szennyvíz mennyiségének, az ábra alsó része a nyers és tisztított szennyvíz lebegőanyagainak óránkénti változását m/utatja egy nap lefolyása alatt (1958, VI. 19—20). <t>uz. 2. BepxHeü nacmbio @uzypbi noKa3bieaemca KOAUnecmeo ripurneicawujuxcH cmowbix eod Ha onucmumeAbnyw cmamfuw neiumA3puHif, a e HUHCHÉÜ nacmu cpuzypbi noKa3bieaemcH u3MeHenue esűeuiennux MamepaaAoe cbipoü u 0miu]€HH0ü cmoHHoH eodbi no nacaM e menenue i\ejiozo ÖHH Abb. 2. Der obere Teil der Abbildung zeigt den stündlichen Abwasseranfall, ihr unterer Teil den Schwebgehalt des rohen und des geklárten Abivassers in der Klaránlage Pestlőrinc im Verlauf eines Tages (19—20. 6. 1958.) kedésével nőtt a tisztítás mértéke is. A kívánt koncentráció elérésekor az elfolyó víz oxigénfogyasztása 35,2 mg/l és a BOI 5-e 6,6 mg/l volt. A két adat közt látszólag ellentét van, okát nem ismerjük. Az idevonatkozó szakirodalom is azt mutatja, hogy az élesztett iszapos eljárással tisztított szennyvíz BOI 5-e kicsi, oxigénfogyasztás pedig aránytalanul nagy. A tisztított szennyvíz teljesen víztiszta, igen gyengén sárgás színű, lebegőanyagtartalma igen kicsi : 8 mg/l. F) Az üzemeltetés folyamán szerzett kémiai és biológiai tapasztalatok Az üzemeltetés folyamán naponta vizsgáltuk a medencék és a visszatérő iszap lebegőanyagtartalmának félórás ülepedését 1 l-es mérőhengerben és megmértük az összes lebegőanyag tartalmat mg/l-ben. Megállapítottuk az utóülepítőben a víz átlátszóságát (SeccAi-koronggal. és a leülepedett iszap magasságát. A mérések eredményeit az 1. táblázat tartalmazza. Több alkalommal teljes vizsgálatot is végeztünk 24 órás átlagmintán. Ennek eredményeit a 2. táblázat ,,b" része tartalmazza. A táblázatból láthatjuk, hogy a tisztított szennyvíz jó minőségű volt, a tisztítás hatásfoka BOI5 alapján általában 88%, lebegőanyag alapján 83% körül mozgott. Tapasztalataink alapján az élesztett iszapos berendezés jó működésének elsőrendű feltétele az utóülepítő iszapjának helyes kezelése. Ha az iszap túlságosan felgyülemlik akkor irreverzibilisen beáll a hosszú tartózkodás miatt az anerob állapot és az élesztett iszap elpusztul. Az iszapnak itt a lehetőség szerint minél rövidebb ideig szabad csak tartózkodnia. Ezt a megállapítást egyébként az iszap biológiai vizsgálata is alátámasztja. Ha az iszapot hosszabb időn át (pl. 1 óra) állni hagytuk, az iszap felúszott és a benne élő egysejtűek nagy része elpusztult, tehát a tisztítás szempontjából használhatatlanná vált. A kémiai átlagvizsgálatok alkalmával biológiai vizsgálatokat is végeztünk. A biológiai vizsgálat (3. táblázat) kiterjedt a talált szervezetek Knöpp—Muhits-féle gyakorisági értékének megállapítására és ennek segítségével a dr. Szabó Z.féle tisztítóképesség (T^%)meghatározására. A berendezés tisztítóképességének szélső határa : 64— 90%, általában : 80% körül mozgott. A kémiai vizsgálatok alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy az üzemeltetés révén adagolt szennyvízterhelés nem használja ki teljesen a berendezés teljesítőképességét. Ugyanis az elfolyó szennyvízben mindig igen nagy volt a nitráttartalom. Ez pedig azt mutatja, hogy oxigén igen bőségesen állt rendelkezésre. Magyarázata részben az, hogy a telepre érkező szennyvíz részben talajvízzel felhígul és a csatornaviszonyok miatt előrothadásban van. Ezt a nyers szennyvíz nitrit- és nitráttartalma is bizonyítja. A nyers szennyvíz mennyiségét óránként mértük, ugyanezen időpontokban a nyers és tisztított szennyvíz lebegőanyagtartalmát is meghatároztuk. A mérések grafikus ábrázolása (2. ábra) mutatja, hogy a terhelés és a lebegőanyagtartalom váltó-
