Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

2. szám - Öllős Géza: Öntöző és befogadó csatornák hatása a talajvízszint alakulására

Öllős G.: Őntözőcsatornák hatása <a talajvízre 7—8. kép. 7. változat. — <t>omo 7—8. Bapuanm 7. III. 7—8. Alternative 7. 1. Az öntözőcsatorna közvetlen szomszédságában elhelyezkedő gyűjtőcsatorna a talajvízszín helyzetére számottevő befolyást nem gyakorol. 2. Mind a gyűjtő-, mind az öntözőesatorna különálló hatásmezővel rendelkezik. Több egymással párhuzamosan haladó öntözőcsatornának a talajvízszínre gyakorolt hatása A valóságban rendszerint nem egy, hanem több öntözőcsatorna kerül kisebb-nagyobb távolságra egymás mellé. Ilyenkor azután már a legtöbb esetben az öntözőcsatornák egymásrahatása következik be. Ennek hatásaként meglehetősen bonyolult szivárgási folyamatok jöhetnek létre. A szivárgás tér- és időbeli folyamatát jellemző mérési adatok bármelyike csak szuperponált hatások eredőjeként kezelhető. Éppen ezért ilyen esetekben a szivárgás mikéntjének részletekbemenő felderítése érdekében különösen fontos szerepet tölthet be a modellkísérletezés. A) Vizsgáljuk meg először a három egymással párhuzamosan haladó öntözőcsatornát (1. ábra, 8. változat). A három öntözőcsatornának megfelelően •— amelyekből a talajba, illetőleg végsőfokon a befogadóba történik a beszivárgás — három hatásmezőt kell megkülönböztetni (9. ábra). Az I. és a III. öntözőcsatorna hatásmezeje fent, közvetlenül a talajvízszin alatti térrészben helyezkedik el. A II. öntözőcsatorna uralja a két szélső öntözőcsatorna közötti tér nagy részét, a szélső csatornák alatt azonban hatásmezeje összeszűkülve alulra kerül. A határgörbék a I. és a III. csatornának a II. csatorna felé eső oldalától nem nagy távolságban indulnak el a talajvízfelszínről (A és B pont) a befogadócsatornák irányába. Ez a távolság elsősorban a befogadócsatornabeli vízszintnek a függvénye. Annak süllyedésével egyidejűleg a hatásgörbék egyre közelebb kerülnek a I. és a III. csatornához, emelkedése esetén pedig ellenkezőleg : a II. csatorna irányába tolódnak el. Ha növeljük az öntözőcsatornák számát az Hidrológiai Közlöny 1959. 2. sz. 133 adott kísérleti feltételeink mellett, akkor ennek megfelelően növekszik a különálló hatásmezők száma. Továbbra is a szélső csatornához tartozik a legfelső hatásmező és a középső csatornához a legalsó, vízzáró talajréteggel határos hatásmező. A talajvízfelszín alakulására nézve a következő megállapításokat tehetjük: A befogadócsatorna és a hozzá legközelebb eső öntözőcsatorna között a talajvízszínre a befogadócsatorna döntő hatást gyakorol. A talaj vízszín esése ezen a szakaszon közelítőleg állandó (9. és 10. egyenlet). Az I. és a III. csatorna között a talajvízszín azonban egészen megközelíti a talajfelszínt. Az itteni talajvízszín nagyobb mértékben a két szélső öntözőcsatorna duzzasztó hatása alatt áll, kisebb mértékben pedig természetesen a II. csatorna üzeme befolyásolja. Erre a szakaszra tehát az adott feltételek mellett •—• ellentétben a befogadócsatorna és a hozzá legközelebb eső öntözőcsatorna közötti szakaszra tett megállapításunkkal •— a befogadóbeli vízszint jelentős hatást nem tud gyakorolni. A csatornákból beszivárgó víz mennyiségére nézve a következő megállapításokat tehetjük: Mindhárom csatorna kölcsönösen befolyásolja egymást. A II. csatornára duzzasztó hatást fejt ki a két szélső csatorna. Az egyes csatornákból a befogadóba beszivárgó víz mennyiségének százalékos értéke a befogadók szelvényében a határgörbe feletti — talajvízszintig terjedő —, valamint az alatti — vízzáró medencefenékig terjedő — függőleges távolságok alapján számítható ki. A baloldali befogadócsatornába jutó, kísérlettel meghatározott vízhozam : Q, = 220,75 em

3/p. A határgörbe helyzete alapján az I. öntözőcsatornából származik a Q, vízhozam 64,80%-a. . . 147,00 cm

3/p. A II. öntözőesatornából származik a Q, vízhozam 35,20%-a. . . 79,75 em

3/p. A jobboldali befogadóba jutó, kísérlettel meghatározott vízhozam : Q

2 = 243,64 em

3/p. A határgörbe helyzete alapján a III. öntözőcsatornából származik a Q., vízhozam 64,80%-a. . . 157,80 cm

3/p. A II. öntözőcsatornából származik a Q., vízhozam 35,20%-a. . . 85,84 cm

3/p. A jobboldali befogadóba természetesen több víz szivárog be, mint a másikba, minthogy a III. öntözőcsatorna vízszintje némileg alacsonyabb, mint az I. öntözőcsatornáé. A 11. öntözőcsatornára gyakorolt duzzasztó hatás vízhozam szempontjából nem mondható nagymértékűnek, ha összehasonlítjuk a kapott vízhozamokat az 1. változat megfelelő vízhozamaival. Ez azonban az áramkép alapján érthető is, mert most ugyan kisebb a hidraulikus grádiens a II. öntözőcsatorna környezetében, ezzel egyidejűleg azonban a magasabb szinten elhelyezkedő talajvízszín miatt jelentékenyen nagyobb a szivárgási keresztmetszet. A határgörbe alatti térben pedig viszonylag nagy szivárgási sebesség lép fel. A következőkben a 8. változattal kapcsolatban a teljesség kedvéért még néhány jellemző fény-