Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

2. szám - Öllős Géza: Öntöző és befogadó csatornák hatása a talajvízszint alakulására

% Öllős G.: Őntözőcsatornák hatása <a talajvízre Hidrológiai Közlöny 1959. 2. sz. 131 terület). A talajvízszín a másik oldalon is emelkedik, azonban az emelkedés mértéke itt jóval kisebb. 4. Egyedülálló öntözőcsatorna esetében a befogadócsatornákban magas vízszintet (3. és 5. változat) nem szabad tartani, mert ilyenkor a terület elmocsarasodása, a kapilláris víznek a talajfelszínre való nagyobbmértékű feljutása miatt beálló fokozott párolgás és az ezzel járó elszikesedés folyamata feltétlenül bekövetkezik. Az említett folyamatok annál intenzívebb és rövidebb idő alatt következnek be, mennél kisebb az öntözőcsatorna és a befogadócsatorna közötti távolság és mennél hosszabb az öntözőcsatorna üzemideje. 5. A befogadócsatornák ilyen irányú szerepét azonban több — egymásra hatással levő •— öntözőcsatorna esetében azonban már nem lehet ilyen egyszerűen megítélni. Erre vonatkozólag a tanulmányban még részletesen kitérünk. Gyűjtőcsatornának a talajvízszínre gyakorolt hatása A következőkben vizsgáljuk meg a talajvízszín alakulását abban az esetben amikor a II. öntözőcsatorna mellett gyűjtőcsatorna is található. Ezt a helyzetet a 6. és a 7. változat adatai alapján kívánjuk megvilágítani. Ezeknél a kísérleti változatoknál bekövetkező szivárgási folyamat a valósághoz képest kissé idealizált, minthogy a gyűjtőcsatornában is állandó vízszint tartunk, azaz vizének a folyamatos vízutánpótlásáról külön gondoskodunk. Megtehetjük ezt azonban, hiszen ily módon a hatás jobban kidomborodik, mintha a gyűjtőcsatorna vizét részben az öntözőcsatornából, részben a felszíni vízelfolyásból származva nyerte volna. Megjegyezzük azonban, hogy a valóságban a gyűjtőcsatorna talajvízszínre gyakorolt hatása némileg kisebb mértékű, mint az a kísérleti feltételeink mellett adódik. A kapott talajvízfelszíni görbék a 6. ábrán láthatók, ahol összehasonlítás céljából szaggatott vonal jelzi az 1. változathoz tartozó görbét. Amint látható, ha az 1. változatnál levő hidraulikai állapothoz képest a különbség csak a gyűjtőcsatorna működése (6. változat), akkor a talajvízszin helyzetében alig áll elő módosulás. A szivárgási áramkép azonban — amint azt a 7. és 8. ábra mutatja — az 1. változatéhoz viszonyítva lényeges változáson megy át. A 7. ábra tanúsága szerint, ha a beszivárgás nem egy, hanem a bemutatott egymás mellett két levő csatornából történik, akkor be kell vezetnünk a csatorna hatásmezejének a fogalmát. Egyetlen öntözőcsatorna esetében természetes, hogy az egész szivárgási tér az illető öntözőcsatorna hatása alatt áll (1. változat). Minthogy azonban jelenleg a gyűjtőcsatorna a medence közepén elhelyezkedő II. öntözőcsatornától jobbra került elhelyezésre és benne a víznek a szintje alacsonyabb az öntözőcsatorna vízszintjénél, ezért a belőle beszivárgó víz csak a jobboldali befogadócsatornába kerülhet. Mivel az öntözőcsatorna vízszintje magasabb, mint a gyűjtőcsatornáé (és mint a jobboldali befogadócsatornáé) ezért a jobboldali befogadó-