Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

2. szám - Béltelky Lajos: Mélységbeli rétegvizeink minőségi számbavétele az ivóvízellátás szempontjából

Bélteky L.: Mélységbeli vizeink minőségi számbavétele Hidrológiai,'Közlöny 1959. 2. sz. 111 vawiisMoic \NVIRÍBYHAZA wwuím. mi'ABAmú e% DEBRECEN ISZ.FEHW. ".*.' SZDIHOH ' ' '/////X/J WÍKECSHEMEIM. iERSZEt BEHESCSAM mm SZE/tSZA/tl iH. VÁSÁRHELY Vasasság >0,5mg/l a terület kútjainakZ-ában JELMAGYARÁZAT: Üli 25-M 7. UO- 55 % 55 - 70 % 70-100'/. vízföldtani terület egységszáma (fod) A kutak átlagos ^ mélysége 2. térkép. A mélységbeli vizek vastartalma vízföldtani területegységek szerint Kapma 2. Codep^canue Mcejie3a e ZAyöuHHux eodax no eudpoeeoAozunecKUM paüonaM Karte 2. Eisengehalt der Tiefenwásser in den einzelnen hydrogeologischen Gebieten vize túlságosan lágy, a szegedi rétegsorban viszont, ahol 500 m-ig az összkeménység 10 16 nkf alá nem csökken, a mélyebb víztartó rétegek vizének elvasasodása Mannesmann-csővel bélelt kutaknál sem tapasztalható. A vasasság változásának törvényszerűségét kutató vizsgálatokat nagymértékben zavarja az a körülmény, hogy hazánkban a mélyfúrású kutak túlnyomó része Mannesmann-csővel van bélelve, amely a víz agresszivitásának hatására oldódik s mivel a vízmintát nem a fakadási szintből, hanem a térszinten kifolyó vízből veszik, a vegyvizsgálati eredményt a béléscső oldódásából származó vas károsan befolyásolja, ill. meghamisítja. Az előzőkben bemutatott táblázatos és térképes ábrázolási módokra vonatkozólag szükségesnek tartom ismételten megjegyezni, hogy a táblázatok csak arról nyújtanak tájékoztatást, hogy egy-egy tájegységen belül egyes keménységi, vagy vasassági kategóriának mennyi a százalékos gyakorisága az illető tájegység átlagos mélységű kútjaira vonatkoztatva, vagy pedig 100 m-es mélységbeli tagozódás szerint; a térkép pedig azt mutatja, hogy melyik kategóriának van a tájegységen belül a legnagyobb gyakorisága. Arra nem lehet tehát még felhasználni, hogy a területen történő kútfúrás esetén előre tájékoztasson a víz várható vegyi összetételére vonatkozólag. Ha majd több víz-kémiai adat áll rendelkezésre, és azok kisebb területegységenként, városok, községek szerint s nemcsak 100 m-es mélységbeli lépcsőként, hanem víztartó szintenként is fel lesznek dolgozva, akkor eljutunk oda, hogy ott, ahol a geológiai település zavartalan, elég jó téjákoztatást lehet adni kúttelepítés esetén a víz várható keménységére és vasasságára vonatkozólag. Kisebb mérvű szórással természetesen akkor is számolni kell, ami érthetővé válik, ha arra gondolunk, hogy a vegyi összetevők aránya mindig az összetevőket befolyásoló tényezőknek a mintavétel időpontjában kialakult helyzetétől függ, azonkívül az is megtörténhetik, hogy a kút műszaki kiképzése nem megfelelő ós valamilyen, a szűrővel be nem kapcsolt más földtani korú és így esetleg lényegesen eltérő vegyi tulajdonságokkal bíró víztartó szint vize keveredik a beszűrőzött réteg vizével. A statisztikai adatok szerint az ország mélyfúrású kútjainak kb. 60%-a túlzott vastartalma miatt a minőségi igényeket nem elégíti ki. A helyzet azonban a valóságban ennél még rosszabb. A vízmintát ugyanis sok esetben nagyobb áramlási sebesség mellett veszik, mint amilyennel a kutat rendesen üzemeltetik, azonkívül kompreszszorral és nem szivattyúval s ennek következtében a vas oldására nem állván elég idő rendelkezésre, erősen agresszív víz esetén a vasasság kedvezőbb képet mutat, mint amilyet később az üzemeltetés alatt tapasztalnak. Hamis képet ad a kompreszszorral vett vízminta is, mivel a levegő betáplálás hatására vas kiválás történik s ennek következtében a vegyvizsgálat a vízmintában kevesebb vasat mutat ki a tényleges mennyiségnél. Hogy milyen nagy eltérések lehetnek a víz áramlási sebességétől függően a vasasságot ille-