Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

2. szám - Lampl Hugó: A mai eszközökkel végzett talajkutató fúrások megbízhatósága a vízépítés szempontjából

Lampl H.: A talajkutató fürások megbízhatósága Hidrológiai Közlöny 1958. 2. sz. 93 nek átlagos szelvényét a helyszínen végzett mérések és az arról készített vázlatok alapján megrajzolt 2. ábra jellemez. Ila ezt a szelvényt egybevetjük a fúrási adatok alapján megszerkesztett talajszelvény azonos helyen felvett és egyező mélységű rétegeivel, akkor világosan láthatjuk, hogy a talajkutató fúrások néha — bizonyos esetekben — mennyire megbízhatatlan adatokat szolgáltathatnak. Ez pedig kohézió nélküli altalajoknál, talajvíz alatti rétegek fúrásánál minden esetben előfordul. Ennek főoka nem a fúrás hanyagul végzett munkájában rejlik, hanem a fejlődésben erősen elmaradt fúrástechnikában keresendő. A kohézió nélküli szemcsés altalajoknak a talajvíz szintje alatti mélységekből való feltárására ez idő szerint csak a szelepes fúró, az úgynevezett iszapoló eszköz használható. Márpedig ez az eszköz csak méterrendet elérő rétegvastagságú homogén altalajok esetében ad megbízható adatokat, de ezesetben sem lehet az egymástól eltérő szemcseösszetételű anyagok réteghatárát kellő pontossággal megállapítani. A sűrűn váltakozó szemcseösszetételű, különösen pedig a vékony agyagrétegekkel megszakítottan egymásra települt, kohézió nélküli homok-rétegek esetében a szelepes fúró a különböző rétegek anyagát egymással úgy összekeveri, hogy még közelítően sem lehet az egyes rétegek határait megállapítani, de még a különböző rétegek jelenlétét sem lehet sejteni. Az ilyen sűrűn rétegzett altalajviszonyok tapasztalat szerint, különösen a Tisza völgyében gyakoriak, éspedig a talajvíz szintje alatt rendszerint abban a mélységben, amely a műtárgyak alapozása szempontjából kritikus, és amely mélységben levő anyagok fizikai jellemzőinek, valamint a rétegek vastagságának pontos ismeretére a tervezés szempontjából feltétlenül szükségünk van. Ezek a körülmények indítottak arra, hogy a Tisza völgyében tervezett hatalmas műtárgyak küszöbön álló előmunkálataival kapcsolatosan ezt a kérdést újból előhozzam és megoldása érdekében — a MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei X. kötet 3—4. sz.-ban „A talajvízszinsüllyesztés kérdései..." című cikkemben ismertetett pneumatikus fúrási eljárás kipróbálását ismét javasoljam. Zuverlassigkeit der mit den derzeitigen gebriiuchliehen Geraten durchgefiihrten Schurfbohrungen in wasserbaulicher Hinsicht. von H. Lampl Die Abhandlung vergleicht die Bohrergebnisse mit den tatsáchliehen Aufsohliessungskennwerten einer durch Grundwasserabsenkung trockengelegten Baiigrube und weist auf die Schwierigkeiten hin, die sich bei in Lockergestein unter Wasser mit Handbohrgeráten entnömmenen Bodenproben der Auswertung entgegenstellen. Die veröffentlichten Angaben bestátigen die Notwendigkeit der pncumatischen Probeköjpernahme. Reliability of Exploratory Drillings Carried Out with Standard E<|uipments by H. Lampl Data obtained by exploratory drillings and soil conditions encountered during subsequent excavation in the construction pit dewatered by the well-point method are compared in the paper. The compaiison reveals the difficulties encountered in the evalualion and interpretation of samples taken from loose grained scdiments from below the groundwater table. The necessity of recurring to pneumatic sampling methods is demonstrated. Iván Bánó : Hydraulika v príkladoch. Gyakorlati hidraulika. (Slovenské vydavatelstvo technickej literatury. Bratislava, 1956.) Csehszlovákia vízépítési szakirodalma ismét egy újabb, igen értékes munkával gazdagodott. Iván Bánó tollából, dr. M. Bayer és J. Őábelka lektori közreműködésével megjelent a „Gyakorlati hidraulika" címet viselő tudományos összefoglaló munka, amely igen korszerű és célravezető elvet valósított meg a szakkönyv-szerkesztés területén. Ugyanis kerüli a részletes levezetések közlését, és feltételezve a tárgyi alapismereteket, felsorolja a jelenségek döntő tényezőit, közli a szükséges képleteket és megoldásokat. A fő törekvése az, hogy gyakorlati példákkal mutassa be a közölt elméleti anyag alkalmazását. Amint a bevezetőben a szerző megemlíti, fő törekvése az volt, hogy a tervezést segítse. Ugyanis Szlovákia rohamos iparosodása és különösen a vízerőhasznosítás fejlesztése miatt — mondhatnók — nincs is arra idejük, hogy különböző és nem a legmegfelelőbb tervezési megoldásokkal kísérletezzenek, hanem minden esetben a legkorszerűbb és főleg a leggazdaságosabb lehetőségeket kell megragadni és megvalósítani. A könyv 9 fejezetre oszlik. Az 1. fejezet a sima és görbe felületekre gyakorolt hidrosztatikai nyomással foglalkozik, míg a 2. fejezet a csatornákban való vízmozgás eseteit tárgyalja. Megtaláljuk itt a permanens és nem permanens vízmozgásra érvényes képleteket a hasábszerű és más szelvényű csatornákra vonatkozóan, a surrantókat tárgyaló eseteket és mindegyiknél a gyakorlati, magyarázó számpéldákat. A természetes medrekben történő vízmozgással a 3. fejezet foglalkozik, míg a csatornákban való vízmozgás kérdéseit a 4. fejezetben találjuk. Az 5. fejezetet a szerző a vízkivételi berendezések tárgyalásának szenteli, a 6. fejezetet pedig a bukóknak. Ez a fejezet egyike a legterjedelmesebbeknek. Kereken 100 oldalon tárgyalja a különböző bukók eseteit, szigorúan ügyelve itt is arra, hogy elkerülje a hosszú elméleti levezetéseket, és igen sikeresen alkalmazza a gyakorlati használhatóság szempontjait. A kisebb terjedelmű 7. fejezet a lefolyási szelvény összeszűkítésénél keletkező duzzasztással foglalkozik, mig a 8. fejezet a hajózó zsilipekre vonatkozó hidraulikai tudnivalókat tárgyalja igen világos és áttekinthető módon. A 9. fejezet a felszín alatti vizek hidraulikája. Itt sem csupán a talajvíz-hidraulika általános és gyakorlati kérdései szerepelnek, hanem az építési gyakorlat szempontjából igen fontos problémával, a munkagödörbe irányuló vízáramlással foglalkozik a szerző és fejtegetéseinek eredményeit itt is gyakorlati példákkal világítja meg. Minden fejezet végén közli a vonatkozó szakirodalom adatait, majd a kötet befejező részében felsorolja a felhasznált és ajánlott munkákat. Csehszlovák, szovjet, német, angol és francia forrásmunkákat említ, de a magyar hidraulika külföldön is elismert magas színvonalát bizonyítja az a tény, hogy két magyar mérnök, Lászlójjy Woldemár és Mosonyi Emil szakmunkái is szerepelnek a felsorolásban. A grafikus mellékleteket is tartalmazó, kereken 700 oldal terjedelmű könyv világos tárgyalási módjával, áttekinthető szép ábráival és kifogástalan nyomdai kiállításával joggal büszkélkedhet északi szomszédunk szakirodalma, és mi is örömmel üdvözölhetjük vízépítési irodalmunk növekedésének ezt az újabb nyereségét. Csehidi Oéza