Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

1. szám - Bartha István–Ivicsics Ferend: Olajipari szennyvizek tisztítása

7Jf Hidrológiai Közlöny 1958. 1. sz. Bartha I.—Ivicsics F.: Olajipari szennyvizek tisztítása medenceszámot üzemi és gazdaságossági meggondolások alapján kell meghatározni. A szerkesztés alapján a meghatározott medence keresztmetszeti területhez — különböző medenceszámok és medenceszélességek esetén — a szükséges mélység megszerkeszthető. A méretezési műveletet fordítva is elvégezhetjük, mikor is a medence szükséges keresztmetszeti területét kapjuk a szerkesztés eredményéül. Amint látható a szerkesztést gyorsan el tudjuk végezni, és a különböző lehetséges megoldások közül a legmegfelelőbbet kiválaszthatjuk. A következőkben bemutatjuk itt a fentebb megoldott feladatnak a Karelin által javasolt módszerrel való kiszámítását is, melynél ^4-t 2000 mgII-nek vettük fel. A felúszási sebesség (1) egyenlet szerint : 0,8-981-0,0152(0,996 —0,930) „ „ U = 18-0,008-1,5 = 0,054 C

m'

S _ 4-10'+ 0,8-2000' 4-10*+ 2000

2 Medenceszélesség : 2 • 10

3-45 B = 0,008-30400 Medencehossz : 120 = 250 cm L B h 33,0 m 2,5 m 2,12 m V = 177,0 m

J zük, hogy a Reynolds-számnak a medencében való szennyvízáramlás lamináris vagy turbulens voltát eldöntő értékeit csővezetékre állapították meg, így ennek alkalmazása medencéknél bizonyos fenntartást tesz szükségessé. A medencék helyes méreteinek kialakítására azonban legjellemzőbb mégis az abban átáramló víz mozgási állapota lesz. Épp ezért törekednünk kell ezt a kérdést tisztázni. A medencék áramlási viszonyainak jellemzésére használható másik invariáns szám, aFroudeféle szám is alkalmasnak látszik a feltett kérdés tisztázására : Fr v

i TTg (13) az L V • h értéket az előző egyenletbe helyetteA számpéldák azt bizonyítják, hogy a bemutatott két méretezési módszer között medencehossz szempontjából lényeges eltérés nincs (11,6%). Vizsgálni kell azonban a hasznos köbtartalmat is. Ha az Am. Petr. Inst. által javasolt megoldást vesszük figyelembe akkor L = 29,5 m B = 5,0 m h = 1,2 m az olajfogó hasznos köbtartalma V = 177,0 m

3 Tételezzünk fel azonos hasznos köbtartalmat az adott szennyvízmennyiség azonos tartózkodási ideje miatt a Karelin által javasolt megoldás esetében is, akkor értékeink az alábbiak szerint változnak : Ez annyit jelent, hogy az alapozás síkja lejjebb kerül, ami az építési költségek növelését eredményezi. Hol kell keresnünk tehát a helyes medence kialakításának méreteit? A medencékben uralkodó áramlási viszonyok jellemzésére a Reynolds-féle szám használata terjedt el. Ennek értékét számításaink során a Karelin által javasolt képletekben figyelembe vettük [lásd (7) képletet]. Ez éppen a medence kiválasztás szempontjából egyik legkényesebb főméretét, a szélességet határozza meg. Megjegyezsítve a Froude-féle szám a következő alakban írható : Fr = "L (14) g-h Amint látható, ebben a kifejezésben az olajszennyezés kiválasztásának két jellemzője, az u és a v, valamint a medence mélysége h, szerepel, mint változtatható tényező. Ezek közül a u is jellemzője a szennyezésnek, a helyes áramlással működő medence tehát éppen a medence mélységével és a benne uralkodó sebességgel jellemezhető. Ahhoz, hogy a feltett kérdésre végleges választ tudjunk adni, célszerű lenne meglevő medencéken a Re illetve Fr számok értékének meghatározására kísérleteket és méréseket végezni [hajtani végre]. Ezek alapján lehetne az olajipari szennyvizek mechanikai tisztító berendezését helyesen és gazdaságosan méretezni. A jelenlegi méretezési eljárások közül Karelin a biztonsági tényezőket a felszállási sebesség számításánál veszi figyelembe. Az Am. Petr. Inst. módszerénél a kiszámított medencehosszat szorozzuk 1-nél nagyobb tényezővel. Ugyanazon vízmennyiséget több medencerészre, lamellára bontva a Re szám értéke is, amit Karelin elfogadni javasol, kedvezőbb. Az Am. Petr. Inst. által kidolgozott grafikus méretezési módszer, amelynek ábráit közöljük, gyors és ezért összehasonlító számítások elvégzésére nagyon alkalmas. Tekintettel arra, hogy a hazánkban működő mechanikai olajfogóknál még nem végeztünk az áramlási viszonyok, hatásfok stb. megállapítására kellő számú kísérletet, a módszer alkalmazásánál elkövetett hiba nagyságát megfelelő pontossággal megállapítani nem lehet. Célszerű lenne tehát a kérdés tisztázását az elkövetkező években — amint a megfelelő lehetőségek az időközben elkészülő berendezéseknél biztosítottak —- a VITUKI programjába beállítani, hogy így a feltett kérdésre egyértelmű választ tudjunk adni s további tervezéseink gazdaságosabbak lehessenek ezen a vonalon. Az elfogadható és a működési hatásfok eredményére támaszkodó Reynolds és Froude számok megállapítása lenne éppen a fenti kísérletek feladata.