Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

1. szám - Bartha István–Ivicsics Ferend: Olajipari szennyvizek tisztítása

7Jf Hidrológiai Közlöny 1958. 1. sz. Bartha I.—Ivicsics F.: Olajipari szennyvizek tisztítása C7L']VI [V YVÍ7 rm7 I ÍT A ^ A szerzők az olaj-, kátrány- és zsírfogó berendezéseknek a SzovjetL'J-11* I yiZjUŰZjIllilO unióban és az USA-ban kialakult és követett méretezési gyakorlatának kritikai összehasonlítását ismertetik. A különböző használatos méretezési eljárások érvényességi határait vizsgálják, és ezekről összehasonlító grafikonokat közölnek, amelyek segítségével az esetenként felmerülő kérdés kedvezően, a ma rendelkezésre álló vizsgálati eredmények alapján megoldható. Olajipari szennyvizek tisztítása ISARTHA ISTVÁN — IVICSICS FERENC Magyarország iparának fejlődése a felszabadulás után lényeges emelkedést mutat. Az ipar fejlődése során számos megoldásra váró szennyvíztisztítási feladat merült fel. Különösen hatalmas fejlődést ért el, mostoha energia helyzetünk következtében, az ipari fejlesztési terveink középpontjába került vegyipar, ezen belül a kőolajipar, amelynek nem tartott azonban lépést az előbb már kiemelt szenny vízkérdéssel. >iem kevésbé fontos az élelmiszeriparból származó olajos-, zsíros-, szenyvizek — amelyeknek fizikai jellemzői hasonlók az olaj ipari szennyvizekéhez — vagy a generátoroknál keletkező fenol és az azzal együttjáró kátrányszennyeződésű vizek tisztítása sem a befogadóink tisztántartása érdekében. A kőolajiparunk fejlődésétől messze elmaradó szennyvíztisztításunk a kis- ós nagyvízhozamú befogadóink (Zala, Duna stb.) jelentős elszennyeződéséhez járult hozzá. Befogadóink elszennyeződésének másik fontos tényezője a mindjobban fejlődő folyami szállítás. A bekövetkező olajveszteség elleni küzdelemmel szemben tanúsított gondatlanság és közönyösség, az olaj-, kátrány- és zsírfogó berendezések építésének és üzemeltetésének ki nem elégítő állapota a befogadók további elszennyeződéséhez vezethet. A befogadók felszínén úszó olaj vagy kátrány — amely látvány ma sajnos gyakori jelenség — vékony, összefüggő rétegben borítja be a víz felszínét, ráragad a part szélére és megakadályozza, hogy a víz vagy a növény a levegőből oxigént vegyen fel. Ezáltal az olaj- vagy kátrány-szennyeződés a vízben levő állati és növényi élet alapjait veszélyezteti, károsan befolyásolja. Alkalmatlanná teszi az élővizeket további vízhasználatra, hasznosításra, sőt még sport és üdülési célokra is. Az élelmiszeripar olaj- és zsírtartalmú szennyvizei leginkább a közcsatorna hálózat állékonyságát veszélyeztetik, ill. a központi szennyvíztisztító berendezés eredményes működését gátolják. 1952-ben a hazánkban meglevő zsírfogó berendezések működésének hatásfokát dr. Lesenyei József vizsgálta. Az általa mért adatok alapján a berendezéseket elhagyó szennyvízben az olaj- és zsírtartalom 191 mg/l-től 1820 mg/lig változott. Ezekből az adatokból és a bevezető ismertetésből kiviláglik, hogy a meglevő berendezések tökéletlenül működnek és így szükség van a befogadóink további elszennyeződését megakadályozó, ill. a meglevő állapotnak legalább is megőrzését biztosító, az előírásoknak megfelelő hatásfokkal működő olaj-, kátrányés zsírfogó berendezésekre. A meglevő olaj-, kátrány- és zsírfogó berendezések korszerűsítéséhez, illetve a létesítendő új berendezések helyes kialakításához meg kell ismerkednünk a korszerű berendezések szerkezetével és az ehhez alkalmazott méretezési eljárásokkal. Ennek érdekében sorba vesszük az olajfogó berendezések egyes fontosabb részeinek — véleményünk és eddigi tapasztalataink szerint —• legkedvezőbb méretezését, kialakítását, az ezek tisztázására végrehajtott kísérletek eredményeit és a berendezések egyes fontosabb részeinek külföldi és esetleg hazai gyakorlatban is bevált kialakításának ismertetését. Az olajipari szennyvizek tisztítási problémáival foglalkozva először a benzin, olaj, kátrány és zsiradék kiválasztására szolgáló mechanikai olajfogó medencék tervezésére vonatkozó méretezési lehetőségeket ismertetjük. A témával foglalkozó irodalmi adatokat összelmsonlítjuk, az összehasonlítás eredményét számpéldán bemutatjuk és a számpéldák értékelését figyelembe véve javaslatot teszünk a tervezés gazdaságos végrehajtására. Az irodalomban szereplő különböző megoldások összehasonlíthatósága érdekében az egyes szerzők képleteit nem az eredeti formában és betűjelekkel közöljük, hanem az egyes képletekben azonos fogalmakat kifejező részéket azonos betűjelzéssel láttuk el és mindezt a nálunk használatos cgs rendszerbe alakítjuk át. A továbbiakban röviden az olajipari szennyvizek csoportjába soroljuk mindazokat a szennyvizeket, amelyeknél a szennyeződés nagyobb részének fajsúlya 1,00 g/cm

3-nél kisebb. A szennyeződés rendszerint — a választott csatornázási fajtával összefüggésben — tartalmazhat egyéb, 1,00 g/cm

3nél nagyobb fajsúlyú, szennyeződést is. A vegyipari szennyvízben a technológiai eljárások velejárója, hogy az olajszennyeződés vízzel vagy más folyadékkal emulziót alkot. Az olajipari szennyvizek tisztítása tehát három jellemző szennyeződés (1,00 g/cm

3-nél kisebb, de nem emulgált, 1,00 g/cm

3 nagyobb fajsúlyú és 1,00 g/cm

3-nél kisebb fajsúlyú, de jellegzetes összetételű, emuigált szennyeződés) eltávolításának megoldásából áll. Az olajipari szennyvizek tisztításánál alkalmazott berendezések általában az 1,00 g/cm

3-nél nagyobb fajsúlyú, durvább szemcséjű anyagok kiülepítésére szolgáló homokfogóból, az 1,00 g/cm

3nél kisebb fajsúlyú benzin-, olaj-, kátrány- és zsíradékféleségek kifogására szolgáló de az 1,00 g/cm

3-nél nagyobb fajsúlyú, azonban finom méretű anyagokat is visszatartó mechanikai olaj-