Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

6. szám - Szakváry Jenő - Szitkey László: A hazai törpevízművek ismertetése

Szakváry J.—Szitkey L.: A hazai törpevízművek ismertetése Hidrológiai Közlöny 1958. 6. sz. JfJf3 több helyen nyomásfokozó (hidrofor) berendezés biztosítja. Kis víztermelés esetén ez a legolcsóbb megoldás, általában megfelel. Főleg a régebbi műveknél a nyomás és egyben a víztárolás biztosítására kis űrméretű magaslati tartályok szolgálnak, melyek gyakran a magasabb (emeletes) épületek padlásterében vannak. Víztornyokat törpevízműveknél ritkán találunk, mert létesítési költségük aránytalanul magas. Rendszerint olyan esetekben épül víztorony, mikor ez egyúttal más célt is szolgál, pl. vasúti, ipari vízellátás. A hidroforberendezések alkalmazásának hátránya, hogy automatikus kapcsolásuk nagyobb százalékban rejt magában meghibásodási lehetőséget, azonkívül a nyomásviszonyok kiegyenlítésén kívül jelentősebb víztartalék biztosítására nem alkalmasak. A hidroforberendezések óránkénti 6—10-szeri kapcsolása miatt a kutak időszakos megszívatásának csökkentése érdekében célszerű alacsony nyomású víztárolókat építeni a kút mellé, hogy így a ki- és bekapcsolás ne hasson ki a kutakra. Ilyen megoldás több törpevízműnél található : Enying, Rózsaszentmárton, Boly, Kunszentmiklós, Iregszemcse stb. Tűzbiztonsági szempontból is építenek néhol alacsony nyomású medencéket. A. a) Forrásvíz-elvezetés Hegyvidéken, magas szinten fakadó, főként karsztforrások vizét természetes nyomással lehet a fogyasztókhoz elvezetni. A forrásfoglalás gyűjtőmedencéje legtöbbször egyben víztározótérül is szolgál. Nagy szintkülönbség esetén normális (maximális 4—5 atm.) nyomásviszonyok biztosítására nyomáscsökkentő medencék beépítése is szükségessé válhat. A hálózaton a közkifolyókon és tűzcsapokon, valamint vízmérési lehetőségen kívül más berendezés beépítése nem szükséges. A víztermelőhely védterületét különös gonddal kell kialakítani. A természetes, felszínre bukkanó források -— főként a karsztvízből táplálkozók — jelentős része szennyezési veszélynek kitett, így a víz klórozása sok esetben szükséges. Az ismertetett típushoz tartoznak —

1 többek között — a következő települések törpevízművei: Pécsvárad, Aggtelek, Gönc, Hollóháza, Jósvafő, Sima, Vilmány, Szögliget, Szöllősardó, Szarvaskő, Kesztölc, Somoskő, Szorospatak, Mátraszöllős, Solymár, Zebegény, Bakonybél, Csabrendek, Dörgicse, Farkasgyepű, Palóznak,#Zalahaláp, Nagykapornok. A. b) Pozitív fúrt kiutak vízelvezetése Az Alföldnek ez a jellegzetes vízellátó műve általában egy pozitív artézi kútra kapcsolt, rendszerint kis átmérőjű csőhálózatból és erre szerelt kifolyócsapokból áll. A kifolyócsapoknál általában — sajnos — az állandó vízkifolyás jellemző, víztakarékosságról tehát szó sem lehet. Nagyobb rendszerek esetében esetleg hidroforberendezés, vagy a kútra szerelt légüst szolgál a nyomásviszonyok kiegyenlítésére, vagy nyomásfokozásra. Erre a típusra jellemző felsorolást nem adunk, de több kút együttes üzemére jellemzően megemlíthető község pl. Öcsöd, ahol 7 pozitív fúrt kutat kapcsoltak az egész községet ellátó hálózatra. Ez az egységes hálózat a korábbi önálló kis hálózatok tervszerű összekapcsolásával alakult ki. Vízmérési lehetőség általában nincs, a vastag fedőrétegek jelenléte miatt védterületről nem kell gondoskodni. Vízelvezetések az ország területén főleg Csongrád, Szolnok, Bács-Kiskún, Békés-, kisebb mértékben Pest, Győr, Heves, Hajdú—Bihar és Tolna megyék területén létesültek. Számuk együttesen mintegy 650 db. B. a) Gépi üzem sík területen Azokra az alföldi és más sík területekre jellemző, ahol a hidrogeológiai adottságok és terepviszonyok nem teszik lehetővé pozitív kutak fúrását. Ilyen üzem esetében a vízbeszerzés az Alföldön szinte kizárólag negatív fúrt kutakkal, a Dunántúlon és az északi területeken aknás, fúrott, vagy ásott kutakkal, esetleg nyílt vízkivétellel történik. A víz emelésére általában típusturbinaszivattyúk, esetleg ugyancsak tipizált búvárszivattyúk szolgálnak. A kellő nyomást legB. b) Gépi üzem hegy- és dombvidéken Hegy- és dombvidékek gépi üzemű vízbeszerzési lehetősége általában a völgyek mélyfekvésű területein adódik, módja igen változatos. Gyakran a vizet dombon, vagy hegyháton kell átvezetni, ilyenkor a dombtetőn létesül a szolgálati medence, ahonnan gravitációsan kerül a víz a fogyasztókhoz, pl. a móri törpevízmű. Üzemeltetés tekintetében előnyösebb és gazdaságosabb, ha a víztároló a víztermelőhelytől távolabb, az ellátandó terület túlsó szélén telepíthető, mert így csak a felesleges víz kerül tarozásra, a medence mint ellennyomó tartály működik és nem kell az összes vizet a tartályba felemelni. A magaslati tározómedencék létesítési költsége alacsonyabb, mint a víztornyoké, ezért térfogatuk rendszerint a napi termelés 30—100%-a, ami víztartalék szempontjából is kedvező. Az újabban épült törpevízművek nagy részénél már aránylagosan nagy a tározótér. Ilyenek : Gönc, Hollóháza, Sajókaza, Balinka-Üjtelep, Ivád, Nagyréde, Baj, Mogyorósbánya, Kányás, Somoskő, Szorospatak, Váralja, Nagymányok, Torony, Cserszegtomaj, Padrag, Tótvázsony, Farkasgyepű stb. Törpe vízművek jelenlegi állapota Hazánk törpevízműveit és vízelvezetéseit a 2. ábraként közölt térkép tünteti fel. Amint látható, a következő törpevízműves területek alakultak ki : Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyék észak-északnyugati, alábányászott hegyvidékei, Nógrád megye ipari és bányászati területei, Veszprém megyének a Bakony területére eső vidéke és a Balaton környéke, Komárom és Fejér megye ipari, valamint bányavidékei.