Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

6. szám - Nagy László: A talajhőmérséklet idő- és mélységszerinti változások jellemzése

Nagy L.: A talajhőmérséklet változásai Hidrológiai Közlöny 1958. 6. sz. Jfl25 Az előző pontokban ismertetett matematikai összefüggések helyességét és gyakorlati alkalmaz­hatóságát a 9. ábra segítségével könnyen bizonyít­hatjuk. A (2) képlet segítségével meghatározzuk a vizs­gálandó mélységben a várható maximum bekövet­kezési idejét. Az így kapott időértékre a vizsgált mélységhez az (1) képletből kiszámított legnagyobb eltérést, mint amplitúdót felmérjük. Hasonló mó­don a minimum bekövetkezési idejére is felrakjuk — ellenkező értelemben — a középhőmérséklettől való legnagyobb eltérést. Ezzel a módszerrel is­mertté tettük a szélső értékek és a 0 pontok be­következési idejét, és a szélső értékek nagyságát. Ezeket a számítással meghatározott pontokat sza­bályos sinus görbével kötjük össze. Ha az 1 m-t választjuk tengelynek, láthatjuk a 9. ábrán, hogy a 12°-os középhőmérséklettől a leg­nagyobb eltérés augusztus végén jelentkezett (ezt igazolja egyébként az észlelési adatokból szerkesz­tett 2. és 8. ábra). A legnagyobb eltérés számítá­saink szerint 9°, megegyezően a mért adatokra támaszkodó 7. ábrával. Tehát a (2) és (1) képletek segítségével meg­kapjuk a vizsgált mélységben az évi hőmérséklet­ingadozást. Megállapítható, hogy bármely mélységben — a felszíntől a neutrális zónáig — a talaj évi középhőmérsékletétől való eltérést az év folyamán egy-egy sinus görbe határozza meg. Minél mélyeb­ben vizsgáljuk ezt az eltérést, a görbék ampli­túdója annál kisebb lesz. Ezzel a módszerrel vizsgálva, minden méteren megállapítottuk az évi hőmérsékletváltozást. A ka­pott sinus görbéket beforgatva a 9. ábra síkjába, a hőmérséklet időben és mélységben történő vál­tozásának észlelt és számított adatai egy ábrán feltüntetve azt bizonyítják, hogy a tanulmá­nyunkban ismertetett matematikai összefüggések a valóságos behatás és eltolódás értékeit jól meg­közelítik. séklet alakulásának és évi ingadozásának ismerete szükséges. A közelítéssel elérhető pontosság véle­ményünk szerint eléri az említett feladatok meg­oldása során megkívánt pontosságot. Befejezésül itt szeretnék köszönetet mondani Kovács György kartársnak, a műszaki tudomá­nyok kandidátusának értékes tanácsaiért, és cik­kem érdekében tett szíves fáradozásaiért. IRODALOM Az Országos Meteorológiai Intézet Évkönyvei. Bacsó Nándor : Bevezetés az Agrometeorológiába. Fekete Zoltán : Talajtan. Kezdi Árpád : Talajmechanika. Léczfalvy Sándor : Felszíni vizek azonosítása hőmérsék­letméréssel. Hidrológiai Közlöny, 1957. 2. Németh Endre: Hidrológia és Hidrometria. Rónai András : A magyar medencék talajvize. A Ma­gyar Állami Földtani Intézet Évkönyve XLVI. 1. Szesztay Károly: A vízfelületek párolgása. Vízügyi Közlemények 1958. 2. Vendl Aladár : Geológia. Charakterisierung der Veránderlichkeit der Hodentemperatur mit der Zeit und der Tiefe von L. Nagy Die Ergebnisse der Bodentemperaturmessungen des Staatlíchen Meteorologisehen Instituts führen zu der Feststellung, dass die Temperatur im Bereich zwi­schen Oberfláche und neutraler Zone von der Witterung abhángig ist. Diese Ánderungen wiederholen sich jáhr­lieh periodisch. Mit steigender Tiefe wird die Veránder­lichkeit immer regelmássiger. Vorliegende Studie arbeitet eine empirisehe Be­ziehung aus, mit deren Hilfe die Extremwerte der Bo­dentemperatur in beliebiger Tiefe ermittelt werden können. Ein Maximum oder Minimum an der Oberfláche zeigt sich in grösserer Tiefe mit einer gewissen Verzö­gerung. Aueh für die Bereehnung dieser örtlichen Ex­tremwerte wird in Funktion der Tiefe eine Formel ge­geben. Dies beschriebene Verfahren bietet alsó eine ein­faehe Bereehnungsmethode für bodenhydrologische und bodenmechanische Untersuehungen, bei denen Verlauf und Schwankung der Bodentemperatur bekannt sein 3. Összefoglalás A fentiekben ismertetett matematikai össze­függések segítségével elértük azt a célt, hogy ele­gendő biztonsággal számíthatjuk adott mélység­ben a hőmérséklet szélső értékeinek a bekövetke­zési időpontját, és eltérésüket a középértéktől. Fel­tételezve, hogy a változás szabályos sinus-hullám­mal jó közelítésként jellemezhető, az említett ada­tok számítása után a talajhőmérséklet évi ingado­zása részleteiben meghatározható. Az alkalmazott feltételezések és közelítő empirikus összefüggések megbízhatóságát a számított és a megfigyelt ada­tok összevetése minden részletében igazolja, amint ezt a 9. ábra szemlélteti. A javasolt eljárással tehát egyszerű számítási módszert adhatunk mindazok­hoz a részletes talajhidrológiai, vagy talajmecha­nikai vizsgálatokhoz, amelyekben a talajhőmér­Changes in Soil-Temperature with Depth and Time by L. Nagy As revealed by soil-temperature observations con­ducted by the National Meteorological Institute, soil temperature between the surface and the neutral zone is influeneed by elimatologieal factors. This change is of regular charaeter and has a period of one year, with the regularity increasing with the depth of observations. The empirieal relationship developed in the present paper is suitable to determine extreme soiltemperatur­es in any depth. Maxima or minima occurring at the surface can be observed with a eertain time-lag in deeper layers. A formula is given for the computation of these loeal ex­treme values as a function of depth. The procedure described offers thus a simple com­putation method for all geo-hydrographical and soil­mechanieal investigations where the knowledge of changes and variations in soil-temperature are of im­portance.

Next

/
Thumbnails
Contents