Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

1. szám - Rónai András: Magyarország talajvizeinek vegyi jellege

Jf2 Hidrológiai Közlöny 1958. 1. sz. HIDROGEOLÓGIA A tanulmány másfélezer talajvízminta vegyelemzési adatai alapján megkísérli a különböző vízféleségeket a földtani viszonyokkal egybevetni és a módosított csillagdiagram segítségével nagy vonalakban tájékoztat az egyes víztípusok elterjedéséről. Magyarország talajvizeinek vegyi jellege* 11 ÓN A I ANDRÁS Az Áll. Földtani Intézet 1950—1955. években az ország medenceterületeit, a negyedkori laza üledékekkel borított területeket terképeztette. A földtani térképezés a talajvízszint megfigyelésére is kiterjedt egyrészt a térképezés során lemélyített fúrásokban, másrészt a talajvízkutakban. A talajvíz vegyi jellegének felderítésére a térképező geológusok talajvízmintákat is gyűjtöttek a fúrásokból és a talajvízkutakból. 6 év alatt 1200 talajvízmintát elemezett a Földtani Intézet vegyi laboratóriuma. A minták nem egyenletesen oszlanak el a területen. A térképezőknek szóló utasítás a különböző földtani jellegű területek talajvízéből való mintavételt írta elő. Ahol tehát földtanilag egységes, vagy felszíni viszonyaiban egységesnek látszó nagykiterjedésű területek voltak, ezekről aránylag kevés minta érkezett. Voltak mintavételi, szállítási nehézségek is, ami miatt egyes területekről a begyűjtés elmaradt. A térképezés teljesebbé tétele érdekében ilyen területeken a MÁV állomások és őrházak ásott talajvízkútjainak vízelemzési adatait szerezték meg. Ilyen módon a Földtani Intézetben feldolgozott talajvízminták száma másfélezerre emelkedett. Ezeknek eredményéről szól beszámolónk. A talajvízminták gyűjtésének és elemzésének célja a terület földtani jellegének jobb megismerése és a talajvízféleségeknek a földtani viszonyokkal való egybevetése volt. A vegyelemzés a fontosabb oldott sók meghatározására terjedt ki, a ritkábban előforduló alkatrészekre, illetőleg nyomelemekre nem. A kationok közül a nátrium, kalcium, magnézium, ammónium került meghatározásra, csak kivételes esetekben a vas és mangán és néhány esetben a kálium. Az anionok közül a klorid, hidrokarbonát, szulfát, nitrát mg/l súlyát és egyenértékét határozták meg. Kifejezte az elemzés ezenkívül az összes keménységet, karbonátkeménységet, a lúgosságot, oxigénfogyasztást, a fenolftaleinre való kémhatást és az összes oldott sók, ill. a szilárd maradék súlyát. Az elemzések túlnyomó részét néhai dr. Sarló Károly fővegyész végezte. 0 tanította be a mintavevőket; mintavételi üveget, ill. zárószerkezetet dolgozott ki a gázos vízminták jó begyűjtésére és a vegyi összetétel megváltoztatásának kiküszöbölésére. Arra, hogy a földtani viszonyok és talajvízjelleg kapcsolatának nyomára jöjjünk, nem elengendő helyileg néhány talajvízmintát a földtani térkép és a fúrási rétegsorok adataival egybevetni. A minták száma ugyanis jóval kevesebb, * A Magyar Hidrológiai Társaság VízellátásHidrogeológiai Szakosztályának 1957. máj. 30-i ülésén elhangzott előadás. semmint kisebb területen a helyi befolyásoló, zavaró viszonyok kiküszöbölhetők lennének. Az egymás szomszédságából és azonos földtani jellegű területről szedett talajvízminták néha egymástól nagyon eltérő jellege figyelmeztet arra, hogy a törvényszerűségek keresésében óvatosan járjunk el. Ezért kíséreltük meg az elemzéseket az egész országra kiterjedően térképre vinni, hogy így a sok elemzés által igazolt nagy tájak kidomborodjanak. A vízkémiai elemzések térképi ábrázolásának kétféle módját ismerjük eddig. Egyiket analitikus térképtípusnak hívhatjuk, ahol az elemzési összképből kiragadunk egyetlen iont és ennek egyenértékarányát, vagy mg/l súlyát visszük térképre. Ilyenek a szulfáttartalmat, a nátriumtartalmat, a kloridtartalmat stb. ábrázoló térképek, ahol a növekvő súlyt, vagy arányt területszínezéssel és a színek fokozatos erősítésével fejezzük ki. Ide sorolhatók a keménységi, lúgossági térképek is. Bemutatunk ezekből egy-egy példát. Ezek igen jó áttekintést adnak és gyakorlati szempontból igen kedveltek, azonban nem adnak felvilágosítást a víz jellegére, hanem csak egy-egy só, ill. alkatrész kiragadott értékéről. Gyakran valamelyik kation vagy anion nagy mg/l súlya az egyenértékarányban nem képvisel kiugró értéket, mert más ionok még nagyobb értéket érnek el. Ezért olyan térképeket is szerkesztettünk, ahol a kiemelkedő egyenértékarányt területszínezéssel (sraffozással) fejeztük ki, az abszolút súlyt pedig jelekkel (keresztek). Az Alföldről bemutatunk ezek közül hármat: a nátrium, a klorid és szulfáttérképet. Nagy áttekintésben azt mondhatjuk, hogy a talaj vízkeménységi térképen elég erős ellentét jelentkezik a Dunántúl és az Alföld területe között. A Dunántúlon kevéssé ásványosodott a talajvíz, az Alföldön igen erősen. A Dunántúlon lágy vizek vannak mindenfelé ; a 20—30 német keménységi fokot meghaladó összkeménység csak kisebb területfoltokra szorítkozik. Térképeink a Dunántúl laza üledékekkel fedett medencetájairól szólnak, a hegyvidékek kimaradtak a mintavételi területekből. Az Alföld Duna—Tisza közi részének homokterületein szintén lágy a talajvíz, a löszfelszínek alatt viszont keményebb (40—70 német fok, sőt 80 felett). A Tiszántúl a kemény talajvíz hazája (80, sőt 150 német fok felett). Itt kis foltokra szorítkozik a lágy víz (Nyírség, békés-csanádi homokok). A lúgos vizek a szikesedéssel mutatnak rokonságot. 15—20° lúgosságon felüli talajvizet találunk a Kiskunságon, a Jászságon, a Hortobágyon , Nagykunságon és — feltűnően sokféle és erősen lúgosat — a Dél-Tiszántúlon. Feltűnő