Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)
6. szám - Kertai Ede: Vízfolyások vízerőkészletének fokozottabb kihasználása
JfOJf Hidrológiai Közlöny 1958. 6. sz. Kertai E.: Vízfolyások vizerőkészletének kihasználása 3. közös érdekűnek, illetőleg 4. kedvezményezettnek minősíteni. A minősítés után a költségek megosztása egyértelműen megtörténhet. Példának röviden vegyük szemügyre a DunaTisza csatornát. Hogyan lehetne az elmondottak tükrében a vele kapcsolatos beruházási költségeket az egyes ágazatok között ésszerűen szétosztani. A DunaTisza csatorna a hajózás, az öntözés és a vízerőhasznosítás céljait fogja szolgálni. Az igény először a hajózás oldaláról lépett fel és az első tervek szinte kizárólag erre vonatkoztak. Ezek azonban nem valósultak meg, mert a kezdeményezés nem volt elég hatékony. Legújabban a Dunából a Tiszába szállítandó öntözővíz biztosítása jelentkezett, mint döntő igény. Járulékos módon lehetséges azonban a hajózás és az energiatermelés is. Megállapíthatjuk rögtön, hogy a DunaTisza csatorna soha nem épülne meg, ha kizárólag vizerőhasznosítás érdekében kellene létesíteni. A vízerőhasznosítást ebben az esetben tehát csatlakozó hasznosításnak minősíthetjük. Az öntözés és a hajózás nagyobb súllyal szerepelnek, ezért azokat közös érdekű hasznosításnak foghatjuk fel. A költségek megosztásánál a fenti minősítés szerint tehát úgy kellene eljárni, hogy a kizárólag saját célú beruházásokat az egyes vízgazdálkodási ágazatokra, a közös célt szolgáló beruházásokat pedig a várható haszon arányában a hajózás és az öntözés között kellene szétosztani. Sok ilyen példát lehetne felsorolni, de már ebből is látható, hogy ha nincs is mérőszám, amely alapján a minősítés vitathatatlanul megejthető volna és így tényleg szubjektív megítélés dönt a kérdésben, mégis vannak kritériumok, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy a minősítés valós legyen. 422 A beruházás megosztása a várható haszon arányában Közös érdekű hasznosítások esetében nem vitás, hogy a saját célú beruházást az érdekelt ágazatra kell terhelni. Kérdés, hogyan osszuk fel a közös célt szolgáló beruházást az érdekelt ágazatok között ? Erre már láttunk példákat a szovjet, az amerikai, a jugoszláv és a lengyel gyakorlatból. Anélkül, hogy most bonckés alá venném ezeket a módszereket előre bocsátom, hogy egyiket sem tartom kifogástalannak s a magam részéről ezektől lényegesen eltérő új módszert javasolok. Ennek a módszernek az alapgondolata az, hogy a közös célt szolgáló létesítmény költségét olyan arányban terheljük az egyes ágazatokra, amely azt fejezi ki, hogy a hasznosításból mekkora haszon származik az egyes ágazatokra. A közös terhet tehát a várható haszon arányában kell szétosztani. Kérdés az, hogy mit értünk várható hasznon ? Minden ágazat az adott helyen megoldhatja kitűzött feladatát másképpen is. A vízkivételt duzzasztómű helyett szivattyúteleppel, a víziutat közúttal vagy vasúttal, az energiatermelést vízerőtelep helyett hőerőművel stb. Ezek az ún. helyettesítő művek. Az egyes ágazatoknál várható haszon az a megtakarítás, ami a helyettesítő mű ráfordításaival szemben mutatkozik. Minthogy a beruházások és az üzemi kiadások időbeni eloszlása más a vizsgált műnél és más a helyettesítő létesítményénél, ezért a megtakarításoknak a beruházás kezdeti időpontjára leszámítolt értékével kell számolni. A beruházási összegek szétosztása után egyenként meg kell vizsgálni a résztvevő ágazatokat, hogy gazdaságosak-e. Amennyiben kiderülne, hogy valamelyik gazdaságtalanná vált, három eset lehetséges 1. a hasznosításból kihagyjuk 2. csak annyi terhet rovunk ki rá a közösből, amennyit elbír 3. semmit sem terhelünk rá (utólag csatlakozónak minősítjük.) Mindegyik esetben követelmény, hogy a többi ágazat gazdaságos maradjon. Meggyőződésem, hogy a közös költségeknek az elmondottak szerinti szétosztása a legigazságosabb és a legtisztábban szolgálja azt a célt is, hogy a költségek ne torzuljanak el egyik vagy másik ágazat kárára és a gazdaságossági mutatók valósak legyenek. A megosztás az alábbi képletcsoportok szerint történik : B =JB a + B b + B c+...+ B k B = teljes beruházás B a, Bb, B c. . . = egyes vízgazdálkodási ágak saját beruházása Bt = közös célt szolgáló beruházás Bk a = H a + H b + H c+ ... ' B k = x B k Bkb = H m + H> + H.+ ... B k = PB k « + /3 + y+ ... = 1 Bk c = H a + Hb + H c + ... Bk = yB k Bka, Bkb, Bkc,. .. = a közös célú beruházásból az egyes ágazatokat terhelő rész H a, Hb, Hc •. • = az egyes ágazatoknál a leírási idő alatt várható haszon, ill. a helyettesítő mű ráfordításával (beruházásával és üzemi költségével) szemben mutatkozó megtakarításoknak a beruházás kezdeti időpontjára leszámítolt értéke. Ha — Kia AT[ a, H b = K[b—- K\b* H c = K[b — K x c K í c, K l b, K\ a= az egyes ágazatoknak a beruházás kezdeti időpontjára leszámítolt ráfordításai. (Saját célú beruházás és üzemi költség -j- a közösből előre felvett beruházási és üzemi költség hányad) K[ a, Kii, K'ci = az egyes ágazatok helyettesítő művének a beruházás kezdeti időpontjára leszámítolt ráfordítása.
