Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)
6. szám - Kertai Ede: Vízfolyások vízerőkészletének fokozottabb kihasználása
Kertai E.: Vízfolyások vízerqkészletének kihasználása Hidrológiai Közlöny 1958. 6. sz. 1^01 nyek, tehát több cél érdekében épülő művek esetében annak az összegnek a meghatározása, amellyel a vízerőhasznosítást a teljes beruházásból terhelni kell. A komplex gazdaságosság kérdése nálunk is sokakat foglalkoztat és a vízgazdálkodásban általában is nagy jelentőségű. Még sincs ez idő szerint olyan kialakult módszer, amely többé-kevésbé egyértelműen biztosítaná a költségek szétosztását és így az egyes ágazatok gazdaságosságának a meghatározását. Ebben a tanulmányban nem tűztem ki célul, hogy a kérdést teljes részletességgel tárgyaljam, de rá kívánok mutatni arra, hogy a gazdaságos vízerőkészlet, illetőleg egyes vízerőművek gazdaságosságának felméréséhez szükség van a költségek helyes szétosztásának valamilyen módszerére, legalábbis megfelelő irányelvekre. Enélkül helytelen következtetésre juthatunk a szóban forgó vízerőhasznosítás gazdaságosságának megítélésében, ami oda vezethet, hogy nem használjuk ki a szóban forgó szakasz vízerőkészletét a gazdaságossági lehetőségnek megfelelően. Ezenkívül nem tudunk összehasonlítást tenni egyes vízerőművek között. Az általános gyakorlat azt mutatja, hogy a költségek szétosztásának valamilyen módszer szerinti mechanikus végrehajtását fontolgatás előzi meg, melynek során az érdekelt ágazatokat a teherviselés szempontjából rangsorolják. Az egyes ágazatok képviselői igyekeznek a maguk részére minél kedvezőbb gazdaságossági helyzetet biztosítani. A rangsorolásnál természetesen mindig nagyfokú szubjektivitás nyilvánul meg. Ez a szubjektivitás teljesen nem is küszöbölhető ki, de az irányelvek világos meghatározásával biztosítani lehet, hogy az állásfoglalás egyértelmű legyen. A továbbiakban külföldi módszerek ismertetése után egy új eljárást javasolok a beruházási költségek szétosztására. Ez két részből áll : 1. javaslat a hasznosításban részt vevő ágazatok minősítésére; 2. javaslat a költégek megosztásának módjára. A kérdést ugyan a vízerőhasznosítás szempontjából tárgyalom, de a javaslat kibővíthető és értelemszerűen alkalmazható más területeken is. 41 Külföldi módszerek 411 Szovjet módszer A Szovjetunióban, mivel a vízerőhasznosítás gazdasági eredménye azonnal jelentkezik, míg a többi résztvevő ágazatoké csak később, a beruházott összeg legnagyobb részét általában a vízerőhasznosításra terhelik [3]. Egészen a gazdaságosság határáig elmennek a vízerőhasznosítás leterhelésében a többi vízgazdálkodási ágazat javára. A vízerőhasznosítást terhelő maximális költségeket az alábbi összefüggés alapján határozzák meg : K e + 15 Ue + X (Kic + 15 U h) = K m + 15 U m ahol K a beruházási költséget U az évi üzemi és javítási költséget jelentik, míg az e, k, m indexek a vízerőműt, komplex műtárgyakat, illetve a hőerőművet jelölik. T a-e tga.„ tg a-e = Ue tga e.„= U e + U h 10 15 ev 5. ábra — Abb. 5. — Fig. 5 A képletből az x ismeretlen kiszámítható és a komplex költségeknek azt a hányadát jelenti, amit még a vízerőhasznosításra lehet terhelni, ha 15 éves visszatérülési időt feltételezünk. A képlet értelmezését az 5. ábrán láthatjuk. 412 Amerikai módszer A beruházási költségek megosztásának alábbi módját az USA-ban alkalmazták a Tenessee Walley Authority-nél [5, 17], A két vagy három vízgazdálkodási ágazatot érintő komplex létesítmény terveit kidolgozzák. Mindazokat a szerkezeteket, amelyek egyetlen ágazat céljait szolgálják és amelyek nélkül a létesítmény megvalósítható, elkülönítik. .Jelöljük, a teljes beruházást ^4 0-val, az egyes vízgazdálkodási ágazatok elkülönített beruházási költségeit B lt Ci, D rvel, akkor a közös beruházási költség : A = An (B l + C l + D 1+ ...; Ezt az összeget kell az érdekelt ágazatok között szétosztani. A közös beruházások szétosztását az alábbiak szerint végezték. A közös szerkezetek, építmények beruházási költségét úgy számították, mintha azokat az egyes ágazatoknak külön-külön, saját céljaikra kellene megépíteni, tehát különböző méretekkel, alakkal és elrendezéssel. Ugyanis valamelyik vízgazdálkodási ág és ezzel együtt az ehhez tartozó építmények elmaradása esetén több helyettesítő szerkezetet kell alkalmazni a megmaradó célok megvalósítása érdekében. Például egy vízlépcsőhöz tartozó hajózsilip elmaradása esetén a duzzasztómű beruházási költségeit meg kell növelni az elmaradó hajózsilip helyettesítése érdekében. Lehetnek olyan szerkezetek is, amelyek két vagy több, de nem valamennyi ágazatot érintenek. Ezeket ugyanolyan alapon osztják meg az érintett ágazatok között, mint a valamennyi ágazatot érintő beruházást. A közös beruházási költséget ^4-t tehát az egyes ágazatok számára külön-külön számított, de valamennyinek céljait szolgáló szerkezetek >
