Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

6. szám - Kertai Ede: Vízfolyások vízerőkészletének fokozottabb kihasználása

JfOJf Hidrológiai Közlöny 1958. 6. sz. Kertai E.: Vízfolyások vizerőkészletének kihasználása célszerű gátkezelés a turbinák egyenletes táplálása révén egyes esetekben ezt meghaladó mértékű energiatöbbletet eredményez. A kísérlet alapul szolgál olyan további vizsgálatokhoz, amelyek arra irányulnak, hogy összefüggéseket adjanak az aszimmetrikus áramlás hatása és az azt befolyásoló tényezők (kanyarulati sugár, vízhozamarányok) között. A helyes vízerőgazdálkodás alapja a műszakilag kifogástalan és gazdaságossági szempontból megfelelő vízerőművek létesítése. Vízerőkészletünk fokozottabb hasznosításának vizsgálatánál tehát műszaki és közgazdasági szempontokat kell figyelembe venni. A továbbiakban elsősorban olyan kérdésekkel fogok foglalkozni, amelyek részben vízerőgazdálkodási, részben pedig közgazdasági kérdéseket érintenek. A főleg műszaki jellegű vizsgálataimat egy következő cikkben fokom ismertetni. 2. Az elméleti vízerőkészlet Céltudatos energiagazdálkodást csak az ország energiahordozóinak részletes ismeretében lehet folytatni. Ezért igen nagy szerepe van azoknak a vizsgálatoknak, amelyek az energiahordozók mennyiségének, minőségének és elhelyezkedésének feltárására vonatkoznak. A vízfolyásainkban rejlő vízerő egyik — a hidrológiai körfolyamat révén évről évre megújuló — energiabázisunk. Igaz ugyan, hogy összes energiakészletünknek csak kisebb hányadát képezi, jelentősége általános energiainségünk miatt mégis igen nagy. Nem közömbös ezért vízerőkészletünk részletes feltáráson alapuló helyes ismerete. Éppen egy ilyen szabatos, minden vízfolyásra kiterjedő vízerőkataszter hiánya volt az egyik oka annak, hogy évtizedeken keresztül teljesen háttérbe szorult energiagazdálkodásunkban a vízerőhasznosítás, mert nem lehetett felmérni sem mennyiségileg, sem minőségileg a vízerő szerepét az energiaigény kielégítésében. Ez a felismerés vezette dr. Mosonyi Emilt, hogy a magyar vízerőhasznosítás helyes értékelése és a vízerőgazdálkodás rendszeres kifejlesztése érdekében összeállítsa Magyarország minden vízfolyására, az Energia Világkonferenciák által elfogadott [14] korszerű elvek alapján, Magyarország elméleti vízerőkészletét. Dr. Mosonyi Emil előtt Viczián Ede, Verebély László, dr. Lászlóffy Woldemár, Benedek Pál és még mások is készítettek összeállításokat a vízerőkészletre vonatkozóan, ezek azonban egyrészt nem terjedtek ki az ország összes vízfolyására másrészt pedig a mennyiségi meghatározás alapját szolgáló vízhozamok tekintetében is eltérő adatokat használtak. A továbbiakban részletesebben foglalkozom az elméleti vízerőkészlet fogalmával és meghatározási módjaival. Valamely vizsgáit terület elméleti vízerőkészletének meghatározása történhet a lehullott csapadék, a területen lefolyó vízmennyiség vagy pedig a vízfolyásokban lefolyó vízmennyiség alapján. Ennek megfelelően beszélhetünk : 1. csapadék-potenciálról, 2. lefolyási potenciálról, 3. vízfolyások potenciáljáról, 4. eróziópotenciálról. 21. A csapadék-potenciál A csapadék-potenciál azt a munkát jelenti, amelyet a leesett csapadékból származó vízmenynyiség végez a felszínnel való érintkezésétől egy alapul vett alacsonyabb szintig. Számítása az alábbi összefüggés szerint történik : y-Cs-H-F _ = 367 [kWo] ahol Cs = átlagos évi csapadék [m] H = magasság az alapsík fölött [m] E = a terület [m

2] y = a víz térfogatsúlya [t/m

3] és a területegységre számított fajlagos érték : e

Cg Eq

s _ y-CsH rkWón F ~ 367 L m

2 J Az így számított elméleti vízerőkészletnek közvetlen gyakorlati jelentősége nincs. Közvetve hasznosítható kevésbé feltárt vízgyűjtőterület hasznosítható vízerőkészletének közelítő meghatározására, ha ismerjük az arányt egy jobban feltárt vízgyűjtő csapadék potenciálja és hasznosítható vízerőkészlete között. 22. A lefolyási potenciál A lefolyási potenciál a csapadékpotenciálból származtatható olyképpen, hogy a csapadékpotenciált szorozzuk a lefolyási tényezővel. y -oc-Cs-H -F n Eq = — [kWó] illetőleg 367 yoc-Cs-H fkWó 367 rkWó-j L m

2 J Gyakorlatilag egyszerűen úgy számíthatjuk e

Q értékeit, ha térképen ábrázoljuk az izohiétákat, továbbá a lefolyási tényezők izogörbéit és a csapadék és a lefolyási tényező értékeit összeszorozzuk. Ez a szorzat a területegységről lefolyó vízmennyiséget adja, ami még beszorzandó a vizsgált helynek a választott alapsík fölötti magasságával. Az azonos eQ potenciálú helyeket összekötő görbéket izopotenciális görbéknek nevezzük és segítségükkel ábrázolhatjuk egy terület (vízgyűjtő, ország, földrész) elméleti vízerőkészletét. Magyarország izopotenciális térképét, a VIZITERV vízerőhasznosítási osztálya munkája nyomán mutatom be (1. ábra). Ilyen módon határozták meg elméleti vízerőkészletüket a jugoszlávok is [5] és ilyen térképet állított össze Európára vonatkozólag az Európai Gazdasági Bizottság (EGB) is. A lefolyási potenciál jelenti a vízerőhasznosítás elméleti határát. 23. Vízfolyások potenciálja (elméleti vízerőkészlete) Amikor valamely terület elméleti vízerőkészletéről beszélünk mégsem a lefolyási potenciált értjük rajta, hanem csupán a vízfolyásokban lefolyó vízmennyiségekből számított értéket. A lefolyási potenciál és a vízfolyások elméleti vízerő-