Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

5. szám - Kozák István: Felszíni vízrendezés és bányaművelés

Kozák I.: Felszíni vízrendezés Hidrológiai Közlöny 1958. 5. sz. 377 16. kép tünk el a helyi terepadottságok ügyes kihasználásával. Ilyenek lehetnek a maximális árvíznek nagy esők alkalmából való tárolása a völgy olyan felső szakaszán, ahol még nincs alábányászás. Ezzel a lejjebb levő meder levezetőképességét kisebbre vehetjük. A helyi körülmények jó kihasználásával lehet egymással párhuzamos medrű vízfolyásokat alábányászni, úgy hogy az egyik meder alábányászása idején a másik vízfolyás vizét is — lehetőleg gravitációsan — az első vízfolyás medrén bocsátjuk le. Ilyen megoldást terveztünk Tatabánya XV/b és XV/cl aknák mezejei felett (6. és 7. ábra). Széles völgyek esetében esetleg szóba jöhet ideiglenes, egy völgyön belüli meder áthelyezése is. Ilyenkor a völgy alábányászása két ütemben történhet, a völgy fél szélességében, természetesen a vízfolyás irányával ellentett irányban haladó fejtéssel. Ilyen megoldást követnek a kurittyáni külfejtésnél (1. ábra). Már a bevezető részben említett szuhavölgyi bányák elöntése több helyütt az aknaszájon történt. Ugyanez fordult elő a csernelyi bejáró aknán is és Balinkán. Ennek veszély-e állt fenn a tatabányai III/A aknán. Ezek az aknaszáj szintjének igen gondos megválasztását, illetve utólagos megvédését követelik meg. Több bánya számára nehéz problémát okoz a külszín vizenyős volta. (Várpalotai bányák, királdi mocsolyás.) Ilyen vizenyős területek lecsapolása, 18. kép