Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)
5. szám - Kozák István: Felszíni vízrendezés és bányaművelés
3V f Hidrológiai Közlöny 1958. 5. sz. zett horpákat és 10—20 m 2 alapterületű tavakat mutatnak az 1., 2., 8., 9. és 10 fényképek. Figyelembe kell venni a széntelep dőlését, mivel a bányába betörő víz a bányaművelet legmélyebb része felé folyik, s legjobban az ottani munkahelyeket és berendezéseket veszélyezteti. Érdekes példa, a telepdőlés és a felszíni vízfolyás kapcsolatára a Sajó putnoki szakasza. A Sajó vízvezető rétegei Putnoktól a folyómedertől a szénmező irányában lejtenek. A Sajó szabályozása során meg kellene vizsgálni a mederáthelyezés lehetőségét és előnyeit. Különösen érdekes lehet a széntelep dőlése akkor, amikor a főszállító vágat a széntelep legmélyebb részén van kihajtva. Ugyancsak lényeges a vágatok magassági vonalvezetése olyan aknáknál, amelyek aknagárdájának terepszintje a völgy maximális árvízszintje alatt, vagy más felszíni víz által veszélyeztetett magasságban fekszik. Felszíni vízbetörésre veszélyes bányáknál a menekülő vágatok függőleges és magassági vonalvezetését is körültekintőbben kell megtervezni. A felszíni vízelvezetés feltételei megváltoztathatják a fejtés módszerét is. Egyébként tömedékelés nélküli bányászat esetében is tömedékelést kívánhat meg a felszíni vízrendezés. Egyes cselekben elegendő biztonságot nyújthat a bányabeli szivattyúegység megerősítése is. Vízfolyások védpillérezése a legritkább esetben jöhet szóba. Jelenleg még sikerül a védpillérezést megvalósítani a borsodi medencében. A számított árvíz mennyisége a keresztszelvény méretezéséhez ad támpontot. A néha komplikált és nagy szórást adó árvízszámítási képletek alkalmazása helyett reálisabbnak látszik a vízgyűjtő terület közelében levő csapadékmérő-állomások adatainak mérlegelt felhasználása, az árvízi vízhozam számítására. A bányaüzemek élettartama 15—50 év. A maximális árvíz mennyiségél igen ritka esetben kell a bányaüzem élettartamával egyező idő alatl egyszer előforduló csapadék nagyságából számítani. Ettől eltérően a veszély, illetve biztonság mértékétől függően esetleg sokkal hosszabb idő alatt egyszer előforduló árvízre méretezünk. Lehet azonban az is, hogy a bánya élettartamán belül csupán egy völgyfenék alábányászása alatti néhány évre kell biztosítani a lefolyás zavartalanságát. Ilyenkor esetleg csak néhány évben egyszer előforduló maximális árvíz levezetésére méretezzük a medret. A mértékadó árvíz mennyiségének meghatározásakor tehát figyelembe kell venni a bányászati biztonság követelményeit. A felszíni vízfolyások alábányászásakor nem mindig észrevehető a kiemelt bányavíz mennyiségének növekedése. Ilyen esetekben a vízfolyás alábányászott szakasza előtti és utáni vízmennyiségek mérésével igyekszünk bizonyosságot szerezni az elszivárgó víz mennyiségéről. Ez állhat fenn Tatabánya XV/B aknánál és Dudar Szabadság-aknánál. Az azonosságot kimutató festési, sózási és más nyomozó módszerek nem mindig válnak be. Sok esetben az alábányászott vízfolyás vízvesztesége, illetve a bányabeli fedővizek növekeKozák I.: Felszíni vízrendezés dése észrevehető. Van olyan bánya, (Pécs Istvánakna), amelyben a bányavíz 20—30%-át éveken át cirkuláltatták úgy, hogy az aknától néhány száz méterre a felszínhez közel eső vízáteresztő és repedezett fedőrétegen át a víz visszaszivárgott a bányába. Ugyanilyen eset történt Nógrádban az inászói bányában is, valamint Ajka Ármin-aknán. Végigfutottunk azokon a tudományágakon, amelyek felkutatottsága a bányászat külszíni vízrendezése szempontjából ma még nagyon elmaradott. Átvettük a figyelembe veendő leglényegesebb szempontokat. Valamennyi felsorolt probléma jelentkezett a Bányászati Tervező Intézet egyik tervezési munkájánál. Tatabánya XV/b és XV/C1 akna szénmezejének jelentős része — a felettük levő két vízfolyás és azok ártere által — veszélyeztetve van. A széntelep a külszín alatt 60—120 m mélységben fekszik, vastagsága 3 m. A fedőrétegek víztartalma ismeretlen. A számított maximális süllyedés 1,8 m, a maximális fajlagos nyúlás pedig 15 mm m-enként. Az eredeti művelési terv a vízfolyás irányával megegyezően akarta a telepet leművelni. Ez a bánya teljes élettartama alatt az egész bánya veszélyeztetettségét okozná, mivel a kialakuló süllyedések a vízfolyás irányában haladnának lefelé, s így a víz útjában állandóan lefelé haladó gátak állnának. A helyszíni viszonyokat és a terve14. kép
