Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

1. szám - Juhász József: A szivárgás vizsgálata

Juhász J.: A szivárgás vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1958. 1. sz. Jfl Az alsó ponton kívül további három pontban határoztuk meg fi értékét. Az adatokat az alábbi táblázatban tüntettük fel: tehát Mélység (m) P 0/ /o 0 1,04-10"

2 100 5,0 9,95 -10 "

3 99,2 12,5 9,20- 103 91,8 22,5 8,1 .10~

3 79,8 Hasonlóan jártunk el kapott eredmények : / = 0,5 esésnél is. A Mélység (m) P 0/ /o 0 2,6 10"

3 100 2,50 2,47 io3 95 5,0 2,33 io3 89,9 12,5 2,00 io3 77 22,5 1,56 io3 60 Q 2 RnmfiKr* .J (pl) dR ahol = J = M

x 2 Rjcm/JKr

2 3,76 ixQ 2 Timii

1 r'i QR A változókat szétválasztva : Mi dR h de dh = M

1 P Ci —hali R lni? + C], M

x P In R h = h

0-^- In P R (P4) A levezetésnél fi-t függetlennek tekintettük a két változótól, holott fi függ az eséstől, de ennek figyelmen kívül hagyása jelentősen leegyszerűsíti a képlet használatát. A depressziós görbét ennél a módszernél két lépcsőben tudjuk meghatározni : először kiszámítjuk tetszőlegesen felvett R esetére az összetartozó J-t és fi-t (p 2-ből). Második lépésben pedig a végképletből számíthatjuk h-t (p 4-ből). Példánkban induljunk ki az alábbi adatokból : Q = 20 l/sec m = 10 m r

(

l = 0,01 cm R

l

t = 300 m R

k = 15 cm e = 0,6. A példákból kitűnik, hogy kisebb esésnél •egyre nagyobb a vízhozamcsökkenés függőleges irányban. Ez a példa arra is rámutat, hogy a gátak alatt levő nagy vastagságú áteresztőrétegen keresztül történő szivárgásnál a réteg alsó részében a szivárgási keresztmetszet relatív csökkenése folytán a fajlagos vízhozam számottevően lecsökkenhet. 3. példa Határozzuk meg a nyom ás vonal depressziót valamely artézi kút körül. Az artézi kút vízhozama Az összehasonlítás kedvéért a klasszikus depressziószámítással is meghatározzuk a leszívási görbét ugyanazon leszívott vízszint értékhez. Mindenekelőtt ilfj-et határozzuk meg (p 3ból). M, = 0,6 Az J — f3 összefüggést tetszőlegesen felvett R esetére legcélszerűbb táblázatosan meghatározni, az 5. ábra alapján fokozatos közelítéssel. ahol R a leszívási tölcsér tetszőleges pontjának távolsága a kút középpontjától, m a vízadóréteg vastagsága, K a Slichter szám negyedrésze r

0 a mértékadó talajszemcsék sugara, /i a szűkítési tényező j Az esést kifejezve a (p 1) képletbőtd h r Q M

x R (m) M R J P 200 3 .103 5 -103 0,6 100 6 -10"

3 8,7 -103 0,69 50 1,2.102 1,67 -103 0,72 20 3 -102 3,7 -102 0,81 5 1,2-10-' 1,36 • 10 1 0,88 1 6 -101 6,45-101 0,93 0,5 1,2 1,3 0,94 0,15 4 4,12 0,97 Ezután már a h értékét egyszerűen számíthatjuk. (P 2) (P 3) 1 2 3 4 5 6 7 R (m) R , -ftfi 8 7T P 2,3M h = -[3]x[5] (m) h = = 1,421 x X [3] (m) 200 1,5 0,176 0,6 2,3 0,405 0,25 100 3 0,477 0,69 2,0 0,955 0,676 50 6 0,778 0,72 1,915 1,49 1,105 20 15 1,176 0,81 1,705 2,01 1,67 5 60 1,778 0,88 1,57 2,79 2,53 1 300 2,477 0,93 1,485 3,68 3,53 0,5 600 2,778 0,94 1,47 4,08 3,95 0,15 2000 | 3,301 0,97 1,421 4,70 4,70 o> A 7. oszlopban a klasszikus módon meghatározott h értéket tüntettük fel ugyanazon 4,70 m-es depresszió esetén. A két görbét a 11. ábrán összehasonlítás céljából feltüntettük. Az aktív keresztmetszetes módszerrel számított görbe végig alatta marad a klasszikus módon meghatározottnak, mutatva,