Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

5. szám - Reményi Péter: Mongólia vízföldtani viszonyai

Hidrológiai Közlöny 1958. 4. sz. 331 A tanulmány irodalmi adatok és a szerző helyszíni tapasztalatai alapján ismerteti Mongólia vízhálózatának, éghajlati viszonyainak és földtani szerkezetének rövid összefoglalása után a hidrogeológiai tájegységek, továbbá a rétegvizek jellemző adatait. Mongólia vízföldtani viszonyai REMÉNYI PÉTER Mongóliai kiküldetésem feladatai és rövid időtartama következtében a cikk lényegében az irodalom jegyzékben felsorolt, kéziratos szovjet expedíciós jelentések felhasználásával és összefoglalásával készült. A különböző vízföldtani tájegységek ismertetésekor alkalomszerűen saját, megfigyeléseimmel is kiegészítettem a rendelkezésre álló adatokat. A mongol fúróiparra vonatkozó megállapításokat teljes mértékben saját megfigyeléseim alapján közlöm. Bevezetésül az ország hidrográfiai viszonyaival kapcsolatban azt kell kidomborítani, hogy az ország Ny-i és középső részében viszonylag fejlett vízrendszert találunk, ami K felé gyérül, D-i irányban pedig teljesen megszűnik. Általánosságban a folyók 5—6 hónapon keresztül be vannak fagyva, nem ritkán fenékig. Uralkodóan felsőszakasz jellegűek. Április—június hónapokban a tavaszi olvadás idején csak kisebb árvizek tapasztalhatók, míg a legerősebb vízszintingadozások és a legnagyobb árvizek a nyári esőzések idején következnek be. Felsőszakasz jellegükből következik az erős eróziós tevékenység, valamint a helyenként nagymérvű törmelékfelhalmozódás. Mongólia K-i részén találunk csupán néhány sztyepp folyót, amelyekre a torkolat, felé csökkenő vízhozam jellemző. A folyók három vízgyűjtőrendszerhez tartoznak. Az ország legnagyobb folyója, a Szelenga, valamint a fontosabb mellékfolyói mint pl. az lígin, az Orchon és a fővároson keresztülfolyó 'Tola, az Északi Jegestengert táplálják. A Csendes Óceán vízgyűjtőmedencéjének legnagyobb folyója az Ónon és említésre méltó még a Kerulen, az Uldza és a Halhin. A llangáj Ny-i és az Altáj ÉNy-i lábánál eredő vízfolyások a lefolyástalan belső ázsiai medence területén található számos beltó vízutánpótlását biztosítják. Jellemző ezekre a tavakra, hogy területük a beszállított vízmenynyiség függvényében igen erősen változik. Gyakoriak a szikes, sós tavak. A felszíni vizeknek igen nagy a jelentőségük, mert Mongóliában majdnem minden vetemény öntözésre szorul, s a jövőben tág lehetőség nyílik a vízienergia felhasználására is. Mongólia éghajlata annak ellenére, hogy földrajzilag hazánkkal közel azonos helyzetű, attól egészen eltérő. A tengerektől teljesen elzárt, az ország tengerhez legközelebb eső pontja is 700 km, míg Magyarországnak csak 250 km. A környező magas hegységek következtében a tengernek szinte semmi befolyása nincs, a szárazföldi hatások uralkodnak. Ez azzal igazolható, hogy az Euráziai szárazföld K-i részén fekszik, s ugyanakkor a mérsékelt égövben a Ny-i légáramlás uralkodik. Lényegesen különbözik hazánktól átlagos tengerszint feletti magassága és domborzata is. Az országon belül is nagy különbségekkel kell számolni az igen eltérő magassági viszonyok miatt. Döntő befolyással van az ország éghajlatára az Eurázia felett télen kialakuló magas légnyomás, amelynek középpontja éppen Mongólia területére esik. Ilyenkor hideg, szárazföldi légtömeg uralkodik. Derült, szélcsendes, olvadás nélküli erős faggyal és csapadékhiánnyal jellemezhetjük a telet. Nyáron viszont kontinentális tropikus levegő képződik, ennek határa Mongóliától É-ra húzódik, a fronton csapadékképződéssel együttjáró ciklonok alakulnak ki, s az időjárás erősen változékonnyá válik. Az a régi feltételezés, hogy Mongólia a nyári monszun övezetéhez tartozik, nem igazolódott be. Összegezve jellegzetesen magasföldi sztyepp éghajlatnak tekinthetjük. Á hőmérséklet C°-ban kifejezett átlagos havi középértékeiről az alábbiakban adok 25 évi átlag alapján tájékoztatót [1, 2 és 7]. A fenti átlagoktól a szélsőséges kontinentális éghajlaton tet'mészetesen igen eltérő értékeket is tapasztalhatunk. Télen nem ritka a —48~—52 C°, sőt a nagy tavak medencéjében észleltek már —57 C°-ot is. A legnagyobb meleget a Góbiban mérték, 40 C°-ot árnyékban. Különösen tavasszal a nappal és az éjszaka közötti különbségek igen nagyok, a 30 C°-ot is meghaladhatják. A téli hónapokban általános a teljes szélcsend. Tavasszal annál nagyobb erővel támadnak fel a szelek, hatalmas viharok pusztítanak és a széllökések elérik a 23—28 m-t is másodpercenként. Dzamin-Udeben az ország legszelesebb területén tavasz idején 6—8 m/sec az átlagos szélsebesség. Az átlagos havi csapadékeloszlásról (mm-ben megadva) az alábbi adatok adnak némi felvilágosítást [1, 2 és 7]. Általánosságban jellemző, hogy télen igen kevés a csapadék, az összefüggő hótakaró csak igen rövid ideig tart, mert a száraz levegőben szemmel láthatóan párolog. A csapadék 70—80%-a a nyári ciklonok idején esik le. Ulan-Batorban pl. nyáron egyetlen napon észleltek 123 mm csapadékot is. A levegő átlagos relatív páratartalma 30— 70% között mozog, ami a megszokott hazai éghajlathoz viszonyítva is elviselhetővé teszi a 30— 35°-os állandó téli hideget és a nyári melegeket. A felhőképződés csekély, s ezért az évi napos órák száma kereken 3000, vagyis másfélszerese a hazainak. A vízföldtani viszonyok ismertetése előtt, egész röviden a regionális földtani felépítésről kell megemlékezni. Mongóliát, a szibériai tábla ékszerű részét íves elhelyezkedésben hegyvonulatok veszik körül. A Szelenga vízválasztója helyén archaikus gnájszok és kristályos palák uralkodnak. A folyó