Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

5. szám - Lovas László - Szabó László: Csapadékbeszivárgási vizsgálatok Újkígyóson

31If Hidrológiai Közlöny 1958. 5. sz. Lovas L.—Szabó L.: Csapadékbeszivárgási vizsgálatok Nedvességtartalom [térfogat'/.] 20 26 30 35 40 45 50 55 Nedvességtartatom [térfogat'/.] 20 25 30 35 40 45 , B" mintavételi hely adatai 55 o U 101 20 1 30§ 401 50• § ii 607080901*110- 'MaoNedvességtartalom [térfogat'/.] 20 25 30 35 40 45 50 55 Sím i január 11 -i nedvesség-eloszlás —+ + JÍLMAGYARA2A T •' Jonuó

r nedvesség-eloszlás 10. ábra. A talaj nedvességtartalmának a változása az 1956. január 17-én 19 órakor kezdődő 12 mm-es zápor hatására Abb. 10. Veránderlichkeit der Bodenfeuchte unter Einfluss eines Regens von 12 mm am 17. I. 1950 um 19 Uhr Fig. 10. Changes in the soil-moisture content due to the 12 mm deep shoiver started at 19 hours, on 17th January 1956 A meteorológiai és csapadékbeázási vizsgálatok eredményei A több, mint féléves helyszíni vizsgálatok során rendszeresen észlelt és a csapadékbeszivárgást befolyásoló főbb meteorológiai elemeknek, valamint a kísérleti telep talajvízszínfigyelő kútjaiban észlelt vízszintadatoknak a napi változását a 9. ábra szemlélteti. Az ábrából kitűnik, hogy — a hasonló mélységű talajvizek járásával megegyezően — a legmélyebb talaj vízállás december végén, a legmagasabb pedig május végén jelentkezett. A talajvízszintváltozás és a meteorológiai adatok között elsősorban csak a tartós talajfagy időszakában (jan. 27-től március 4-ig), illetve ezen időszak után a hóolvadáskor látunk szembeötlő összefüggést. Az esőzések talajvízszínnövelő hatását erről az ábráról egyértelműen nem tudjuk kimutatni. A talajba szivárgó esővíz adatait a mintavételi helyek talajszelvényeire naponként meghatározott függélymenti nedvességtartalom-eloszlások segítségével tudjuk megállapítani. A 10. ábrán pl. a január 17-én hullott 12 mm csapadékmagasságú zápor beázási adatait mutatjuk be. Az ábráról leolvasható, hogy a következő napi talajminták vételének idejéig az „A" és ,,B" mintavételi hely talajszelvényében kb. 90 cm-es, ahumuszosabb feltalajú ,,C" mintavételi helynél pedig 63 cm-es mélységű beázás mutatkozott. így a beázás sebességének és a napi nedvesség-eloszlási adatoknak az összehasonlításával a beszivárgott csapadékhányad is meghatározható. Ezeket az adatokat a 3. táblázat szerint a vizsgált időszak jelentősebb, a beázás hatásának szempontjából is szétválasztható esőzéseire külön-külön is meghatároztuk. A 3. táblázat adataiból az alábbi következtetéseket vonhatjuk le ; Közel azonos csapadékmennyiség esetén a megelőzően szárazabb talajszelvény nagyobb átlagos nedvességnövekedést és kisebb beázási sebességet tesz lehetővé (1. pl. az 1955. december 10-i és az 1956. április 5-i adatokat). Hasonló csapadékmagasság esetében ugyanazon mintavételi hely közel azonos nedvességtartalmú talajszelvényében csaknem megegyező beázási sebességet és nedvesség gyarapodást tapasztaltunk (1. pl. a ,,B" mintavételi hely IV. hó 6-i és IV. 24-i adatait). Ez méréseink megbízhatóságát igazolja. Azonos csapadék magasságú zápor vagy zivatar és lassú esőzés hatását összehasonlítva kitűnik, hogy míg a nagy intenzitású esőből a lehullott csapadéknak csak 30—60%-a szivárog a talajba, addig lassú esőzéskor ez az érték 70—80%-ig is emelkedhet (1. pl. az enyhe esésű „A" és ,,B" mintavételi helyek I. 17-i, IV. 22-i és V. 2-i adatait). Az előző összehasonlításkor az is szembetűnik, hogy a beszivárgó vízmennyiség lassú esőkor mindhárom mintavételi helyen hasonló érték , de nagy intenzitású esőktől a ,,C" mintavételi helyen nagyobb mennyiségű csapadék szivárog a talajba. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a „0" hely egy kisebb vízgyűjtőterület mélypontján fekszik. így kimutatható, hogy területünkön nagyobb intenzitású esők esetében kisebb mértékű elfolyással is számolnunk kell. Nagyobb intenzitású esők beszivárgási lehetőségeinek tanulmányozása érdekében permetezéssel végzett mikrobeázási vizsgálataink adatait a 11. ábrán és a 4. táblázatban közöljük. Megjegyezzük, hogy a permetezést előzetesen fellazított, elgereblyézett talajon a kb. 1—2 cm-es víztócsák megjelenésének idejéig, kereken 1 óráig végeztük,