Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

4. szám - Juhász József: A beszivárgás vizsgálata - Zsarnay Tibor: A vízerőművek és hidraulikus energiatározók építésével kapcsolatos kérdések a beruházás hatékonyságának szemléletében

239 Hidrológiai Közlöny 1958. 3. sz. VÍZÉPÍTÉS A tanulmányban a szerző arra törekszik, hogy a vízerőművek és hidraulikus energiatározók építésével kapcsolatos gazdaságossági kér­dések megfelelő megvilágítást kapjanak. Ezzel lehetővé tes/.i, hogy a népgazdasági tervező, a közgazdász és a mérnök számára egységes gazda­ságossági értékelés legyen kialakítható. A vízerőművek és hidraulikus energiatározók építésével kapcsolatos kérdések a beruházás hatékonyságának szemléletében* ZSARNAY TIBOR Pártunk és kormányzatunk a második ötéves terv megalapozott előkészítésének biztosítása cél­jából az 1955. évet kivette a tervévek periodikus rendszeréből és ezt az évet a folyó ügyek időszakává jelölte ki. Ez a célkitűzés természetszerűleg magá­ban foglalja a vízerőművek és a hidraulikus energiatározók építésével kapcsolatos különböző kérdések minél megalapozottabb tisztázását is. Ezek között az egyik igen fontos kérdés a hatékony­ság kérdése. A beruházások hatékonyságának vizsgálata a népgazdasági beruházástervezés szer­ves része. Helyes, ha elöljáróban összefoglaljuk mindazokat az ismert definíciókat, amelyek alkal­masak lehetnek arra, hogy a beruházások haté­konyságának fogalmát gyakorlatilag rögzítsék, annál is inkább, minthogy éppen a vízerőművek és a hidraulikus energiatározók építésével kapcso­latban készített tanulmányoknak a gazdaságos­sági kérdések című fejezetében számos helytelen elgondolás látott napvilágot. Előfordult, hogy egyrészt a beruházások hatékonyságán, illetve a hatékonysági tényezőn valamiféle kapitalista ka­matra gondoltak a cikkírók, másrészt a gazdaságos­ság megítélésénél tisztán a beruházási előirányzato­kat kívánták figyelembe venni és nem kívántak törődni többek között a megvalósult mű üzemel­tetésével kapcsolatos jellemző mutatók kérdésével (mint pl. a termelékenység, az önköltség, a jöve­delmezőség). A nemegyszer hibásgondolatmenettel összezavarták a szocialista és kapitalista közgazda­ság szemléletéből adódó fogalmakat, ami hova­tovább tarthatatlan és jelentős károkat okozható állapotot teremtett. A beruházások hatékonyságának fogalmán a szovjet közgazdászok (Hacsaturov, Sztrumilin, Notkin és mások) általában azt értik, hogy r vala­mely beruházási szükséglet kielégítését hogyan lehet a népgazdaság szempontjából a bővített szocialista újratermelés, a dolgozók anyagi, szociá­lis és kulturális életszínvonalának emelése szem­pontjából a legelőnyösebben, általában a legkisebb létesítési és üzemeltetési ráfordítással megoldani. A beruházásokat a szocialista gazdaságban a szükségletekből kiindulva, a népgazdaság tervszerű, arányos fejlődésének figyelembevételével a párt és kormány egységes beruházási politikája hatá­rozza meg. A kijelölt beruházási szükségleteket a leghatékonyabb terv variánsokkal kell kielégíteni. A következő lépés, hogy a beruházások hatékony­ságának fő meghatározóit a szovjet közgazdászok nyomán ismertessük. Ezek általában a követ­kezők : * A Magyar Hidrológiai Társaság 1955. július hó 4-én tartott ankétján elhangzott előadás. 1. A tervezett létesítmény várható termelési kapacitása és kihasználtsága, 2. a tervezett létesítmény megvalósításának beruházási előirányzata, 3. a termelékenység alakulása az új létesít­mény üzemeltetése során, 4. az önköltség és a jövedelmezőség alakulása az üzemeltetésben, 5. a tervezett létesítmény előállításának és üzemeltetésének technikai színvonala, 6. a létesítmény megvalósításának időtar­tama, 7. egyéb jellemzők : a termelőeszköz és a munkaerőszükséglet hatása az országos mérlegre, 8. közvetett ún. kapcsolódó hatások (pl. az üzemeltetéshez, vagy akár a létesítéshez szükséges további beruházások). Ezek azok a főbb szempontok, amelyeket a beruházási tervek összehasonlításakor az egyes tervvariánsok elbírálásához figyelembe kell venni, ha helyesen akarunk tervezni. A beruházás haté­konysága természetesen nemcsak a népgazdasági terv készítőjét, a közgazdászt érdekli, hanem a tervező mérnököt is. Felmerül a kérdés, hogy miért és milyen formában. Bevezetőben már mondot­tam, hogy bizonyos téves elképzelésekből kiindulva egyesek, gyakran éppen a tervezők, olyan haté­konysági tényezőről véltek tudni, amely attól el­tekintve, hogy kamatszerű elgondolásból eredt, ezenfelül még azt a hibát is magában foglalta, hogy azt a benyomást igyekezett kelteni, mintha volna olyan egyetlen mutató, ami egymagában alkalmas arra, hogy a beruházás hatékonysága, illetve a beruházás megvalósítása felett népgazdasági szem­pontból a döntő ítéletet kimondja. Ezzel szemben a tény az, hogy a szocialista beruházások hatékony­ságát nem lehet egyetlen mutató segítségével eldön­teni, hiszen akkor végül is az értéktörvény uralma alá jutnánk vissza, hanem a bővített szocialista újratermelés összetett feltételeinek megfelelően több mutatót kell alkalmazni. Természetesen ezek a mutatók is csak a gazdaságosságra vonatkozólag adnak iránymutatást. Ezenfelül végső fokon a politikai, honvédelmi, kulturális és gazdaságossági szempontok együttes, gondos mérlegelése, tehát az ún. össztársadalmi hatékonyság alapján kell a népgazdasági tervkészítőnek a beruházásról véglegesen döntenie. A hatékonysági számításokról a Szovjetunió­ban eddig lefolyt vita megmutatta, hogy a beruhá­zás hatékonyságát mind ágazati vonalon, mind nép­gazdasági szinten több mutató, illetve az azokból folyó következtetések figyelembevételével kell

Next

/
Thumbnails
Contents