Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

3. szám - Ujvári József: A Duna vízgyűjtő területének többévi közepes csapadék és fajlagos lefolyási térképei

19If Hidrológiai Közlöny 1958. 3. sz. Üjvári J.: A Duna vízgyűjtőjének csapadék és lefolyási térképe teljes vízgyűjtőjének területe az általánosan elfogadott 817 000 km

2-t nem éri el, eredményeink mindössze 805 300 km

2-t mutattak. A vízgyűjtő területek mellékfolyónként! megoszlását az 1. ábrán láthatjuk. 2. A Duna-medence csapadék térképe A csapadéktérképet, valamint a fajlagos lefolyás milliméterekben kifejezett értékét ábrázoló térképet 1 : 2 000 000-s méretarányban készítettük el. A csapadéktérkép összeállításánál felhasználtuk a dunamenti országok rendelkezésünkre álló valamennyi csapadék térképét. Sajnos, a felső-dunai országok, valamint Csehszlovákia modern térképei hiányoztak, ezért régebbi keletű, aránylag rövid megfigyelési adatokra támaszkodtunk (1860—1904 közötti időszak). Csehszlovákia területére vonatkozólag a Tori K. által közölt vázlatot fogadtuk el megbízhatónak, kiegészítve néhány más, kisebb részletről közölt vázlat alapján [9], [22], [24], A többi dunai ország modern csapadéktérképei rendelkezésünkre állottak és felhasználtuk azokat, A mellékelt térkép összeállítása után (2. ábra) planimetrálás útján határoztuk meg az érdekelt vízgyűjtő területek közepes csapadék értékeit a következő képlet alapján : h

x +h

2 , h

2 + h

3 h

n + h

n+1 ft—« + h—s— + ••• + /» —Ö ahol Xköz a vízgyűjtő közepes csapadókértéke mm-ben ; fi, fi, f

n a

z izohiéták közé foglalt részletterületek ; h

l

t h

2, h

n az izohiéta értékei mm-ben ; F a vízgyűjtő teljes felülete. Ily módon 463 vízgyűjtőre vonatkozólag határoztuk meg a közepes csapadékértékeket. 3. A fajlagos lefolyás közepes értékeinek térképe Ennek a térképvázlatnak az összeállításánál felhasználtuk azokat a vázlatokat, amelyek Szlovákia [22], Magyarország, Bulgária [31], Románia és a Szovjetunió területére, valamint a Dráva vízgyűjtőjére [25] vonatkozólag rendelkezésünkre álltak. A különböző területek adatait feltüntető vázlatok összehangolása, továbbá a hiányzó vázlatok kiegészítése céljából felhasználtuk 394 mérési pont adatait is. Az ezekhez tartozó közepes értékeket különböző forrásmunkák alapján határoztuk meg. Ezek alapján elkészítettük, illetve kiegészítettük a Németország, Ausztria, az Alpok, Jugoszlávia és Bulgária területére eső térképvázlatokat (3. ábra). Az adatok általában az 1893—-1955-ös időszak átlagát tükrözik. A hibanagyságok a vízgyűjtő területek nagysága szerint váltakoznak. Megállapításaink szerint csak a kis vízfolyások esetében a megengedhető hibahatárok között találhatók (1. táblázat). 1. táblázat A térképen fellelhető vízfolyások közepes lefolyási értékeinek valószínű hibái A vízgyűjtő területe [km

2] Valószínű hibaértékek [ %] < 500 >30 500— 1 000 10—30 1 000—15 000 5—10 15 000 < < 5 A romániai Duna-szakaszra megállapított közepes vízhozamértékek az 1893—1947. évek közötti időszak mért értékeitől 1—3%-os eltérést adhatnak. A közepes fajlagos vízlefolyás térképét ellenőriztük a vizsgált mércékhez tartozó vízgyűjtő területen lévő izoreák közötti területek pontos planimetrálása segítségével az (1) képlet alapján. Törekedtünk arra, hogy a térkép 2—3%-os hibánál nagyobbat ne tartalmazzon. Megjegyzendő, hogy a Bécs alatti Duna-szakaszon ezek a hibák úgyszólván teljesen eltűntek a fentebb említett, anomáliás részek kivételével. Néhány általános jellegű következtetés a Dunamedenco természetes vízháztartásának földrajzi jellegzetességeivel kapcsolatban A Duna-medence természetes vízháztartását az általánosan ismert természet-földrajzi tényezők határozzák meg : az éghajlat, a felszíni formák, a talaj, a geológiai tényezők, a növényzet, valamint az ember természet-átalakító munkája (a mezőgazdaság hatása elsősorban). A legszembetűnőbb hatások a fent említett tényezők közül a föld felszíni formáinak tulajdoníthatók, amelyek körül jellegzetes klíma vidékek alakulnak ki. Ezek közül legfontosabbnak tartjuk a függőleges zonalitás hatását, amely elsősorban a hegyvidékeken jelentkezik és a nedvesség függőleges irányú gyors változását okozza (a csapadékmennyiségek, a levegő nedvességtartalma növekedése, a hőmérséklet, valamint a párolgás fokozatos csökkenése). Ez a jelenség igen hatásosan tanulmányozható a Duna vízgyűjtőjén. A lefolyási magasság gradiensek viszont aránylag kicsinyek a Duna vízgyűjtőjének hegyvidékein, tekintettel arra, hogy mellékfolyóinak többsége „szólárnyékos", a főhn-szelek hatása alatt álló területeken gyülekezik a nyugati, csapadékot hozó ciklonok vonulási irányaihoz viszonyítva (az Alpok keleti nyúlványai, a Dinaridák, a Kárpátok nagy része, a Balkánok stb.). Ezért, a főhn által befolyásolt területek gradiensei alig érik el a 20—80 mm/100 m-t. Ezzel szemben a nyugati szeleknek kitett lejtőkön a gra diensek meghaladhatják a 100—200 mm/100 m-t. Ilyen gradiens értékkel találkozunk az I}ler és a Lech vízgyűjtőinek területein, a Kárpátok nyugati lejtőin, valamint a Száva forrásvidékén, ahol az Adria hatása alatt igen nagy lefolyási értékeket találunk, a legnagyobbakat az egész Duna vízgyűjtőjén. így