Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)
3. szám - Dr. Tomor János: Oolitképződés termelő olajkutakban
182 Hidrológiai Közlöny 1958. 3. sz. A szerző ismerteti azokat a különleges tényezőket, amelyeknek együtthatása esetében a termelő olajkutakban megindul az oolitképződés. A vizsgálat gyakorlati jelentőségű, mert — ha nem következnek be a termelésben olyan állapotváltozások, amelyek az oolitokat a kútból kiürítik — könnyen lehetséges, hogy a szemcsék a kút-talpon összecementálódva a perforáció egy részét eltömik, és esetleg a termelő cső megszorulását idézik elő. Oolitképződés termelő olajkutakban Dr. TOMOR JÁNOS Kőolajtermelő kutakban a termelésnövelés megköveteli, hogy a lehetőség szerint ne csak egy olajhomok rétegből termeljünk olajat, hanem annyi réteget nyissunk meg termeltetés céljából ugyanazon kútban, ahányból ez lehetséges, illetőleg ahány réteg megnyitását és termeltetését a telepek rétegnyomásviszonyai megengedik. Ilyen körülmények között előáll a termelés alkalmával olyan időszak, hogy egy kút szerkezetileg magasan fekvő rétegei tiszta olajat termelnek, egyes rétegei azonban már némi vizet is szolgáltatnak, vagy azért, mert a peremi rétegvíz elérte a kutat, vagy azért, mert a fokozott megcsapolás következtében "a talpi víz idő előtt kúp alakjában tört a réteg olajos részébe (1. ábra). Olajtermelő kutakban a termelés és rétegviszonyok pontos ellenőrzése céljából ezért bizonyos időközökben, rétegnyomásmérő műszerrel megmérik a rétegek termelési állapotára jellemző rétegnyomást ós egyúttal a kút talpán levő olajból nyomás alatti fenékmintát is vesznek. A fenékmintavevő berendezés a lovászi olajmező egyik kútjából hófehér, apró, fényes felületű gömböket hozott fel, amelyek részletes vizsgálat alapján oolitoknak bizonyultak (I. táblamelléklet). A mintavevővel felszínre hozott anyag kb. 80%-a gömb, 12%-a kissé lapított gömb, 5%-a oolittöredék és 3%-a kvarchomok, illetőleg más ásványi szemcse volt. A gömbök teljesen azonos nagyságúak, 0,70 mm átmérőjűek. Anyaguk kalciumkarbonát. Felületük tökéletesen sima, csillogó, fényes, fehér. Helyenként igen finom, alig észrevehető repedések a gömböket 2—3 részre osztják egy-egy főkör mentén. Egy-egy ilyen repedés mentén egyes gömbök szétválnak, ezek a töredék darabok is megtalálhatók a fenékmintavevővel felszínre hozott anyagban. A töredékdarabok túlnyomó része gömbcikk alakú. Az eredeti gömbfelületrész csillogó, fényes, a törési felületek ezzel szemben legtöbbször fénytelenek, de eléggé simák (I. tábla, 7.). Az apró gömbökről készült csiszolatokon kitűnően láthatók a finom egymásra rakódó CaC0 3 gömbhéjak és a középpontban levő mag. A mag alakja és anyaga különböző. Leggyakoribbak az apró kvarcitok, kvarc kristályok, de akadnak különféle alakú nehézásványmagok is. A mag színe legtöbbször élénken eltér a rárakódó hófehér kalciumkarbonát színétől (I. tábla, 5. és 6.). A gömbhéjas szerkezet jól látható azokon a töredékdarabokon is, amelyeknek törési felülete nem friss, fénytelen, hanem ugyancsak fényes és üvegszerűen áttetsző. Az anyag harmadik része igen apró, sárga, barna és feketésbarna színű ásványszemcsékből áll. Túlnyomó részük kvarc, legtöbbször szögletes, nem legömbölyödött darabokban. Közöttük akad néhány egészen apró, fehér, fényes, növekvőfélben levő oolit is, amely azonban még nem gömb alakú, hanem a mag alakjától függően szabálytalan test (I. tábla, 2.). A fentebb leírt oolitokról, amelyek termelő olajkutatakban keletkeznek, a rendelkezésre álló irodalom nem tesz említést. Kétségtelenül különleges körülmények kívánatosak ahhoz, hogy a oolitképződés folyamata megtörténjék, ellenkező esetben általánosan ismert jelenséggel állnánk szemben és a termelő olajkutakból vett fenékminta gyakran tartalmazná ezt a képződményt. Külföldi nagy olajmezők tárolókőzete egyes esetekben „oolithomok", amely 30—40%-os hasznos hézagtérfogatával kitűnő olajtároló kőzet. Közismertek természetesen az oolitmészkövek és pizzolitképződmények is, mint jó olajtárolók. Egyes olajterületeken, így a Mc. Closky Fredonia formációban, vagy a Greeck tároló mészkőben lévő oolit, jelentős tárolókőzet lévén, gyakran felmerült ezen képződmény keletkezésének kérdése is. Az irodalomban közölt számos keletkezési elmélet azonban arra utal, hogy végleges álláspont ez ideig még nem alakult ki az oolitkeletkezést illetően. Figyelemre méltó oolitkeletkezési elméletről számol be Pavlov N. V., aki az Angaro—üimszkiji oolitok keletkezéséről ír. (A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Közleményei. 1956. 4. szám.) Hivatkozik Rotpletz és Kalikovszkij elméletére, amely az oolitképződést különböző baktériumok és algák életműködésével magyarázza. Sada és mások az oolitokat mint a kolloid anyagok egy formáját fogják fel. Zavarickij A. N. ugyancsak az oolitok kolloidális keletkezésének magyarázatát tartja lehetségesnek, bár a mozgékony vízben, természetes oldatokból történő keletkezést sem cáfolja. Morze és Donni-nak sikerült karbonátos oolitokat mesterségesen előállítani kolloid közegben megfelelő kalcium és magnézium sóknak és nátriumkarbonátnak diffúziója útján. Rozsková és Szolevjev is előállított mesterségesen karbonátos oolitokat kálciumklorid, magnézium sók oldatainak'és nátriumkarbonát oldatának egymásrahatása útján. A formaalakulással kapcsolatban azt állítják, hogy a karbonátok kicsapódásánál keletkező nagy mennyiségű alaktalan (amorf) csapadék peptizál és sol-lá alakul, amely-