Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

2. szám - Ifj. dr. Szabó Zoltán: Az Eger patak öntisztulása

160 Hidrológiai Közlöny 1958. 1. sz. Dr. Szabó Z.: Az Eger-patak öntisztulása gusok eddig betű jelzést nem használtak, ehe­lyütt vezetem be az ,,E" jelölést, azaz ,,e" = = epszilon, a görög ábécé kis e betűje, jelentése : episztész = bizonytalan. Hasonló esetekkel talál­kozunk pl. nagy hordalék mennyiség szállító, vagy árvízi hullámot vivő vízfolyásoknál is, amikor is a hordalék sokasága avagy a tetemes felhigult­sági viszonyok a biocönózis mikroorganizmusai­nak és elsősorban a bioindikátorok számának csökkenését, visszaesését eredményezik, mely vi­szonyok alkalmával minősítés lehetetlenné válik. * Végső eredményként leszögezhetjük, hogyha a festői vidékű, a kirándulók kedvelt és sokat látogatott Bükk-hegységének fő-vízfolyását meg akarjuk menteni és fokozni kívánjuk az Egri pompás gyógyfürdő idegenforgalmát, valamint Kger város történelmi és helyi, turisztikai és borvidéki jelentőségét felkereső hazai és külföldi látogatók számát, akkor sürgősen rendezni kell az Eger patak vízgyűjtőjének már-már akuttá váló szennyvíztisztítási kérdéseit, melyek a mai technikánk szerint is mind és jól megoldhatók. IRODALOM (1) Knöpp, II.: Ein neuer Weg zur Daistellung biolo­gischer Vorflutuntersuchungen, erláutert an einem Gütelángsehnitt des Maines. Der Wasser­wirtschaft, 1954. H. 1. (2) Muhits, M. K.: A Duna szennyezettségének tó­mutatása. Hidrológiai Közlöny, 1955. 9—10 száma. (3) Szabó, Z.: A természetes felszíni vizek terhelésének megállapítása. Vízügyi Közlemények, 1956. A VITUKI 1955. évi munkájának beszámolója. CAM00MHU1EHHE PYMbfl 3rEP 3. Caöo Pyiieíí 3rep reteT npii noAropbíix EIOKK C AJIHHOH 87,4 KM, Ha npoT>i>KeHiiii KOTopoii BnaAaioT B Hero 26 npiiTOKOB. BflOJib pyqbH pacnojiaraioToi 8 pa3JiHMHbix npoMbiuiJieHHbix npeflnpHHTHií, OAIIH ropoA : r. 3rep H 17 AEPEBEHB. Bonpoci,i OMMCTKU CTOMHUX BOA npoMbim­jieHHbix NPEANPHJITHÜ ne peuienw n CTOHHbie BOAH ropoAa 3rep TaKMce He OMiimaioToi cooTBeTCTByioiniiM 0Öpa30M. ABTOpOM B 3-X CJiyMaHX H3YMaAHCb pe>KHMbI CT0M­Hbix BOA ii caMOomiiutHHH pyqba 3rep c rnApo6nojiorn­MecKoft TOMKH 3peHii$i. M3-3a periicTpupoBaHiiH nponecca caMOOMHu;eHii>I B I<3>KAQM MecTe B3MTH>I npoó B WHBOM C0CT0HHMH OnpeflCJlHJIHCb KOJIHHCCTBa H KaieCTBO MHKpO­0praHH3M0B, HaxoAHiunxcH B HCM. 3aTe,vi no MeTOAy KHenri-Myxww AJIFL OTAEJIBHBIX crBopoB B3ÍITIIH npoő fibuia nocTpoeHa KpitBaa pacnpeAeJieHHsi OiioHHAHKaTopoB Ha ocHOBamm miceji np0AOn>KirrejibH0CTH xapatcrepHbix 0prami3M0B, Tai< Ha3biBaeMbix őnoiiHAHxaTopoB. Ha (Jtnrypax !., 2 u 3 noKasaHbi H3MtHeHH>t pe>KHMa caiwo­omtmeHUH PYMBH 3rep OT ncToi<a AO YCTBJI na ocHOBaHiiH npoö, B35iTbix B pa3Hoe BpeMM. Ha (jnirypax BHAHO, ITO HecMOTpa Ha Oojibiiioe orpíi3HeHHe pyMbji 3rep He JICKJIIO­naeTCH K3MCHeHne pe>KHMa caMOomnnemifl OT HCTOKa AO yCTbH H B03M0>KH0CTb IipOUtCCa CaMOOMlllUeHHfl. Ha (Jjiirype 4 yi<a3biBaeTCfl npoueHTHoe pacnpeAejieHHe 3ARPH3HCHH0CTII, NAÖJUOAAEMOE no XOAV BCCX HccjieAO­BaHiiíi. IlponeHTHoemtCJioAaeTCíi B 3, xoTopoe nojiytaeTCH H3 OTHOUieHHH CyM.Mbl MHCJia npOAOJlJKHTejlbHOCTH Me­30canp0ÓHbix H nojiiicanpo6m,ix önonnAHKaTopoB i< cyMMe MHCAa npoAOJi>KHTe;ibHoc™ Bcex HaÜAeHHbix MHKpoopraHH3MüB. Ha ijíiirype 5 MO>KHO Ha6jiK>AaTb H3MeHeHMH TaK Ha3HBaeMbix noKa3aTeAeu 3arpa3HeH­HOCTH, BBeAeiiHbix aBTopoM. 3TOT noi<a3aTeJib 3arpH3­neHHOcra (M) onpeAeJiaeTca cjieAyioutHM 06pa30M : K 3,95-OH MacTH pacxoAa MapraHUOBOKHCJioro K3jihh npnöaBHTCji BejiHMHHa MHJiJiHrpaMMOB/jiHTpbi Biologi­scher Sauerstoffbedarf (BSB 5) ii pa3AejiHeTCH Ha Bejin­HHHy MHJIAIirpaMMOB/jIHTpbl paCTBOpCHHOrO KHCJIOpOAa, HO K 3T0My OTHOMEHHIO Hywiio npiiöaBiiTb eme H 10-Hi<paT­nyio BeJiHMiiiiy HaÜAeHHoro aMMiiai<a. Bejumnna noi<a­3aTeji>i 3ARPH3HENH0CTII MHCTOI O IKJBEPXHOCTHORO CTOKa HaxoAUTcs Me>KAy 0 H 1. B cjiytae pyiba 3rep, Kai< BHAHO, 3Ta BejiHMHHa HaMHOIO COAblIie, MCM 1. Ho M3MC­HeHne BtjmmiHbi M, onpeAMCHHoíí 110 XMMHMCCKHM AaHHblM, OMeHb nOXOJKC K KOJIL'ÓaHHflM, ÍIOJiyMCHHblM ÖHOJiorMMeCKHM nyTeM. JXnn oCo3HaHani«i neKOTopoii npoöbi BOAW, He noA­jie>Kameií caripoOnojionmecKOíí KBajimfinKanim ii3-3a KAKOII-JIHÖO npiimiHbi, HanpiiMep BJIHHHIW NABOAKOB, HaHOCJlHBOCTll, 3aTpaBIlTCJlbH0r0 BJ1HHHHH 11 T. A- aBTOpOM BBOAiiTca 0f)03HaMenue ,,e„. 3HaneHne nepBOil <5yi<Bbi rpetecKoro caoBa ,,e<f /o-T^y,, = 3(|)iicrcc HeonpeAt-­jieHHoe. Selbslreinisung des Eger-Baches von Dr. Z. Szabó Am Fuss des /íükk-debirges fliesst der 87,4 km lange Eger-Bach mit seinen 26 Zuflüssen. An seinen Ufern liegen 8 verscliiedene Industrieanlagen, die Stadt Eger und 17 Gemeindcn. Die Reinigung der Industrieabwásser ist ungelöst und die Reinigung der stádtischen Abwásser von Eger entspricht auoh nicht den Vorschriften. Der Verfasser hat die Bclastungsverháltnisse und die Selbstreinigungsfáhigkeit des A'grer-Baches in hy­drologischer llinsicht dreimal untersucht. Zwecks Re­gistrierung des Selbstreinigungsvorganges wurden an sámtlichen Probeentnahmestellen Menge und Qualitát der in den Wasserproben lebcnd aufgefundenen Mikro­organismen ermittelt. Anhand der liáufigkeitsnummer der charakteristischen Organismen, der sogenannten Bioindikatoren sind die Bioindikatoren- Verteilungs­kurven für die einzelnen Probeentnehmastellen nuí'ti der Methode Knöpp—Muhits konstruiert worden. Die Ahb. 1., 2. und 3. zeigen auf Grund der in verschiedenen Zeitpunkten entnommenen Proben die Veránderlich­keit der Selbst reinigungsfáhigkeit des iíjrer-Baches vom Ursprungbis zum Vorfluter. Diese Schaubilder bezeugen, dass — obwohl der Eger-Bach schwere Verunreinigun­gen erleidet — die Möglichkeit einer Selbstreinigung dennoch nicht ausgeschlossen ist, Abb. 4. zeigt die prozentuelle Verteilung der Belastung im Laufe sámt­liíther Untersuíihungen. Der Belastungsprozent ist eine Verháltniszahl, die man erhált, wenn man die Summe der Háufigkeitsnummern für die a Mesosaprob- und Polysaprob-Bioindikator-Mikroorganismen dersummier­ten Háufigkeitsnummer sámtliííher aufgefundenen Mikroorganismcn gegenüberstellt und ÍJI % ausdrückt. In Abb. 5. ist die Veránderlichkeit der vom Verfasser eingeführten, sogenannten Belastungsnummer ersicht­lich, Diese Belastungsnummer (M) lásst sich ermitteln, wenn man zum 3,95-stel Teil des Kaliumpermanganat­verbrauchs den mg/l Wert des biologischen Sauerstoff­bedarfs (BSB,) hinzuzáhlt, die Summe mit dem mg/l Wert des gelösten Sauerstoffs teilt und zu diesem Quotient den lü-fachen Ammonienwert addiert. Die Belastungsnummer von reinen natürlichen Oberfláclien­gewássern liegt zwischen 0 und 1. Wie ersichtlieh, ist dieser Wert auf der ganzen Lángé des Eger-Baches wesentlich über 1. Die Veránderlichkeit des aus den chemisclien Angaben errechneten M- Wertes hin­gegen zeigt eine Áhnlichkeit mit den Schwankungen des biologischen Bildes. An dieser Stelle führt der Verfasser die Bezeichnung ,,e" für den Fali ein, dass die Wasserprobe aus irgendei­nem Grund (z. B. Gesehiebe, Hochwasser, Giftwirkung usw.) saprobiologisch nicht qualifiziert werden kann. Das ,,e" ist Anfangsbuchstabe des griechisclien ephistes, das soviel bedeutet, wie „ungewiss". /

Next

/
Thumbnails
Contents