Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

2. szám - Véssey Ede: Termisztorok hidrológiai és mélyépítési alkalmazása

ll^If Hidrológiai Közlöny 1958. 2. sz. Véssey E.: Termisztorok hidrológiai és mélyépítési alkalmazása állások az R

3-al azonos nagyságrendűek. A hidat kb. 1,5 V-os rúdelem táplálja (E). Tekintettel a híd kis fogyasztására (8,3 mA), ez a telep igen sok mérés elvégzésére, hosszú ideig használható. (A zseblámpákban is használt elemek 200 mA-rel terhelhetők.) A kis fogyasztás ellenére figyelembe vettük, hogy a telep kapocsfeszültsége bizonyos idő után csökkenhet és ezért a műszert kompenzáló lehetőséggel láttuk el. Erre a célra szolgál az RÍ- hitelesítő ellenállás és RÍkompenzáló potenciométer. Ezek segítségével a hidat mérés előtt hitelesíteni lehet. Műszerként 22 juA-es, 3650 ohm belső ellenállású, 8 cm 0-jű, Deprez rendszerű mikroampermérőt (M) alkalmaztunk. A hitelesítő hőméréseket a választott három hőmérséklet tartományra vonatkozóan különkülön végeztük el és ennek megfelelően szerkesztettük meg a három mérőskálát. A 30 C° hőmérséklet tartománynál várható mérési hiba 0,1 C°, 20 C°-nál ugyanez már 1/5-ére csökken. Minél nagyobb műszert használunk, annál pontosabban olvasható le a hőmérséklet. A termisztor az ún. mérőfejben foglal helyet. A mérőfej alul hegyesedő, vastag, vörösréz foglalat, amely a mechanikai hatások ellen véd, a jó hővezetést biztosítja s a kábelen függesztő súlyként is szerepel. Méréskor a mérőfejet a kéterű gumikábel segítségével leeresztjük a furatba vagy kútba, a mérendő víz kívánt mélységéig. A mérőfejhez vízmentesen csatlakozó kábel hossza tetszés szerint választható meg s a várható hőhatásoktól függően más anyagból, pl. PVC-ből is készülhet. A kábelen a métereket külső jelzéssel láthatjuk el. Az általunk összeállított műszerdoboz max. mérete 180 x 110x70 mm és súlya 0,80 kg. Ha a mérőfejet folyadékba mártjuk, kb. 2—3 perc alatt a vörösrézfoglalat és a benne elhelyezett termisztor felveszi a közeg hőmérsékletét. Ennek következtében a termisztor ellenállása megváltozik, ami a híd egyensúlyának megbomlására vezet. A' hőfokra hitelesített (M) műszeren a hőmérséklet közvetlenül leolvasható. A budapesti Lukács fürdő vízkeverő medencéjének építésénél javaslatot tettünk arra, hogy a különböző kevert és tárolt termálvizeknek, a medence betonjának, valamint a körülötte lévő talajrétegeknek hőmérsékletét a szivattyúgépház kapcsolótábláján egy műszer segítségével mérjék a 3. ábrán bemutatott kapcsolás alapján. A műszer bármilyen számú mérőhely mérésére alkalmas. Minden mérőhelyen fixen beépített termisztort alkalmazunk. Ezeket a K

2 kapcsoló segítségével kapcsoljuk be. A (E) telep feszültségingadozásai esetében a (M) műszert (P) potenciométer és (R

2) etalon ellenállás segítségével hitelesítjük. A „Tungsram" termisztorok katalógusa szerint a fenti kapcsolás számos helyen alkalmazható : motorok hűtővizének, kipufogó gázoknak, forgórészeknek, transzformátoroknak hőmérséklet mérésekor. A Földmérő és Talajvizsgáló Iroda jelenleg készülő gammaszondás műszerkocsijához egy mélységi vizek mérésére is alkalmas termisztoros hőmérőt állítunk össze. Ennek segítségével a többszáz méter mély, vízzel telt furatokban, kutakban, — a mutatkozó gamma-aktivitáson kívül — a szondába épített termisztoros műszerrel a víz hőmérséklete is folyamatosan regisztrálható. Hidrológiai szempontból az ilyen módon, nagy pontossággal végzett hőmérséklet mérés az egyes vízrétegek azonosításakor jelentős. Hozzászólás Cziráky Józsefnek az 1957. 4. sz. Hidrológiai Közlönyben megjelent Felszíni áramlások a Hévízi tavon c. dolgozatához Cziráky Józsefnek a címben említett dolgozatából tűnt ki, hogy az 1941. XXI. 1—6. sz. Hidrológiai Közlönyben megjelent ,,A hévízi tó hőmérsékleti viszonyairól" című dolgozatomban mulasztást követtem el, mégpedig azt, hogy nem írtam le az áramlás vizsgálataim metodikáját. Ezt kívánom most pótolni, a későbbi esetleges viták elkerülése végett. Az áramlások ellenőrzését magam és munkatársaim úgy végeztük, hogy egy 70 cm széles, 140 cm hosszú, a két végén 15x15 cm vastag négyszögletes doronghoz szögelt 2—2 deszkából álló tutajon, a két deszka között nyugvó két karunkon mozdulatlanul lógva vitettük magunkat az árral. Egy-egy ilyen megfigyelés 1 y

2—'2 óráig is eltartott. A vizsgálatot a fürdőidény vége felé, szeptember hónapban végeztük, amikor fürdőzők már alig voltak a tóban. Olyan időpontot is választottunk, amikor fürdőző nem zavarhatott a déli záróra alatt. Minthogy így az egész testünk hosszában lógva vitt az ár bennünket, vagyis legalább 150 cm mélyen úszott a testünk a tutajjal, nemcsak felületi áramlást figyeltünk meg ilyen módon, hanem 150 cm vastag vízréteg átlagos áramlási viszonyait. Az áramlásokat a kb. 8—10 m-es átmérőjű, nyugodt víz mellett jól látható köralakú forrás szélének minden egyes pontjáról kiindulva figyeltük. Vagyis nemcsak a forrás északi szélétől kiindulóan, mint azt Cziráky végezte, hanem a kör minden pontjáról. Megjegyezni kívánom, hogy a forrás északi felétől kiinduló áramlások egyébként a leggyengébbek és leglassúbbak is. Cziráky úszójának a súlya 26 dkg volt, míg a mi tutajunk és testünk lényegesen nagyobb súlyt képviselt. A túl könnyű úszóval való megfigyelés azért nem helyén való Hévízen, mert a tó tele van helyenként lótuszlevelekkel és úszó iszaphordalékkal, ami eltéríti vagy megakasztja a könnyű úszót útjában. A leírt áramlásvizsgálati mód alapján született meg az az áramlási térkép, amit a fent említett dolgozatomban leközöltem, s minthogy abban a vizsgálati módszert megemlíteni elmúlasztottam, így kívánom pótolni ezt a hiányosságot. Moll Károly dr