Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)
2. szám - Dr. Frank Miklós: Kísérletek az ásványvizek biológiai aktivitásában bekövetkező változás kifejezésére
Hidrológiai Közlöny 1958. 2. sz. llf.3 "DAT TV! TTí)T OPT \ A szerző tanulmányában azokról a kutatásokról számol be, amelyekIJ.'l I JI 1 J\ / v7 ÍrV ben az ásványvizek bioaktivitását vizsgálta. Ennek jellemzéséül a katalitikus hatás változását választja és ezt igyekszik matematikai formulával kifejezni. A törekvés újszerű, és a balneotherápia szempontjából igen nagy gyakorlati jelentőségű. Kísérletek az ásványvizek biológiai aktivitásában bekövetkező változás kifejezésére Dr. FRANK MIKLÓS* Régi orvosi megfigyelés, hogy a gyógyforrásnál végzett fürdőkúra és ivókúra eredményesebb, gyógyító hatása kifejezettebb. Ennek a tapasztalati ténynek még hiányzik a tudományos alátámasztása, jóllehet az eddigi kutatások során számos feltevés hangzott el magyarázatára, összefüggésbe hozták a hatásváltozást az ásványvíz radioaktivitásával, egyes nyomelemekkel, a víz fizikai, kémiai szerkezetében bekövetkező változásokkal, katalytikus hatásával. Értékes adatokkal gazdagították ismereteinket azok a kutatások, amelyek biológiai módszerek felhasználásával nyújtottak betekintést az ásványvizek hatásmódjába. Frezenius és Harjmder 1926-ban kiterjedt vizsgálatokat kezdeményeztek az ásványvizek biológiai sajátságainak megismerésére. Harjmder a wiesbadeni termálvizet választotta kísérleti célra. Megfigyelési körébe vonta az ásványvíz hatását a haemolisisra, fermentatív és katalytikus folyamatokra, az élesztősejtek oxigénfogyasztására, fagocytosisra, a harántcsíkolt izomzat összehúzódó képességére. A széleskörű vizsgálatokból kitűnt, hogy az ásványvíz fokozza a diastase keményitőbontó hatását, az aminosavak oxidációját, az élesztősejtek oxigénfogyasztását. Hazánkban hasonló vizsgálatokat Bogárdi Iván végzett. Megerősítette kísérleteivel a diastase tevékenység fokozódását, megfigyelte, hogy ásványvíz injectiója után tengerimalacokon nagyfokú nehézlégzés lép fel. Számos kutató foglalkozott az ásványvizeknek a magvak csírázására, a növények fejlődésére gyakorolt hatásával. Stransky 50 különböző ásványvíz hatását vizsgálta a borsó csírázására. F. és M. Bukatsch a gasteini radioaktív termálvíznek a csírázó magvakra kifejtett hatását tanulmányozták. Vizsgálataik szerint a termálvíz a magvak csírázását kifejezetten gátolta, viszont a növekedést, a gyökér fejlődését szembetűnően előmozdította. Az ásványvizek látszólag ellentmondó viselkedésének megoldásával Dybowski foglalkozott. Napraforgó, bab, borsó és tökmagokat tett termálvízbe, felmelegített termálvízbe és vízvezetéki vízbe. A csírázó magvak gyökérhosszúságát mérte. A mérési eredményekből kitűnik, hogy a legkedvezőbb fejlődési feltételeket a felmelegített termálvíz biztosította; a magvak gyökérzete a leghosszabb volt. A vízvezetéki vízzel öntözött * Az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet (igazgató : Dr. Farkas Károly az orvostudományok doktora ; tudományos vezető : Dr. Schulhof Ödön oandidátus) közleménye. magvak fejlődése is jó volt. A legkedvezőtlenebb eredményeket a termálvízzel öntözött magvaknál észlelte. További kísérleteit kiültetett palántákon folytatta; egy hónapig öntözte az egyes palánta csoportokat vízvezetéki vízzel, termálvízzel és felmelegített termálvízzel. Egy hónap múlva már látható volt, hogy a palánták közül a termálvízzel és felmelegített termálvízzel öntözöttek fejlődtek a legjobban, míg a vízvezetéki vízzel öntözött palánták fejlődésükben visszamaradtak. Dybowski a vizsgálatai során szerzett megfigyeléseinek magyarázatára feltételezi, hogy a friss ásványvízben két tényező van —- egy fejlődést gátló labilis faktor és egy fejlődést előmozdító stabilis faktor. A friss ásványvízben a labilis faktor fejlődést gátló hatása áll az előtérben. Állás közben — a víz öregedése közben —- vagy a felmelegítés következményeképpen a labilis tényező elpusztul és a stabilis faktornak a növényfejlődést előmozdító hatása érvényesül'. , Dybowski kísérleteit a johannesbadi ásványvízzel végezte és az ásványvíz eltérő viselkedését az ásványvízben levő nyomelemekkel hozta összefüggésbe. A termálvizek eltérő biológiai viselkedésének értelmezésével Vouk is foglalkozott. Felfogása szerint ez az ásványvíz szerkezetében végbemenő változás következménye lehet, mert mialatt a föld mélyéből feltörő, nagy nyomás alatt álló, magas hőmérsékletű víz a térszínre jut, mélyreható változások érik, mert mind nyomása, mind hőmérséklete lecsökken. Az ásványvíz viselkedésének megváltozásával találtam szembe magam, amikor a Margitsziget-i II. számú forrás katalitikus hatásának (K. H.) vizsgálatával foglalkoztam. Kísérleteim arra irányultak, kimutatható-e valamely szabályszerűség a K. H. lefolyásában és meghatározható-e a reakció sebessége. Az ásványvíz K. II.-a az ásványvízhez hozzátett H 20 2 bontását meggyorsító tényező. A jelenlegi felfogás szerint a hatás hordozója a ferro ion (Starkenstein). Kísérleteimben úgy jártam el, hogy oxydimetrias titrálással az első napon több órán át óránként, majd később hosszabb időn keresztül naponként meghatároztam az ásványvíz által el nem bontott H 20 2 mennyiségét. A kiindulási értékből levonva a titrálással kapott értékeket, megkaptam az ásványvíz által elbontott H 20 2 mennyiségét. Minthogy a reakció során egy anyag — hydrogénhyperoxid — molekulái bomlanak el, tisztázásra várt, vajon az értékek eleget tesznek-e a monomolekuláris reakció feltételeinek.
