Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
1. szám - Bányai Barna: A karbonilszulfid bomlása vizes oldatokban
76 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 1. sz. Bányai B.: A karbonilszulfid bomlása vizes oldatokban A karbonilszulfid kolorimetriás meghatározása Bevezetőnkben már említettük, hogy eddig az ásványvíz-elemzések alkalmával a szulfid-iont határozták meg kolorimetriásan — Maucha eljárása szerint — és ezt az értéket az 1,875-ös szorzószámmal számították át karbonilszulfidra. A jodometriás meghatározással párhuzamosan kolorimetriás meghatározásokat is végeztünk. A meghatározások eredményeit a 3. táblázatban tün:í. táblázat 0 C°-on Jodometriás meghatározás' Kolorimetriás meghatározás Eredeti koncentráció CK 5' 20' H 2S mg/1 COS mg/1 S mg/1 0,00 3,09 0,00 0,10 0,22 0,00 3,09 0,00 0,10 0,20 0,00 9,02 0,00 0,10 0,20 0,00 0,00 0,10 0,20 0,00 13,34 0,00 0,15 op. 0,00 0,20 op. 0,00 18,73 0,00 0,25 op. 0,00 0,30 op. tettük fel. Az első oszlop a savanyú jodometriás, a második oszlop a lúgos jodometriás meghatározások eredményeit tartalmazza, míg 3—4—5 oszlop a kolorimetriás eredményeket. A Maucha-féle szulfid meghatározásnál az .ólomacetát hozzáadásakor azonnal jelentkezik a barna színű ólomszulfid. Karbonilszulfid esetében, amint az a táblázatból is látható, a kémszer hozzáadásakor nem észlelhető színeződés. Ez azt jelenti, hogy a karbonilszulfid nem reagál azonnal az ólomacetáttal. Öt perc eltelte után észlelhető enyhe színeződés. Ez az érték azonban csak egy kis hányadát teszi ki a karbonilszulfid mennyiségének. További álláskor fokozódik ugyan a színeződés, tehát több szulfid-ion lép reakcióba az ólomacetáttal, de még ez a mennyiség is csak egy tört részét méri a jelenlévő karbonilszulfid mennyiségének. Miután ezek az eredmények nem voltak kielégítőek a karbonilszulfid teljes mennyiségének meghatározására, kísérleteket végeztünk más nehéz fémsókkal (Ag+, Hg++, Fe+++, Ni+ + , Cu++ stb.), de ezekkel sem kaptunk elfogadható eredményt. Ekkor a pH változtatásával kísérleteztünk 7 pH-tól 13 pH-ig, de így sem kaptunk megbízható értékeket. A 3. táblázat eredményeit összegezve, megállapíthatjuk, hogy 0 C°-on a karbonilszulfid kolorimetriásan nem határozható meg. A 20 perces állási idővel kapott eredmények nem reprodukálhatóak megnyugató módon, tehát az így kapott értékekből nem lehet a teljes mennyiségre következtetni. Lehetetlenné teszi a meghatározást az is, hogy 20 perc eltelte után az oldat opalizál. A 4. táblázat a magasabb hőmérsékleten végzett kísérleti eredményeket tünteti fel. Összehasonlítva a második és ötödik oszlop eredményeit, 4. táblázat Hőmérséklet Jodometriás meghatározás Kolorimetriás meghatározás Hőmérséklet Eredeti koncentráció 0' | 5' | 20' Hőmérséklet H 2S mg/l COS mg/l S— mg/l 10 C° 0,26 5,48 0,10 0,15 0,20 0,25 op. op. 20 C° 0,75 2,68 0,30 0,30 0,70 0,75 op. op. 30 C° 1,15 6,95 1,00 1,05 1,05 1,10 op. op. 40 C° 3,62 2,93 3,45 3,50 3,50 3,50 op. op. 50 0° 12,00 13,14 8,00 10,00 11,00 10,00 11,00 op. op. azt látjuk, hogy ezek közel egyező értéket mutatnak. Kivételt képez az 50 0°-nál kapott kolorimetriás érték, amely kisebb, mint a savas jodometriás érték, mert itt négyszeres hígítást kellett alkalmazni, míg az előző vizsgálatoknál a kisebb töménység miatt nem kellett hígítani. A második GS cLZ ötödik oszlop eredményeinek jó egyezése azt bizonyítja, hogy a kolorimetriás módszerrel csak a kénhidrogént lehet kimutatni, míg a karbonilszulfidot nem. A karbonilszulfid teljes mennyiségének meghatározására csak a lúgos jodometriás eljárás alkalmas. PA3JI0>KEHHE CEPHMCTOrO KAPEOHMJ1A (COS) B BO^HblX PACTBOPAX B. BOHRU HaMii nojiyqeH ra3 cepmicroro Kap60HiiJia, KOTopbiü 6bin OTBEAEH B AECTHJIJIHPOBAHHYIO BOFLY, iiMeioinyio TeMnepaTypy 0 C°.H3 HacbiineHHoro pacTBopa cepmieroro KapőOHiijra (npwwepHO 200 Mr/n), nojiyieHHoro TaKHM nyTeiw, pa36aBJiHJincb c noMombio flecTiiJuinpoBaHHOii BOflbi npH 0 C° CTaHflapTHbie pacTBopw >xejiaeMOH KOHueHTpauHn. Bbijio yeraHOBJieHO, MTO CEPHHCTBIÜ napSomui B BOflHOií cpeae ripn TeMnepaType 0 C° 3a 6 — 8 MacoB He pa3JiaraeTCH HA cepmiCTbiii Boaopo« (H 2S), HO C yBeJiHMeHiieM TeiwnepaTypbi pacTBop pa3JiaraeTCH. PaccMaTpuBancfl Bonpoc o TOM, MTO B KAKOFT Mepe pa3naraeTCH pacTBop npH TeMnepaTypax 10, 20, 30, 40 h 50 C° ii nojiyiujiocb, MTO C yBeJimemieM TeMnepaTypbi creneHb PA3JIO>«EHH5I TAK>«E NOBBIMAETCH. npoBOAiiJiHCb flajibHeiíiiiiie uccJieflOBaHiia no pa3jio>KeHHK) pacTBopa eepHHCToro KapSoHnna B menoMHOß cpefle'H nojiyMHiiocb, MTO K nojiHOMy paBJioweHino «a>Ke npn 6onee BMCOKHX TeMnepaTypax HeoSxo/uiMO BPEMH B 7 Mac. Die Zersetzung von Karbonilsulfid in Wasserlösungen von B. Bányai Die Abhandlung befasst sich mit der Zersetzung von Karbonilsulfid in Wasserlösungan. Es wird festgestellt, dass die Wasserlösung voin Karbonilsulfid in Nitrogengas bei 0 C° längere Zeit hindurch aufbewahrt werden kann, bei höheren Temperaturen sich jedoch auf Schwefelhydirogen zersetzt. Das Ausmass der Zersetzung steigt mit der Temperatur. Noch rascher vollzieht sich diese in (basischen Medien, zur vollständigen Zersetzung ist aber auch in basischer Umgebung und bei höherer Temperatur ein Zeitraum von mindestens 1 Stunde notwendig.
