Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
1. szám - Dr. Papp Szilárd–Gaál Lászlóné–Hódos Györgyné: Ásvány- és gyógyvizeink csoportosítása
Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 2. sz. 61 VÍZKÉMIA Az ásvány- és gyógyvizek osztályozása különböző szempontok szerint történhet. Szerző megkísérli egy új beosztás ismertetését, amely az ásvány és gyógyvizek kémiai ós fizikai tulajdonságán alapszik. A beosztás célszerűnek látszik. — Ásvány- és gyógyvizeink csoportosítása* dr. PAPI' SZILÁRD, GAÁL LÁSZLÓN^ és HÓDOS GYÖRGY NÉ Az ásványvizek kémiai szempontból az egyéb vizektől nagyobb oldott szilárd alkotórész vagy oldott gáztartalmukban különböznek. Bizonyos esetekben csak kismennyiségben és ritkán előforduló vegyületeket, illetve ionokat tartalmaznak. Fizikai szempontból a különbség többnyire magasabb hőmérsékletükben, nagyobb fajsúlyukban, jobb elektromos vezetőképességükben, nagyobb ozmozisos nyomásukban és esetleg radioaktív tulajdonságukban nyilvánul meg. Kémiai szempontból általában akkor beszélhetünk ásványvízről, ha 1 liter vízben legalább 1000 mg szilárd alkatrész van feloldva. Miután a közönséges vizek összes oldott szilárd alkatrészeinek mennyisége többnyire ez alatt a határ alatt marad, ezért ennek alapján az ásványvizek a közönséges vizektől kémiailag megkülönböztethetők. Az ásványvíz gyógyvíznek, fürdőtörvényünk szerint akkor minősíthető, ha vegyi összetételénél vagy fizikai tulajdonságainál fogva gyógyhatása van. Az ásvány- és gyógyvizek oldott alkatrészeinek természeteseknek kell lenniök, tehát csak azokat az alkotórészeket tartalmazhatják kisebb-nagyobb mértékben feloldva, melyekkel földalatti áramlásuk során érintkezésbe kerültek. Ezekben a bonyolult oldási folyamatokban nagy szerepe van a víz hőmérsékletének, a nyomásnak és az időtartamnak is. A víz sok alkotórészét egyszerű oldással változatlanul hozza a felszínre. így pl. a konyhasót, gipszet, vagy a keserűsót stb. A rosszul oldódó vegyületek egész sorát kémiai behatások következtében főleg az olyan ásvány- és gyógyvizekben találhatjuk meg, amelyek a kémiai hatásokra alkalmas gázokat tartalmaznak. Legfontosabb szerepe ezen a téren a szénsavnak, a kénhidrogénnek és az oxigénnek van, mert a karbonátos kőzetek és szilikátok, valamint a vas, a mangán vegyületei csak ezeknek a gázoknak a hatására válnak a vízben oldhatókká. Az ilyen oldási folyamatok útján keletkezett vizeket tekinthetjük természetes ásvány- vagy gyógyvizeknek. Az olyan víz, amelybe ásványi anyagokat mesterségesen kevertek, nem tekinthető természetes ásványvíznek. A víznek azonban akkor is lehet ásványvíz jelleget tulajdonítani, ha oldott szilárd alkatrészeinek mennyisége nem éri el az 1000 mg/l-t, de oldott gáztartalma jelentékeny mennyiséget tesz ki. így pl. ásványvíznek tekinthető az olyan 1000 mg/l oldott szilárd alkatrésznél kevesebbet tartalmazó víz is, melynek szabadszénsav tartalma legalább 1000 mg/l. Ásványgyógyvíznek tekinthetők az 1000 mg/l-nél kevesebb oldott szilárd alkatrészt tartalmazó vizek * Közlemény az Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztályából. közül azok is, melyek ritkán előforduló, de biológiailag aktív elemekből már kimutatható csekély mennyiséget tartalmaznak. Ilyen elemek, illetve ionok lehetnek a litium, bróm, jód, fluor, arzén, kén stb., valamint a bórsav, kovasav vegyületei és végül a rádium, illetve a rádiumemanáció. Sok esetben az ásvány- és gyógyvizek a közönséges vizektől még magasabb hőmérsékletükben is különböznek. A víz hőmérsékletének az évszakoktól függetlenül állandónak kell maradnia és a környezet átlagos évi hőmérsékletét lényegesen meg kell haladnia. Az a minimális hőmérséklet, amelyet a víztől megkívánünk, hogy hőmérséklete alapján gyógyvíznek minősíthessük, az irodalom szerint 20 C°. A gyógyvizek fogalmának pontos kémiai körülhatárolása talán napjainkig sincs teljesen megoldva. Kétségkívül gyógyvíz alatt olyan vizet értünk, amely orvosilag megállapítottan gyógyhatással rendelkezik. Vannak olyan vizeink, amelyek üdítő italként, mint ásványvíz és ivókúra céljára, mint gyógyvíz kerülnek forgalomba, pl. a parádi víz. A gyógyvizek fogalma tehát kémiailag mindezideig még pontosan körülhatárolva nincs, ezért kémiai alapon a vizet ásvány- vagy gyógyvíznek többnyire csak akkor tekinthetjük, ha hőmérséklete vagy a benne oldott alkatrészek mennyisége, illetve biológiailag aktív anyagok egyike is az alábbiakban feltüntetett határértékeket eléri vagy meghaladja. A mai tudományos ismereteink alapján ezeketahatárértékeket egyes esetekben hazai voanatkozásban a külföldi fürdőkönyvekben szereplő határértékektől eltérően állapítottuk meg: Oldott szilárd anyag Szabad szénsav ( ;0 2 Litium-ion . . . Li + Stroncium-ion . Sr + + Bárium Ba + f Vas-ion, ha 00 2> 1000 mg/l Fe+ + Vas-ion, ha C0 2 < 1000 mg/l Fe + + Alumínium-ion A1+ + + Mangán-ion . . Mn + + Bromid-ion . . . Br — Jodid-ion J~ Fluorid-ion . . . F~ Hidrogénarzenát-ion . HAs07 Hidrogénfoszfát-ion . . HPO7" Szulfid vagy titrálható kén S- ~ Metabórsav . . . HBO., Metakovasav . HjSÍOíj legalább 1000 mg/l legalább 1000 mg/l legalább 1 mg/l legalább 10 mg/l legalább 5 mg/l legalább 10 mg/l legalább 20 mg/l legalább 20 mg/1 legalább 10 mg/l legalább 5 mg/l legalább 1 mg/l legalább 2 mg/l legalább 1,3 mg/l legalább 1 mg/l legalább 1 mg/l legalább 5 mg/l legalább 50 mg/l
