Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
1. szám - Véssey Ede–Czerny Győző: A talajvíz mozgásának vizsgálata radioaktív izotópok és nyomjelző ionok segítségével
54 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 1. sz. Véssej'—Czerny: A talajvíz mozgásának vizsgálata rélő képessége miatt, továbbá a nagyfelületű iszap- és agyagtalajok. Kiugró értékeket adott a beton, tőzeg és a salak. Meg kell jegyezni, hogy a rázásos vizsgálatoknál kapott adatok a lehetséges adszorpció max. értékeit közelítik meg. Ilyen mértékű adszorpcióval a talajban természetes viszonyok között sohasem kell számolnunk. Ezek az értékek inkább arra használhatók fel, hogy az egyes talaj féleségek adszorbeáló hatását összehasonlíthassuk . Kovách Á. [8] humuszanyagokkal kation adszorpciós oszlopon, ionkicserélő kísérleteket végzett és néhány kationra a következő adszorpciós sorrendet találta: Ag+ <Ni++ <Co++ <Cu++ <Ba++ <Pb++ <U0 2++ <Fe+++ <Th+ ++ + A vizsgálatokból is kitűnik, hogy az adszorpció általában a vegyértékkel és az atomsúllyal nő. Saját eredményeink azt mutatják, hogy a cink a közölt adszorpciós sorban a nikkel és kobalt közé sorolható. Összefoglalásunk kereteit meghaladná a kationok adszorpciójával kapcsolatos kísérleteinknek és azok eredményeinek részletes ismertetése. Az előzőkben már említettük, hogy bizonyos talaj fajtáknál nagyobb mennyiségű só adagolására van szükség. A helyszíni tapasztalatok és a rázásos vizsgálatainknál kapott eredmények alapján az a gyakorlat alakult ki, hogy 4—6 kg sót adagolunk az indikáló furatba abban az esetben, ha a vízvezető talajrétegből vett három talajmintában — a leírt vizsgálati módszerek alkalmazása mellett — 1 g száraz talaj által adszorbeált Cu + + , vagy Zn + + ionok mennyisége átlag 6 mg/g alatt van. Amennyiben ez a mennyiség 6 és 8 mg/g közötti, úgy a fenti mennyiségű só feloldódása után a sóadagot megismételjük. 8 mg/g Cu + + és Zn + + -nál nagyobb adszorpció esetében a vizsgálat eredménye általában kétséges. Ezek a mennyiségek csak abban az esetben érvényesek, ha a kémlelő furatok és az indikáló furat közötti távolság — iszap- és iszapos homoktalajoknál 3—3,5 m-nél, ennél vízáteresztőbb talajban pedig 5 m-nél nem nagyobb. Amennyiben a választott távolság ezek1-—*7 * 100 "700 mm "t I" Üveg kod Sáodogoló csó vízzel telitelt Perforált gumicsövek , fa, aJ 3. ábra. Betörő víz azonosítása tárház pincéjében nyomjelző ionok segítségével Puc. 3. MCeHmuipVKCífUH ebiöueawiqeücn eodbi e nodeajie CKAada c noMOUfbw CAedoyKa3ameAbHbix UOHOB Fig. 3. Identification of seepage water in the basement of a warehouse by tracing ions nél nagyobb, úgy a betáplálásra kerülő só menynyiségét' növelni és az indikálás folyamatosságát biztosítani kell. Indikátorionok mozgássebessége a talajvízben Az indikátorként a talajvízbe juttatott ionok mozgása két csoportba osztható tényezők eredménye: 1. az áramló talajvíz mozgató hatása, 2. más fiziko-kémiai erőhatások, melyek közül a diffúziós erők által létrehozott mozgások a legszámottevőbbek. Ha tehát kizárólag a talajvíz mozgásának sebességét akarjuk mérni és az említett második erőcsoport mozgató hatása jelentékeny mértékű, úgy azt az észlelt sebességből le kell vonnunk. A következőkben ismertetjük a kísérletünket, amelyben azt az indikátor-mozgást vizsgáltuk, ami nem kifejezetten a talajvíz áramló mozgásának következménye. A kísérleteket különféle, főleg mesterségesen összeállított szemszerkezetű talajokkal végeztük el, amelyek az ionokat csak igen kismértékben adszorbeálják. Az 3. ábrán bemutatjuk a diffúziósebesség mérésére használt üvegkád metszetét és felülnézetét. A kád egyik végében, a végfalától 10 cm-re, fapálcákból, 3 cm belső 0-jű sóadagoló csövet készítettünk, amelyet kívülről többrétegű gézzel vontunk be. A kád hossztengelyében, 10—10 cm távolságra 5 db 1 cm belső 0-jű perforált gumicsövet helyeztünk el. Ezek felületét is gézzel csavartuk körül. A kádat 10 cm magasságban talajjal töltöttük fel. Első esetben az adszorpciós kísérleteinknél is felhasznált rákosi homokkal, mint természetes szemszerkezetű, de zavart talajjal. A további kísérleteket 20 mm-nél kisebb szemnagyságú mosott, szétrostált dunakaviccsal végeztük el. A kavicsot háromfelé rostáltuk éspedig 0—2, 2—5 éí 5—20 mm 0-jű frakciókra. Az így kapott talajok szemeloszlási görbéit, mértékadó szemnagyságát és számított vízáteresztőképességét a 4. ábra mutatja be. Az üvegkádban elhelyezett 10 cm vastagságú légszáraz talajréteget kézzel tömörítettük be majd csapvízzel lassan telítettük mindaddig, amÍ£ a talaj lesimított felszínét a víz 2—3 mm-re meg közelítette. A telítéshez szükséges vízmennyiségei mértük. A sóadagoló csőbe porítva annyi rézgáli cot helyeztünk el, amennyi a számítás szerint ele gendő volt ahhoz, hogy a kádban lévő összes vÍ5 kb. 2000 mg/l Cu + +-t tartalmazzon. A só behelye zésének időpontjától számítva, a talajok szem szerkezetétől függő, különböző időközönként a; ionok előrehaladását a perforált gumicsövekbei
