Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
4. szám - Gánti Tibor: A naszályi karszt
384 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 4. sz. Gánti T.: A naszályi karszt [4] Kadié Ottokár: Jelentés az 1917—1919. évben végzett barlangkutatásaimról. Barlangkutatás, VII. k. 1919. p. 14. [5] Kessler Hubert: A zsombolyok keletkezéséről. Barlangvilág, II. köt., 1932. 3—4. sz. p. 20. [6] Kubacska András : Adatok a Nagyszál környékének geológiájához. Földtani Közi. LV. p; 150. 1926. [7] Leél—Össy Sándor : Morfológiai vizsgálatok a Váekörnyéki triászrögökön. Földr. Ért. I. évf. 1952. 2. füz. p. 363. [8] Nagy László: A pincevölgyi kőfülke. Turisták Lapja, 42. évf. 1930. 8—9. sz. p. 278. [9] Noszky Jenő id. : A. Cserhát hegység földtani viszonyai. Bp. 1940. [10] Tra gor Ignác : Vác és határának hely- és ingatlannevei. Vác, 1935. [11] Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig. Vác, 1937. [12] Szentkereszti (Locsava) Sándor: Vác környékének morfológiája. (Disszertáció). Bp., 1941. Der Karst im Naszály Von T. Gánti Das Dachsteinkalkmassiv des Berges Naszály im Norden von Vác ist ein für Karsterscheinungen geeignetes Gebiet. Auffallend sind ausser den allgemeinbekannten Karsterschcinungen die verhältnismässig kleinen trichterartigen Eintiefungen, von denen bewiesen werden konnte, dass sie als noch nicht geöffnete Felsenschächte zu betrachten sind, also eine Z wischen phasc der Felsenschachtbildung darstellen. Im Berg lassen sich drei Höhlengebiete umgrenzen. Das südwestliche und das nordöstliche Höhlengebiet ist auf Thermalquellen zurückzuführen ; die grösste Höhle in ersterem ist die Höhle von Pincetölgy, in letzterem die Höhle Násznép. Ausser diesen konnte eine neue Wasserschlinghöhlc am Gipfel des Berges erschlossen werden ; die dazuhörige Quellenhöhle wurde in der Berglehne ebenfalls aufgefunden, jedoch in bereits inaktive m Zustand. Sie wurde J S 'ZÍ'HÍŐ-Höhle genannt. Sie ist eine typische, wahrscheinlich mehrstöckige Durchgangshöhle. Die weiteren Forschungen lassen neue Ergebnisse erwarten. Kísérletek a tiszafüredi öntözőrendszerben A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (igazgató: Ihrig Dénes) az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság közreműködésével 1957. iszept. 2—14. közölt a tiszafüredi öntözőrendszer csatornáiban hidraulikai kísérletsorozatot végzett, amely hazánkban az első öntözőrendszerekre vonatkozó helyszíni vizsgálat volt. A vizsgálatok a főcsatorna felső 20 km-es szakaszára T.iszaörvénytől—Kunmadarasig és 5 mellékcsat csrn a kiágazására terjedtek ki. (A csatornarendszer ismertetése az öntözésügyi Közlemények 1940—41. évi számában található.) A vizsgálatoknak gyakorlati és elméleti célját az alábbi téma szerinti csoportosítás foglalja össze. I. Az üzemelési rend általános irányelved a tiszafüredi főcsatorna felső szakaszán. 1. A csatorna feltöltése és (kiürülése. a) a leérkezési idő, b) a feltöltési idő, c) az ürítési idő. 2. Az üzemvízsziint tartása (zsilipkezelés), a) hcsszú időtartamú, állandó jellegű üzemelés (permanens állapot) esetén, b) rövid időtartamú üzemelés (nem 'permanens állapot) esetén, c) a zsilipek időbeli szabályozása. 3. A rendszer visszaállítása, a) a csatorna műtárgyai (zsilipek, bujtatcik). b) a csatornahíd, c) a szivattyúk, d) a burkolt csatornák. II. Üzcmvízcsatonnák általános hidraulikai vizsgálata. 1. Az árhullám levonulása mesterséges medrekben. 2. A felszíngörbók alakulása. 3. Mesterséges medrek vízszállítása. 4. Hordalék vizsgálatok. Elsődleges feladatként az állandó üzemvízszinttartáshoz szükséges zsilvpkezelési rend kidolgozásához szükséges adatokat kíváinituk beszerezni. Az állandó üzemvízszinttartás előnye az, hogy a főcsatornában mozgó és az öntözők mészére kiszolgáltatott vízmenynyisége-k viszonylag iköninyen és pontosan meghatározhatók; a telepek egyszerűen üzemeltethetők; a víz adagolható és irányítható. A mellékcsaitornában a szükséges vízszint és vízhozam könnyen biztosítható, a fölösleges szivattyúzási idő erősen csökkenthető. A kísérletek alapján vizsgálni kívánjuk az üzemvízszint tartásához szükséges zsilipkezelést hcsszú idejű egyenletes és sűrűn változó vízhozam esetén, a bögéik telési és ürülési, az árhullámok leérkezési idejét; a vízszint alakulását különböző vízszállítás esetén; a szivattyúk, a csatornák és a műtárgyak vízszállítását. A vizsgálatok ezen kívül általános hidraulikai szempontokra is kiterjednek: az árhullámlevonulás körülményeire mesterséges medrekben, a felszíngörtoék alakulására, a háromváltozós vízhozamgörlbék alkalmazási lehetőségeire és hordalékvizsgálatokra. A kísérlethez differenciál-mainamáterekeit,! piezométercsöveket és rajzoló mércéket szereltünk fel és kereken 50 vízmércét állítottunk fel. A leérkezési idő vizsgálatokhoz 50 omHes ibotúszókat használtunk, amelyekből Tiszaörvényből egyes napokon 10—12-t is indítottunk. A vízmércéket a kísérlet jellegének megfelelően 5 perctől X óráig terjedő időközökben, zömét 15 percenként észleltettük. Sebességmérő szárnnyal 20 helyen kereken 300 vízhozammérést azaz 7500 sebességmérést végeztünk. A 'gyors vízszínváltozások idején a változás hatásának figyelembevételére külön mérési módszert alkalmaztunk. Egyes kísérleteknél 2—5 percenként meghatározott pontokban mértük a sebességet, s így adatokat kívánunk kapni a vízszínváltozás és sebességváltozás összefüggésére. Az óriási tömegű adathalmaz feldolgozása során valószínűleg még újabb vizsgálatokra is lesz lehetőség. A vizsgálatok adatai feltárják az automatikus vízszintszabályozó és adagoló berendezésekhez szükséges műszaki lehetőségeket is. A kísérletek alapján zsilipkezelési segédleteket kívánunk kidolgozni és javaslatot óhajtunk tenni az üzem ellenőrzéséhez szükséges mérőeszközökre. A kísérletsorozatba n — a csatornaőrökön és szivattyúgépészeken kívül — összesen 7 mérnök, 6 technikus, 5 műegyetemi hallgató, 24 észlelő és 5 gépkocsi működött 'közre. A kísérletet az öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet is támogatta és a hazánkban tartózkodó jugoszláv vízügyi küldöttség, az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság képviselői is megtekintették. Starosolszky ödön „HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY" Felelős szerkesztő: Kovács György — Kiadja a Műszaki Könyvkiadó V., Bajcsy-Zsilinszky út 22. Telefon: 113-450 Felelős kiadó: Solt Sándor — Megjelent 970 példányban Előfizetés: a Posta Központi Hírlapiroda Vállalatnál, Budapest, V., József nádor tér 1. Távb.: 180-850 Előfizetési díj 48.— Ft (egész évre), egyes szám ára 12.— Ft. — Csekkszámlaszám: 61.254 41 020-689./2 - Révai-nyomda, Budapest, V., Vadász-utca 16. — Felelős vezető: Povárny Jenő
