Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

4. szám - Gánti Tibor: A naszályi karszt

Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 4. sz. 380 A Naszályon 1951—52-ben egy víznyelő kibontása útján feltárt Színlő-barlang leírásával kapcsolatban a cikk kiterjeszkedik a Naszály többi barlangjának ismertetésére és a karsztjelenségeknek a liegyszerkezeti viszonyokkal »aló kapcsolatára is. A naszályi karszt GANT

ITIBOK 1. Földtani viszonyok A Naszály íotömege felső-triász korú dachsteini mészkő, amely a katalinpusztai szurdoktól Kösd faluig mindenütt megtalálható. Az összes megfigyelhető karsztjelenségek ebben a kőzetben jöttek létre. Karsztosodásra kiválóan alkalmas, kis Mg-tartalma elősegíti a másodlagos oldást [1], ami nagy barlangok kialakulását teszi lehetővé. A kőzet kémiai összetétele Mándy Tamás vizsgálatai szerint a következő : Anyag % CaC0

3 97,65 SiOo 0,88 A1

2Ö

3 0,87 Fe

20

3 0,46 MgCO^ 0,45 SO.; ., 0,017 P,0

5 0,007 H

20 0,15 Összesen 100,484 A dachsteini mészkövön kívül helyenként egyéb kőzetek is fellépnek. így a-„Kőporos" déli lejtőjén fődolomit, a plató keleti részén pedig pados elválású felsőeocénkorú nummulinás mészkő található. Leél—Össy szerint a Szarvasliegyet borítja dolomit [7]. Ez téves, mert ezt a részt Kőporosnak nevezik, amíg a Szarvashegy tetejét hárshegyi homokkő, oldalait pedig dachsteini mészkő alkotja. A karsztosodás szempontjából lényeges a vörösszínű hárshegyi homokkő, amely a hegy Abb, 1. Endphasc der Felsenschachtbildung in der Szinlő—Höhle tetején sok helyen fedőként szerepel. Szemcseátmérője igen különböző ; a Szarvashegy és a Kőporos közötti völgyben konglomerátumba megy ál, ahol a kavicsok átmérője a 3—6 cm-t is eléri. A homokkőréteg vastagsága a csúcstól nyugatra eső részeken csak néhány méter, de délkelet felé a 20—40 m-t is eléri, mint azt az ott található Vöröskőbánya is mutatja. A déli letörés lábához kiscelli agyagrétegek futnak fel, amelyekben mélyebb feltárás esetén szép gipszkristályokat találunk. A kiscelli agyagot mindenütt lösz,- homok, vagy talajréteg borítja, így az a felszínen nem jelentkezik. A Naszályt valószínűleg a plio-pleisztocén kéregmozgások emelték a magasba [7]. Az erős kéregmozgásoknak megfelelően több, főként EK— DNy irányú törésvonalat találunk. Ezek erősen befolyásolják a hegység karsztosodását. 2. Hidrológiai viszonyok A kis kiterjedés és a rétegek gyakori változása miatt a Naszályt nem tekinthetjük hidrológiáikig jellegzetes karsztvidéknek. A déli oldalon egyetlen típusos karsztforrás sem ismeretes. Ennek az az oka, hogy a karsztvízszint lényegesen alacsonyabban helyezkedik el (120 m tszf.), mint amilyen magasra a hegy lábánál a vízzáró kiscelli agyagrétegek felfutnak (kb. 300 in tszf.). A Szarvashegy északi lábánál találjuk a Bik-kutat. Normális körülmények között alig túlcsorduló kút. A mögötte induló jól kifejlődött vízmosás azonban arra utal, hogy esőzések alkalmával nagy vízmennyiségek szoktak itt lezúdulni. Vízzáró réteg a hegy tetején is található, ezért huzamosabb esőzések után a Szarvashegy déli részén, a hegyplatón is fakad időszakos forrás, amelynek vize a Kőporostól nyugatra lévő völgyben fut le. Nagymennyiségű mélykarsztvíz jelenlétére utal a kosdi bányaszerencsétlenség. 3. Felszíni karsztjelenségek A Naszályon mindössze egy víznyelőt ismerünk, a Szinlő barlang víznyelőjét. Ez vezeti le a csúcs és a Szarvashegy közötti katlanban a hóolvadások és a záporok alkalmával összegyűlő vizet. Olyan dolinát, amelyet genetikailag is dolinának tekinthetünk, szintén csak egyet találunk, a fent említett nyelőtől KDK-re. A nagy szárazságokat kivéve mindég van az alján kevés víz, amely tavasszal a dolina átmérőjének megfelelően mintegy 30 m átmérőjű tóvá duzzad. A dolina métysége mindössze 1—1,5 m. Ettől északnyugatra mintegy tizenhat, 4—8 m átmérőjű beszakadás ismeretes. Ezeket Leél—Össy dolinákként