Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

4. szám - V. Nagy Imre: A tározók parteróziójának vizsgálata

V. Nagy I.: Tározók parteróziója Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 4. sz. 3Jf9 ahol w — a szél sebessége [m/sec), továbbá Hawksley javaslatáról is, amely szerint 2h = 0,44 1fi) [m]. (9) V. G. Andrejanov képletét a következő körülmények között javasolja felhasználni : D < 30 km, w < 15 m/sec, 2 L <—. Szerinte 2 5 1 2 h — 0,0208 ív* D

{ [m] (10) és í 2L = 0,30 wD

1 [m|. (11) A fenti képlet a meghajtási hosszon kívül figyelembe veszi a szél sebességét (w). Kidolgozásánál néhány északi tó megfigyelési adatait használták fel. N. D. Sisov képletét a Finn-öbölben megfigyelt adatok alapján a közepes hullámméretek meghatározására javasolja : 3 _ 2 h

m = a w Y D [mj, (12) 2 Licöz = b w]j~D [m], (13) ahol a és b a vízmélységtől függő empirikus tényezők [14]. Jó eredmények H = 4—6 m és w = = 20—25 m/sec esetén várhatók. E. A. Djakova javaslatában a vízmélység hatását általános formában veszi figyelembe [5]. 2h = 0,0186 ttfO.71 Z>0.24 #0,54 [

m] (1

4) l A képlet H > 10 m esetekben ad jó eredményeket. A felsorolt képletek szerzőinek egyike sem vesz figyelembe olyan fontos tényezőket, mint a vízmélység változása a meghajtási hossz mentén, a felület alaprajzbeli tagozódása, a szél időtartama stb., ami természetesen javaslataik gyakorlati értékét erősen csökkenti. A mondottak természetesen nem jelentik a tapasztalati képletek elfogadhatóságának tagadását, azonban ki kell hangsúlyozni, a kritikai hozzáállás szükségességét. Minden esetben ismerni kell azokat a körülményeket, amelyekre az illető javaslat vonatkozik, s kritikailag összehasonlítani azokkal, amelyek között fel akarjuk használni a képleteket. 1937-ben V. M. Mukkavejev javaslatot tett a hullám energiamennyiségi egyenletének alkalmazására. Javasolta a hullámenergia változásának megvizsgálását két, a hullám terjedési irányával párhuzamos, függőleges síkokkal határolt prizma esetében és arra a következtetésre jutott, hogy az előző szelvényen egységnyi idő alatt áthaladó hullámenergia mennyiségének egyenlőnek kell lennie a következő szelvényen áthaladó energia összegével, hozzáadva a két szelvény között kívülről kapott energiamennyiséget s levonva az ugyanezen határok közötti súrlódási veszteségeket. Ennek az elméletnek alapján A. P. Braszlavszkij [3] számítási eljárást dolgozott ki a hullám magasságának meghatározására, a tározók viszonyainak megfelelően : , Un * 2 $ "»+1 — Tr ' "n H Tr -(-1 %n) • Un+i Un+i 1 • (Äj köz — R

2 köz)* |m], (15) A fenti képlet alapján a számítást megkönynyítő h = f (x, H) nomogramokat állított össze a 10, 20, 30 m/sec szélsebességek esetére (6. ábra). Az eddigi tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a tározók viszonyai között a reális, valamennyi fontosabb tényezőt figyelembe vevő A. P. Braszlavszkij-féle javaslat a legalkalmasabb, annak ellenére, hogy a sekélyvizű hullámzás esetén ez a módszer se teljesen pontos. 4. A hulláindeformáció sekély vízben Az itt végbemenő jelenségek annyira komplikáltak, és főleg kevéssé ismertek, hogy a sekélyvizű hullám szétesésének és átalakulásának a fizikai jellegét illetően csak általános érvényű megállapításokra szorítkozhatunk. A sekélyvizű hullám kinematikájának pontos leírására matematikai kifejezések nem állnak még rendelkezésünkre, Amint már fentebb említettük a potenciális hullámok elméletében véges mélységek esetén az energiaveszteségeket nem vesszük figyelembe. Sekélyvizű hullámzás esetében azonban az energiaveszteségek lényeges szerepet játszanak, ezért a hullámelemek bennünket érdeklő változásainak kérdését elméletileg csak abban az esetben oldhatjuk meg, ha a sekély vízben terjedő hullámokat a nyíltvízi közegben a fenék felett és a talajvízben keletkező veszteségek figyelembevételével vizsgáljuk. Feltételezhető ugyanis, hogy a felszíni nyomáslüktetés a fenékszinttől a vízzel átitatott altalajra is átterjed, az ottlevő vízréteget lüktető mozgásba hozza. Ennek jellege a felszíni hullámhoz hasonló. Egy ilyen mozgás létezése a hullám terjedése mentén fellépő energia-veszteséggel kapcsolatos. A hullámnak parthoz való közeledésével a hullámprofil egyreasszimmetrikusabbá válik. A forma aszimmetriájának a h ullámmozgás sebességének aszimmetriája felel meg. Tengerhez —Por tho? 7. ábra. A fenéksebességek változása a partra feljutó hullámnál Abb. 7. Veränderung der Sohlengeschwindigkeit bei an das Ufer brandender Welle