Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

4. szám - Hortobágyi Tibor: A Hortobágyi Halgazdaság I–II. és VII. számú halastavai algáinak kvantitatív vizsgálata

Hortobágyi T.: A hortobágyi halastavak algái Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 4. sz. 303 11,1%-át teszi. A coenophil szervezetekből 19 faj közös, amely a coenophil fajok 51,4%-a. Ezek az alábbiak : Euglenophyta 1. Lepocinclis texta var. salina 2. Phaous longicauda 3. Phaous pyrum 4. Traohelomonas fluviatilis 5. Traohelomonas granulosa Ghlorophyceae : 1. Ankistrodesmus falcatus var. mirabile 2. Ankistrodesmus setigerus 3. Crucigenia tetrapedia 4. Oocystisek 5. Scenedesmus armatus var. typieus 6. Scenedesmus balatonious 7. Scenedesmus falcatus 8. Scenedesmus granulatus 9. Scenedesmus intermedius 10. Tetrastrum apiculatum 11. Tetrastrum staurogeniaeforme 12. Chlorophycea sp. (Binuclearia ?) Oonjugatophyceae : 1. Closterium acutum 2. Closterium acutum var. variabile A coenoxen szervezetekből közös : Cyanophyta 3 Euglenophyta 23 Pyrrophyta 2 Clilorophyta, Chlorophyceae 33 Chlorophyta, Conjugatophyceae 3 Összesen .... 64, a coenoxen fajok 34,4%-a. Világosan tükrözi a két tó eltérő élővilágát az egyetlen coenobiontnak tartott közös faj. Legmagasabb a coenophil közös fajok %-száma; ez jellemző a coenophil lények természetére, és következik abból is, hogy mindkét halastó vize Tiszavíz, továbbá a tavak közel fekszenek egymáshoz. A közös coenoxen fajok alacsony száma ugyancsak természetükből adódik. A két tóban a coenobiont és coenophil közös szervezetek együttes száma 46, közel áll a két tó eurytherm fajainak a számához : 38. Összefoglalás I—II. s z. tó 1. A Cyanophyta legfőbb elszaporodási ideje az ősz, jelentőségük a táplálékláncban azonban alárendelt. Az Euglenophyta legtöbb egyeddel nyáron és ősszel található. Fajszámuk téltől nyárig az egyedszámmal párhuzamosan emelkedik. Legjelentősebb genus a Traohelomonas. A Pyrrophyta egyedszáma jelentéktelen. A Chlorophyceák kisebb elszaporodása tavasszal, a nagyobb ősszel következik be. Tavaszkor a vezető növény a Gloeococcus S ehr o eteri (Chod.) Le.mm. Nyáron az Oocystisek a legjelentősebbek. Ősszel kvantitatíve az első helyet a Scenedesmusok másodikat az Ankistrodesmusok, harmadikat az Oocystisek foglalják el. Az egész évet nézve az Ankistrodesmusoké az első hely, utánuk a Scenedesmusok említhetők. A C o nj u g at o p h y c e ák egyedszáma alacsony ; a zöldalgákhoz hasonlóan tavasszal kisebb, ősszel nagyobb számban részesei a növényegyüttesnek. A Bacillariophyceák a téli plankton vezérnövényei. Az elszaporodási görbéjük éppen tükörképe a Chlorophyceák és a Conjugatophyceák elszaporodási görbéjének. A Cyanophyta és az Euglenophyta görbéi hasonló futásúak ; mindkét törzs növényei a melegebb és a szennyezettebb vizeket kedvelik. 2. Az egyes növénycsoportok maximális elszaporodási ideje nem esik össze. Tél a Bacillariophyceák, tavasz a Chlorophyceák, n y ár az Euglenophyta, ősz a Cyanophyta, Euglenophyta és a Conjugatophyceák fő elszaporodási ideje. 3. Egyedszámuk alapján a Chlorophyceák, az Euglenophyta és a Bacillariophyceák alkotják a kvantitatíve vezető csoportokat. Az összesített literszámgörbékből világosan látható, hogy az egyedszám téltől őszig emelkedik. 4. Az I—II. sz. halastó egy literében az év folyamán átlagosan 897 867 alga él. Ez a tó literátlaga. (A literátlagot úgy kapom meg, hogy az egyes évszakok literenkénti alga-egyedszámát összeadom, és elosztom néggyel.) 5. A testméret, térfogat és a csoportos, vagy egyedüli előfordulás figyelembevételével a tó 10 legjelentősebb növényét a 293. oldal táblázata tartalmazza. A tóra jellemző, hogy a 10 kvantitatíve legfontosabb szervezetéből csupán 2 Chlorophycea, míg 8 Euglenophyta. A két Chlorophyceából is a jelentősebb a Volvocales tagja. 6. A legtöbb növényegyüttesben néhány magasdominanciájú faj uralkodik. A tóban a 10 leggyakoribb alga egyedszáma viszont alig teszi ki a planktonnövények felét. Ebből is következtethetünk a tó normálistól eltérő anyagforgalmára, ami azután a termelékenységben is megnyilvánul. VII. sz. tó 1. A Cyanophyta fő elszaporodása nyárra esik, ekkor található a legtöbb faj is. Legjelentősebb a Merismopedia, minima G. Beck. A kékalgák szerepe nagyobb, mint a másik tóban. Az Euglenophyta legtöbb egyeddel ősszel mutatkozik, a fajszám azonban csupán nyárig emelkedik, innen őszig, majd télig csökken. Az egész évet tekintve, itt is a legjelentősebb genus a Trachelomonas. A Pyrrophyta kvatitatíve jelentéktelen. A Chlorophyceák száma tavasszal a legkevesebb, innen emelkedik, s télen tetőződik, amit a hihetetlenül elszaporodó Chlorella spärkii Álvik okoz. Annak ellenére, hogy a téli literszám a legnagyobb, mégis az őszi szervesanyagtermelés meghaladja a télit, mert ősszel kedvezőbbek az asszimilációs viszonyok, másrészt az őszi szervezetek között gyakori a telepekbeni előfordulás. Télen a Chlorellán kívül a Chlorosarcina lacustris var. hungarica Iíort., tavasszal az Ankistrodesmusok és Oocystisek, nyáron a Dictyosphaeriumok és Oocystisek, ősszel az Ankistrodesmusok és Dictyosphaeriumok érdemelnek említést. A Chlorophyceák tavasz kivételével itt lényegesen értékesebb és nagyobb tömegű tápanyagforrást jelentenek, mint az I—II. sz. tóban.