Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
3. szám - Bolberitz Károly–Hódos Györgyné: Sertésvágóhídi szennyvizek vizsgálata
Bolberitz K.—Hódos Gy.-né: Sertésvágóhídi szennyvizek vizsgálata Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1Ö57. 3. sz. 251 A legnagyobb mennyiségű vizet az üzemben a zsírolvasztó fogyasztja. Ennek vize, mint láthattuk a helytelen megoldás miatt feleslegesen szennyeződik. Nagy mennyiségű szennyvíz keletkezik még a vágócsarnokban és a bél mosóban is. A húsfeldolgozó és sonkaüzem viszonylag kisebb mennyiségű szennyvizet termelnek. Az egy sertés feldolgozásához szükséges teljes vízmennyiség, a kapott tájékoztatás szerint. 1—2 m ; i; 1 q zsír készítése kereken 1 m 3 hűtővizet igényel. Vizsgálataink során az elmúlt évben IV. 26-án egy erős vágási napon, VII. 10-én egy gyenge napon és X. 7-én egy átlagos foglalkoztatottságú napon vettünk mintákat kémiai és bakteriológiai vizsgálatra a vágócsarnok, a húsüzem, a sonkaüzem, a zsírolvasztó, a bélüzem szennyvizeiből, továbbá ezeken kívül a kevert szennyvízből a zsírfogó előtt és után. Xí. 2-án viszont reggel 8 h-tól este 8 h-ig 2 óránként vettünk mintát a távozó kevert szennyvízből. A laboratóriumba behozott mintákat az ismert szabványos szennyvízvizsgálati eljárásokkal vizsgáltuk. A minták zsírtartalmát a jelenlévő fehérjék nagy mennyisége miatt a szabványos módszerekkel vagy nem lehetett meghatározni, vagy erős kétség fért a kapott eredmények megbízhatóságához. Egyes sorozatoknál vizsgáltuk a szennyvizek foszfortartalmát, az utolsó sorozatnál pedig a kálium- és nátriumtartalmat is. A bakteriológiai vizsgálatok során, amelynek fáradságos munkáját vízbakteriológiai laboratóriumunk végezte, dr. Török Piroska vezetésével, megállapítottuk a 20 C°-on zselatinén és 37 C°-on agaron tenyésző baktériumok számát, a coli-titert és a spórás baktériumok számát. Az utolsó sorozatnál a vizsgálatok kiterjedtek az enterális fertőző baktériumokra is, ilyent azonban a nyolc minta közül egyikben sem lehetett kimutatni. A munka során 26 szennyvízmintában 560 kémiai és fizikai meghatározást, valamint 112 bakteriológiai meghatározást végeztünk. Az előforduló szélsőséges értékek miatt igen gyakran szükséges volt a vizsgálatok ismétlése. A különböző időpontokban vett 10 kevert szennyvíz vizsgálata alapján, úgy hisszük, elég nagy biztonsággal megállapítható volt a budapesti sertésvágóhídi szennyvíz átlagosnak tekinthető összetétele. A teljes átlagot összehasonlítva az egv napi mintavétel és a különböző időpontokban, különféle terhelések mellett vett minták állagaival, az eredmények nem mutatnak nagyságrendi eltérést, ami a kapott adatok megbízhatóságára enged következtetni. A különféle mintákból számított átlagok eredményeit a 2. táblázat tünteti fel. Ezek az átlagok csak a vágóhídról távozó szennyezőanyag mennyiségekre jellemzőek, amelyeknek alapján, a többé vagy kevésbé megbízható átlagvizsgálat eredményeinek megfelelően szokás a tisztító-berendezéseket tervezni, nem nyújt azonban felvilágosítást a maximális terhelésekre vonatkozóan, amelyeknek ismerete pedig nem mellőzhető a tervezési munkáknál, a befogadók terhelése szempontjából pedig döntő jellegű. Számos példából ismeretes ugyanis hogy hiába tudja a befogadó feldolgozni a napi átlagos szennyezést; abban az esetben, ha a bevitt idegen anyagok a befogadót egyenlőtlenül terhelik, ha a befogadó nagy lökéseket kap, ez igen súlyos hatásokkal járhat. Mint azt a jelen vizsgálatok is mutatták, a szélsőséges értékek az ilyen jellegű szennyvizeknél igen nagy ingadozásokat jelenthetnek. A napi vágások száma adataink szerint a szennyvíztöménységet a sertésvágóhídaknál nem nagy mértékben befolyásolja, mert míg a vágások szélső értékééi vizsgálatainknál 1:2,5 arányúak voltak, az ezeknek megfelelő vízfogyasztás 1:2 arányú eltolódást mutatott. A sertésenként szükséges vízfogyasztás ingadozása tehát csak ± 13%-os, ami nem számottevő, és az ebből eredő tcmén vségingadozás is nyilván c;ak ezen a határon belül mozoghat. Sokkal döntőbb jelentőségű, hogy a húsfeldolgozó és a sonkaüzem főző- és pácvizeit szakaszosan engedik le, tehát éppen azokat a vizeket, amelyek a legszennyezettebbek. Vizsgálataink szerint a húsfeldolgozó üzemnél az egyes alkatrészek maximális értéke 200—470%-át tac.Tii lei gr átlagos értékeiknek, a minimumok pedig 1—10%-át, ami rendkívül szélsőséges ingadozást jelent. A sonkaüzemnél ez az ingadozás az átlaghoz viszonyítva 50—150%, csupán a kloridtartalcmnál jelentékenyebb. A többi üzemrésznél az ingadozások lényegesen kisebbek, mert az üzemeltetés is elaprózottabb, tehát folyamatosabb. Ezeknél az egyes vizsgálati eredmények szórása csak 1:2, 1:3 arányú, ami ipari szennyvizeknél nem tekinthető nagynak. Mindezek azt mutatják, hogy ilyen jellegű szennyvizeknél vagy a maximális szennyezésre kell számítani a hígítást a befogadóban, vagy 2. táblázat Különböző mintavételi átlagértékek összehasonlítása Lebegő anyag Oldott anyag Oxigénfogyasztás mg/l 0 2 szerves mg/l szervetlen mg/l szerves mg/l szervetlen mg/l Oxigénfogyasztás mg/l 0 2 Egynapi átlag* 646 135 947 369 288 Különböző időpontok átlaga 530 320 800 . 310 320 Összes vizsgálatok átlaga 034 178 891 366 299 * Kétóránkénti mintavételekből.
