Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

3. szám - Szigyártó Zoltán: A hidrológiai kutatás matematikai módszerei

230 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 3. sz. Szigyártó Z.: A hidrológiai kutatás matematikai módszerei den beobachteten Tatsachen allgemeingültige Schlüsse zu ziehen. Der Beitrag analysiert die Beziehungen zwischen den beiden Verfahren und stellt fest, dass primär stets das beschreibende Verfahren angewendet wird und dass sich selbst das kausale Verfahren auf Zusammen­hänge stützt, die durch das beschreibende Verfahren ermittelt worden sind. Zum Abschluss behandelt der Beitrag die Rolle der Statistik und der mathematischen Statistik. Er stellt fest, dass diese nicht als selbständige Forschungs­methoden betrachtet werden können, sondern nur als Hilfswissenschaften, die im Zuge der Ableitung beider Schemas und innerhalb beider mathematischen Ver­fahren angewandt werden oder zur Anwendung gelan­gen können. Dr. Kessler Hubert : Das Aggteleker Hölileu­gebiet. A közelmúltban jelent meg a Borsod megyei Ide­genforgalmi Hivatal kiadásában dr. Kessler Hubert tollából Aggtelek és környékének németnyelvű ka­lauza. A tömören és világosan megírt ismertetés hasz­nos kézikönyve lesz mind a külföldi, mind a hazai karsztkutatóknak, túristáknak. A közölt fényképek és a szerző színes leírása elvezeti az olvasót Magyaror­szág egyik legismertebb és karsztjelenségekben leg­gazdagabb vidékére. Értékét éppen az adja meg, hogy — eltérve a népszerű ismertetésektől —, az egyes bar­langok járatainak és képződményeinek egyszerű le­írása, valamint a barlangok felfedezésének története mellett a barlangok kialakulásának és képződményei keletkezésének tudományos magyarázatát is magában foglalja. A komoly tudományos munka megkezdésé­hez is jó kiindulási alapul szolgál, de ez esetben még a szakirodalom áttanulmányozása is szükséges. Né­hány kisebb hiányosság (egyes barlangról nincsenek térképek, egy fénykép felirata fel van cserélve), elle­nére a kalauz megjelenése nagyjelentőségű, mert ez­zel nemcsak a hazai, hanem főleg külföldi viszonylat­ban is megerősítettük és egyben növeltük a magyar barlangkutatás eredményeinek hírnevét, tekintélyét. A szerző az első részben röviden vázolja a karszto­sodás folyamatát és az egyes karsztjelenségek, formák és képződmények keletkezését. (Dolinák, aknabarlan­gok, víznyelők, emeletes barlang, cseppkőképződés stb.). A barlangi járatok, üregek kialakulásánál különbséget tesz a víz kémiai és mechanikai hatása között. (Kor­rozió és karszterózió). Az alábbi fejezetekben megtalálni az öt Aggtelek környéki nagy barlangrendszer leírását és feltárásá­nak történetét. Az aggteleki Baradla barlangrendszerben (22 km) három emelet különíthető el, amelyek morfológiailag is különböznek egymástól. A barlangrendszer legszá­razabb és egyben legrégibb járata a felső emeleten található. tA barlang jól járható és idegenforgalom számára kiépített túlnyomó része a középső emeleten van. A legalsó emeleten a vízvezetés állandó, tehát a kialakulás még folyamatban van. A hóolvadások és nagy csapadék hatására a víznyelőkön át a szomszé­dos harmadkori felszín kvarc kavicsai is bejutottak a barlangba és elősegítették az üregek kivájását. A barlangban az eddigi kutatóeredmények szerint 262 különféle állatfaj található. Legismertebb a barlang életlehetőségéhez alkalmazkodó Niphargus Aggteleki­ensis. A szerző beszámol a barlangban végzett régé­szeti kutatások eredményeiről is. (Bükki, hallstatti kultúra stb.). A barlang feltárásnak története eléggé vázlatos.. Csak a legjelentősebb eredményeket közli. A feltárás történetében fontos lépés az első nagy ma­gyar kutató, Vass Imre 1825 évi felfedezései, valamint a Domica és Baradla összefüggésének megállapítása (Kessler, 1932). Az egyes barlangi túrák leírása alkal­mával közli a termek, ' képződmények új hivatalos elnevezéseit és érdekesebb adatait is. Az 1952-ben Jakucs László által feltárt Békebar­lang (kb. 7 km) kialakításában is lényeges szerep jut a kvarckavics pusztító munkájának. A DNy-ról É felé folyó barlangi patak vize a Komlós-forrásban lép napvilágra. A barlang érdekességét a mésztufagátak, a különfa.ita cseppkőképződmények és szifonok jelen­léte adja meg. A szerző megemlíti, hogy ő a Béke­barlang környékén 1933-ban feltárási kísérleteket vég­zett és jelentésében már akkor feltételezte, hogy itt önálló és a Baradlától valószínűleg független barlang­rendszer létezik. Jósvafőtől DK-re Égerszög határában nyílik a kö­zel 2 km hosszúságú 1954-ben a Kinizsi Sportklub által feltárt Szabadság-barlang.. Az emeletes, viszony­lag szűkebb keresztmetszetű barlang időszakos vízfo­lyása a Kecskekút forrásnál jut a felszínre. A jára­tokban előforduló borsókő-képződmények és a falból vízszintesen kiálló képződmények teszik érdekessé a barlangot. Mind a Béke-barlangnál, mind a Szabadság­barlangnál már elkészült a mesterséges bejárat, amely lehetővé teszi az idegenforgalom mielőbbi megindulá­sát. Jósvafőtől É-ra a Kis Tohonya-völgyben 1955-ben fedezték fel a Műszaki Egyetem Ásvány-Földtani tan­székének hallgatói a Vass Imre-barlangot. A Kis­tohonya forrás 5 emeletes barlangjába az árvízi vagy időszakos forrás helyén lehet bejutni. A barlangot tel­jes egészében -J- mint a Kossuth-barlangot is — a víz korrodáló hatása alakította ki. A legfelső emeletek cseppkőképződményeinek mérete sok esetben eléri az Aggteleki-barlangét is. A barlang járatainak és kép­ződményeinek ismertetése során szerző kiemeli a bar­langban való mozgás nehézségeit. Vééül 1956-ban tárták fel a szerző vezetésével 1933-ban megkezdett kutatásai folytatása és befeje­zéseképpen a Nagytohonva-forrás barlangját, a Kos­suth-barlangot. A DK—ÉNy irányú tektonikus hasa­dékrendszer mentén a víz korrodáló munkája során kialakult igen magas, emeletes, és aránvlae szűk bar­langban igen nehéz a járás. A szerző közli az eddig elvégzett karszthidrológiai kutatások eredményeit is. A barlang feltárástörténete után sor kerül a barlang részletes leírására. Rendkívül érdekes és megkapó a széles hasadékban folvó vizén a csónaktúra, valamint a felső emelet cseopkőkéoződményei. A továbbjutás lehetőségéi- egy szifon zárja el. A kalauz utolsó fejeztében részletesen leírja az Aggteleki karszt és környékének túrista-útjelző háló­zatát. Dr. Kessler Hubert könyve — rövid terjedelme és összefoglaló iellege ellenére is — a jó t.úristakalauzok általános színvonalát messze meghaladó és tudomá­nyos szempontból is értékes munka. A kis könyvecske igen tetszetős kivitelben jelent meg mind az alak, mind a papír, mind az ábrák szempontjából. K. Radó Denise a Földrajzi Társaság Karszt- és Barlangkutató Szakosztályának titkára

Next

/
Thumbnails
Contents