Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

3. szám - Zimmer Péter: Nagy-Budapest vízellátásának helyzete és feladatai

1.96" Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 3. sz. Zimmer P.: Nagy-Budapest vízellátásának helyzete és feladatai tényleges szükséglet mögött. A táblázat utolsó oszlopa és a diagram felső lépcsője a szükséges kútkapacitást mutatja, amely a számított vízszükségletnél is nagyobb a biztonság követelménye miatt. Ez a biztonság a számított csúcsfogyasztások 5,5%-a körül mozog. A fenti* vízszükségletből a háztartási és az ipari fogyasztás várható fejlődését, különösen vízellátási övezetenként helyesen felmérni nagyon nehéz (7. ábra). Csak feltételezhető, hogy 1965-ben az ipari fogyasztás a teljes fogyasztás 60%-a, a háztartási pedig 40%-a lesz. Ez az arány természetesen az átlagfogyasztásra érvényes. Csúcsfogyasztási időszakokban a százalékos arány eltolódik a háztartási fogyasztás javára. A háztartási tarifával elszámolt vízhez a kulturális szükségleteket kielégítő vízmennyiségeket is hozzá kell számítanunk. Ilyenek az iskolák, kórházak vízfogyasztása, a gyárakban tisztálkodásra, üzemi konyhákban stb. elhasznált vízmennyiségeik, amelyeket jelenleg még ipari vízfogyasztásként tartunk nyilván. A fejlesztési tervben felvett újabb vízmenynyiségnek a túlnyomó részét mintegy 31 000 új lakáshoz kell eljuttatni, amelyek Pest és Buda sík területén épülnek. Az ipari fogyasztás várható fejlődésére nincsenek pontos adatok. A telepítési terv szerint Üjpesten, Rákospalotán, a IX., a X., a XIII. és a XIV. kerületben, valamint Lőrincen, Soroksáron és Csapelen létesülnek új ipartelepek. Ezért a fejlesztési tervben a főnyomóhálózatot ezek figyalembevételévél kell megtervezni. d) Üj vízbeszerzési módok 1. Felszíni vízkivételi mű A margitszigeti és a szigetszentmiklósi csáposkutak építése mellett már 1958-ra tervbevették Káposztásmegyeren egy 16 000 m

3 ivóvíz felszíni szűréséhez szükséges berendezés létesítését. 9000 m

3 ipari víz felszíni kivételét is tervezik, így a vízkivételi mű összesen 25 000 m

3/napra épülne. A Palota-sziget nyugati oldalán, jól mosott partszakaszon, a partvonaltól kb. 80 m távol-' ságra helyezik el a vízszintes szűrőráccsal megoldott vízkivételi fejet. A vizet 2 db 600 mm átmérőjű acél szifoncsővel a szigeten épülő előderítő aknába vezetik, onnan gépi berendezéssel 2 öntöttvas csövön át a balparti szűrőépület mellett homok fogóba kerül. A dobszűrős derítőkön keresztül az ivóvíz minőségű rész további kezelés után a főtelep gyűjtő-medencéjébe jut. Az ipari víz minőségű vizet a dobszűrős homokfogóból külön gépi berendezéssel az ipari hálózatba nyomják (8. ábra). Bár a meglévő és a következő 10 évben megépítésre kerülő talajvíztermelő berendezések révén előreláthatólag még több évig biztosítható a főváros vízellátása, fel kell készülnünk arra, hogy a távolabbi jövőben fellépő, még nagyobb igényeket esetleg mesterségesen szűrt Duna-vízzel kell kielégítenünk, amikor majd erre alkalmas helyen — valószínűleg a Szentendrei-szigeten — nagy kapacitású felszíni vízülepítő és szűrőtelep épülhet (150 000—250 000 m

3/nap). Az előbbiekben már rámutattunk arra, hogy a Duna szabályozása következtéiben eddigi becslések szerint a káposztásmegyeri víztermelő rendszerben 60—80 000 m

3-re tehető a naponta kieső vízmennyiség. Amikorra ez bekövetkezik, a felszíni víztisztítás technológiáját már meg kell ismernünk. Addig is a felszíni kísérleti vízmű jó kisegítést nyújt. 2. A terv összeállítása során felmerült a karsztvízkutatás kérdése is. A karsztvíz feltárása költséges, mennyisége és minősége pedig bizonytalan. Budapest karsztvízellátásával 1886 óta foglalkoznak. A Dorog és a Tokod környéki szénbányák karsztvizei jöttek szóba. A geológusok és bányászok egyöntetű véleménye az volt, hogy a budai hegység mész és dolomit kőzetében nagy mennyiségű víz tárol. A vélemények a feltárási hely kijelölésében, a víz várható keménysége, hőfoka és fertőzöttsége tekintetében tértek el. A karsztvíz keménységét 15—23 német keménységi fokra becsülték. Sokkal nagyobb véleményeltérés volt a víz hőfokát illetőleg. Általában 3 6—20° között várták, különösen a hőforrások fakadási vonalához közelebb fekvő területeken. A Fővárosi Vízművek 1949-ben kezdte a karsztvízkutató fúrásokat. Egyetlen jelentős eredmény a Törökugratói Vállalat aknája, ahol kb. 5000 m

3 vizet tudnak kivenni naponta. A távolabbi jövőre nézve az a véleméA karsztvizkutatás eredményei A fúrás lielyo Fedőréteg vastagsága m Terep magassága m A. f. I. Nyugalmi vízszint m A. f. I. Hőmérséklet C° Keménység n. lc.° Szt. Imre h.-út 59 75 124 02 104 87 10 5 15 2 Űj Szent János kórház 169 50 145 07 — — — Apáti szikla 61 40 180 50 117 40 10 3 28 0 Pasaréti út 126 150 60 156 86 11905 12'0 21 0 Budenz u. 9 107 00 171 69 121 76 11 0 16 2 Zugligeti út 208 14 Sashegy, Zólyomi út 112 30 167 59 107 60